Tizenkettes sía
A tizenkettes (اثنا عشرية – iszná asarijja = tizenkettesek) vagy másképp imámita sía vagy csak imámiták a síita iszlám egy ága, akik tizenkét imámot ismernek el. Az első közülük Ali ibn Abi Tálib, az utolsó pedig Muhammad al-Mahdi , akinek visszatértét messiásként (→ mahdí) várják.
Ők teszik ki a síiták túlnyomó többségét, kb. 80̥ százalékát, ezért gyakran csak simán síitáknak nevezik őket.[1] Összlétszámukat kb. 175 millióra becsülik, amely a muszlim világ népességének mintegy 11 százaléka.[1] Legnagyobb számban Iránban élnek, de Azerbajdzsánban és Irakban is a lakosság többségét alkotják. Emellett jelentős kisebbségük él Pakisztánban, Indiában, Afganisztánban, Libanonban, Nigériában, Indonéziában, Tanzániában, Törökországban, továbbá a lakosság százalékában Bahreinben és Kuvaitban is, de vannak még imámiták más országokban is.[2]
A tizenkettes sía követői hisznek az imámok feddhetetlenségében, tévedhetetlenségében és titkos, isteni tudásában.[3]
Országonként
szerkesztésA következő táblázat a 2014-es becslések alapján áttekintést nyújt az imámiták megoszlásáról országonként. [1] Csak a több mint 500 ezer hívővel rendelkező országokat veszi figyelembe.
| ország | imámiták létszáma millió fő |
a lakosság százaléka |
Fő települési területeik |
|---|---|---|---|
 Irán |
69 | 90 | |
| Pakisztán | 28 | 15 | Karacsi, Lahore, Gilgit-Baltistan |
| India | 25 | 2 | Uttar Pradesh, Bihar, Nyugat-Bengál, Andhra Pradesh, Kasmír |
 Irak |
21 | 63 | Kerbela kormányzóság, Hilla, Diwaniyya, Wasit kormányzóság, Maisan kormányzóság, Sadr |
 Azerbajdzsán |
7,5 | 80 | |
| Afganisztán | 4 | 12 | Hazara |
| Törökország | 3 | 4 | Kars, Iğdır[4] |
| Szaúd-Arábia | 2 | 7 | ash-Sharqiyya, al-Qatif |
 Libanon |
2 | 40 | Dzsabal Amil, észak-Bekaa-völgy |
| Nigéria | 2 | 1 | |
| Indonézia | 2 | < 1 | |
| Tanzánia | 1 | 2 | Arusha, Dar es-Salaam, Zanzibár, Bukoba, Lindi [5] |
| Egyiptom | 0,8 | 1 | |
| Egyesült Arab emirátusok | 0,6 | 7 | |
 Bahrein |
0,6 | 45 | |
 Kuvait |
0,5 | 30 | Failaka |
A tizenkét imám
szerkesztés| A 12 imám (és halálának időpontja) | |
|---|---|
| 1. | ʿAlī ibn Abī Tālib († 661) |
| 2. | Al-Haszan ibn Ali († 670) |
| 3. | Al-Huszajn ibn Ali († 680) |
| 4. | ʿAlī ibn Huszain Zain al-ʿĀbidīn († 713) |
| 5. | Muhammad al-Bāqir († 732 vagy 736) |
| 6. | Dzsaafar asz-Szádik († 765) |
| 7. | Mūszā al-Kāzim († 799) |
| 8. | ʿAlī ar-Ridā († 818) |
| 9. | Muhammad al-Dzsawād († 835) |
| 10. | ʿAlī al-Hādī an-Naqī († 868) |
| 11. | Haszan al-ʿAszkarī († 874) |
| 12. | Muhammad al-Mahdī (eltűnt) |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Momen: Shi'i Islam. 2016, S. 219.
- ↑ Fığlalı: „İsnâaşeriyye“ in Türkiye Diyanet Vakfı İslâm ansiklopedisi. 2001, Bd. XXIII, S. 146c.
- ↑ Serdián Miklós Györgyː Iszlám szótár → imámiták
- ↑ Vgl. Fığlalı: „İsnâaşeriyye“ in Türkiye Diyanet Vakfı İslâm ansiklopedisi. 2001, Bd. XXIII, S. 146c.
- ↑ Rizvi/King: The Khoja Shia Ithna-asheriya Community. 1974, 194, 203.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zwölfer-Schia című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.