Torino–Milánó-vasútvonal

vasútvonal Olaszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 10.

A Torino–Milánó-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, 153 km hosszúságú, végig 3000 V egyenárammal villamosított kétvágányú vasúti fővonal Olaszországban Torino és Milánó között. Összeköti Settimo Torinese, Chivasso, Santhià, Vercelli, Novara, Magenta és Rho városokat. 2006 februárja óta nagysebességű vonatok közlekednek a Torino–Milánó nagysebességű vasútvonalon Torino és Novara között. A Novara és Milánó közötti nagysebességű vonal fennmaradó részét 2009 decemberében adták át, amikor a Bologna–Firenze nagysebességű vasútvonal, valamint a Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal fennmaradó szakaszai és a Nápoly–Salerno nagysebességű vasútvonal megnyílt, és ezzel teljessé vált a Torino és Salerno közötti nagysebességű hálózat.

Torino–Milánó-vasútvonal
Hossz:153 km
Nyomtávolság:1 435 mm
Feszültség:3000 V =
Üzemeltető:Trenitalia
Maximális sebesség:160 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Torino–Milánó-vasútvonal témájú médiaállományokat.
0,00 Torino Porta Nuova
Tovább Pinerolo és Torre Pellice/Genova felé
Tovább Bardonecchia és Franciaország felé
6,00 Torino Porta Susa
Dora Riparia
Ceres felé (2006-ban bezárt)
8,00 Torino Dora
Stura di Lanzo folyó
12,00 Torino Stura
Milánó-Torino Autópálya
Torino–Milánó NSV
17,00 Settimo
Pont Canavese felé
25,00 Brandizzo
Orco folyó
Aosta felől
29,00 Chivasso
Asti felé
32,00 Castelrosso
Alessandria felé
36,00 Torrazza Piemonte
Dora Baltea folyó
40,00 Saluggia
43,00 Sant'Antonino di Saluggia
47,00 Livorno Ferraris
Kapcsolat a Torino–Milánó NSV-vel
51,00 Bianzè
57,00 Tronzano
A4/A26 autópálya—European route E25
60,00 Santhià
Biella és Arona felől
65,00 San Germano Vercellese
70,00 Olcenengo
Casale Monferrato felől
79,00 Vercelli
Sesia folyó
Pavia felé
84,00 Borgo Vercelli
A26 Autópálya
91,00 Ponzana
Biella San Paolo felől
Varallo, Domodossola, Arona és Luino felől / Saronno
Novara FNM (bezárt)
37,00 Novara / Novara Nord Saronno felé
Torino–Milánó NSV
Alessandria felé
110,00 Trecate
Ticino folyó
122,00 Magenta
125,00 Corbetta–Santo Stefano Ticino
128,00 Vittuone–Arluno
Torino–Milánó NSV
Milánó-Torino Autópálya
Domodossola felől
108,00 Rho
Milan western ring roadE35E62 európai utak
Milánó-Torino AutópályaE64
Torino–Milánó NSV
112,618 Rho Fiera Milano
A8 autópálya
144,00 Milano Certosa
Tovább Passante és Milano Porta Garibaldi felé
Milánó–Saronno-vasútvonal
Milánó–Asso-vasútvonal
Chiasso és Svájc, Verona és Velence, Bologna és Genova felé
153,00 Milano Centrale

Története

szerkesztés

Építése és a megnyitás

szerkesztés

A vonalat Thomas Brassey építette a Società Vittorio Emanuele ("Viktor Emánuel Társaság", amely nevét II. Viktor Emánuel olasz király, Piemont és Szardínia akkori királyának tiszteletére kapta) megbízásából, és 1856. október 20-án nyitották meg Torino és Novara között, majd 1858. október 18-án meghosszabbították a Ticino folyóig - amely Piemont és a Lombard–Velencei Királyság (akkor az Osztrák Császárság része) közötti határt képezte. A folyón átívelő hidat, amely Magentánál csatlakozott a Milánóból már meglévő vasútvonalhoz, 1859. június 1-jén adták át.

Három nappal később a III. Napóleon által vezetett francia-szardíniai hadsereg az új vasút által szállított utánpótlás segítségével legyőzte az osztrákokat a magentai csatában. Ez fontos lépés volt Olaszország egyesítésében.[1]

A vonal 1865-től a Società per le strade ferrate dell'Alta Italia (Felső-Itáliai Vasutak), 1885-től pedig a Società per le Strade Ferrate del Mediterraneo (Földközi-tengeri Vasúttársaság) részét képezte.

A huszadik században

szerkesztés

A vasút államosítását követően a vonalat az állami hálózatba sorolták, és üzemeltetését 1905 és 1906 között a Ferrovie dello Stato vette át.

A vonal a második világháború alatt súlyosan megrongálódott. A vonalat 1951-ben állították helyre, bár egyes szakaszokat csak ideiglenesen.

Az 1960. májusi menetrendváltástól a Novara és Rho közötti fővonalat villamosították, majd 1960. májusában a Torinótól Novaráig tartó hiányzó részt is. Június 4-én Giuseppe Spataro közlekedési miniszter jelenlétében[2] Olaszország egyesítésének 100. évfordulója alkalmából[3] felavatták.

A 2000-es évek elején a vonal üzemeltetése a Rete Ferroviaria Italianára szállt át.

  • Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 4 (Turin–Novara).
  • Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 22 (Novara–Mailand).
  1. Kalla-Bishop, P. M.. Italian Railways. Newton Abbott, Devon, England: David & Charles, 26. o. (1971) 
  2. Marello, Renzo (1961. június 1.). „T.E. sulla Milano-Torino. 3000 Volt sulla Modane-Alessandria” (olasz nyelven). Voci della Rotaia IV (6), 3. o. 
  3. Ballatore, Luigi. Storia delle ferrovie in Piemonte (német nyelven). Il Punto, 55–61. o. (2002. november 27.)