„Miocén” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a zöld link → kék link |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, dupla írásjel javítása AWB |
||
| (33 közbenső módosítás, amit 21 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
| idővonal állapot = zárt |
| idővonal állapot = zárt |
||
}} |
}} |
||
A '''miocén''' [[földtörténet]]i [[kor (földtörténet)|kor]] 23,03 millió évvel ezelőtt kezdődött, az [[oligocén]] kor után, és mintegy 5, |
A '''miocén''' [[földtörténet]]i [[kor (földtörténet)|kor]] 23,03 millió évvel ezelőtt kezdődött, az [[oligocén]] kor után, és mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt zárult, a [[pliocén]] kor előtt.<ref>{{ISC}}</ref> Neve a görög meión (μείων, "kevesebb") és új (καινός, ''kainosz)'' szavakból ered, ami arra utal, hogy a 18 százalékkal kevesebb tengeri [[Gerinctelenek|gerinctelen]] élőlényfaj leleteit találták meg benne, mint a pliocénban.<ref>{{cite book |title=Principles of Geology, … |url=https://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=hvd.32044103125555;view=1up;seq=104 |date=1833 |publisher=John Murray |location=London, England |page=54 |last1=Lyell |first1=Charles |volume=3}}</ref> |
||
A Föld ebben a korban fokozatosan lehűlt, egyenesen a jégkorszakként ismert időszak irányába tartva.<ref>{{cite journal|last1=Gibson|last6=Pound|pages=e2021PA004358|issue=2|volume=37|date=2022|journal=Paleoceanography and Paleoclimatology|title=Reconstructing Terrestrial Paleoclimates: A Comparison of the Co-Existence Approach, Bayesian and Probability Reconstruction Techniques Using the UK Neogene|first6=M. J.|first5=S.|first1=M. E.|last5=Warny|first4=N. B. Nuñez|last4=Otaño|first3=J. M. K.|last3=O’Keefe|first2=J.|last2=McCoy|doi=10.1029/2021PA004358}}</ref><ref>{{cite journal|last1=Steinthorsdottir|first20=P. N.|first15=W. M.|last16=Lear|first16=C. H.|last17=Liebrand|first17=D.|last18=Lunt|first18=D. J.|last19=Mörs|first19=T.|last20=Pearson|last21=Pound|first14=G.|first21=M. J.|last22=Stoll|first22=H.|last23=Strömberg|first23=C. a. E.|title=The Miocene: The Future of the Past|journal=Paleoceanography and Paleoclimatology|date=2021|volume=36|issue=4|pages=e2020PA004037|last15=Kürschner|last14=Knorr|first1=M.|last7=Burls|last2=Coxall|first2=H. K.|last3=Boer|first3=A. M. de|last4=Huber|first4=M.|last5=Barbolini|first5=N.|last6=Bradshaw|first6=C. D.|first7=N. J.|first13=M. J.|last8=Feakins|first8=S. J.|last9=Gasson|first9=E.|last10=Henderiks|first10=J.|last11=Holbourn|first11=A. E.|last12=Kiel|first12=S.|last13=Kohn|doi=10.1029/2020PA004037}}</ref> A miocén határait nem lehet egy-egy konkrét eseményhez kötni, inkább csak regionális szinten történő változások határozzák meg az elejét és a végét. |
|||
Elnevezése Sir [[Charles Lyell]]től ered (a meión (kevesebb) és cénó (új) szavak összetételével), ami arra utal, hogy ebben a korban a fajok változatossága jóval kisebb, mint az előző korokban. Határait nem egyszerű megszabni, hiszen sem a korszak elején, sem a végén nem történt drámai jellegű esemény, pusztán az oligocén végén elkezdődött lehűlés folytatódott. |
|||
A miocén elején az [[Arab-félsziget]] összeütközött Eurázsiával, ezáltal egyrészt elzárva a tengeri kapcsolatot a [[Földközi-tenger]] és az [[Indiai-óceán]] között, másrészt létrehozott egy földhidat [[Afrika]] és [[Eurázsia]] között, melynek hatására megindult a fajok vándorlása a két térség között. Így jelentek meg többek között az [[ormányosok]] Eurázsiában. A miocén végén a Földközi-tenger másik, [[Atlanti-óceán]]nal határos vége is bezárult, a tenger pedig gyakorlatlag teljesen kiszáradt, előidézve ezzel a [[messinai sókrízis]] néven ismert jelenséget. Végül a miocén és a pliocén határán a [[Gibraltári-szoros]] kinyílásával a tengervíz újra elárasztotta a térséget. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A miocén korban indult meg az a lassú lehűlési folyamat, amely később majd a jégkorszakot fogja kiváltani. 21-14 millió évvel ezelőtt mindenesetre egy átmeneti felmelegedés indult meg, melyet azonban hirtelen lehűlés követett. Körülbelül nyolcmillió évvel ezelőtt a hőmérséklet ismét drasztikusan csökkent, az Antarktisz jégsapkája pedig elérte mai méretét és vastagságát. Ugyanez jellemző Grönlandra, ahol ennek ellenére az időjárás még az egész miocénban olyan enyhe volt, hogy nagy kiterjedésű erdőségek voltak rajta. |
|||
| ⚫ | |||
A kontinensek ekkorra már nagyjából a mai helyzetükben voltak, egy kivételtől eltekintve: [[Észak-Amerika]] és [[Dél-Amerika]] között még nem létezett kapcsolat. Ekkor folytatódott a Sziklás-hegység, az Alpok, a Himalája kialakulása, valamint ekkor jelentek meg a prérik és a pampák. |
|||
A kor vége felé a [[Dinári-hegység|Dinaridák]] kiemelkedése elzárta a tengert a közvetlen nyíltvízi kapcsolatoktól, ami a víz sótartalmának csökkenésével, a fauna és flóra szegényedésével járt. A [[mészalgák]] (például [[Lithothamnium]]), szélsőséges esetben a [[sztromatolit]]ok váltak kőzetalkotó mennyiségűvé. |
|||
A Kárpátok és [[Alpok]] kiemelkedésével párhuzamosan erős [[riolit]]os [[szubszekvens vulkanizmus|szubszekvens]] [[vulkanizmus]] indult meg a Kárpát-medence nagy részén. A miocénben a Kárpát-medence nagy részét beltenger borította, így a térség nagy részén megtalálhatók a kor képződményei. Sok helyen hatalmas üledékhézagra települnek, ahol évtízmilliók óta nem volt tengeri környezet. Nagy részük azonban medenceüledék, amelyeket nagy vastagságú (több ezer méteres) fiatalabb üledékek takarnak. |
|||
A miocénban alakultak ki és indultak robbanásszerű fejlődésnek a [[főemlősök]]. A kor végére az [[Emberszerűek|emberszabásúak]] közt elvált az [[ember]] és a [[csimpánz]] törzsfejlődése. Ebben a korban a [[Perjefélék|fűfélék]] folytatták előrenyomulásukat, az erdők pedig hanyatlani kezdtek. A tengerekben megjelentek a hínárerdők, új ökoszisztémákat alakítva ki.<ref>{{cite web |url=https://www.bbc.co.uk/nature/history_of_the_earth/Miocene |title=BBC Nature - Miocene epoch videos, news and facts |work=BBC |access-date=2016-11-13}}</ref> Egyebekben az élővilág már igen nagymértékben hasonlított a maihoz. |
|||
A medenceképződmények a nagyobb süllyedési sebességű mélyzóná mentén képződtek, amelyek a [[Kisalföld]], a [[Dunántúl]] délnyugati része és az [[Alföld]] délkeleti része. Az Alpok, Kárpátok és Dinaridák nagyjából egy időben kezdtek emelkedni, a kiscelli és egeri emeltekben lassan. A szávai emeletben jelentősen felgyorsult a kompressziós szakasz. A helyi tenger az északi kapcsolatait elveszítve az ''Eoparatethys'' állapotából a szorosabb értelemben vett [[Paratethys]]szé vált. Ebből alakult ki később a [[Pannon-tenger]]. Az emeletenként ismétlődő [[transzgresszió]] egyre nagyobb területeket öntött el, köztük regresszív szakaszokkal, amikor sekélytengeri [[molassz]]jellegű [[slír]] keletkezett, valamint parti [[fácies]]ű durva [[mészkő (kőzet)|mészkövek]], mint a [[lajtamészkő]]. Kiterjedt szigetrendszer alakult ki a mai középhegységi övezetekben és az íves kárpáti területen. |
|||
A miocént nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a geológusok és a paleoklimatológusok, ugyanis ekkor történt a [[Himalája]] felemelkedése, mely kihatással volt a [[monszun]]esők ciklusára, mely átfedésben volt az északi félgömb eljegesedésével.<ref>{{cite journal|title=Evolution of Asian monsoons and phased uplift of the Himalaya–Tibetan plateau since Late Miocene times|url=https://archive.org/details/sim_nature-uk_2001-05-03_411_6833/page/62|date=3 May 2001|bibcode=2001Natur.411...62Z|pmid=11333976|doi=10.1038/35075035|pages=62–66|issue=6833|volume=411|journal=Nature|last1=Zhisheng|first4=Stephen C.|last4=Porter|first3=Warren L.|last3=Prell|first2=John E.|last2=Kutzbach|first1=An|s2cid=4398615}}</ref> |
|||
Az ottnangi és alsó-bádeni emeletek idején (ez a [[stájer orogén fázis]]) az alpi-kárpáti-dinári emelkedések tovább folytatódtak, miközben az általuk közrezárt rögök lezökkentek. A bádeni közepén már a [[lajtai orogén fázis]] hatására a Kárpát-medencei üledékgyűjtő teljesen elszakadt a nyílttengertől, miközben a mélymedencék beszakadásos szerkezetalakulása folytatódott. Ez újabb nagy erősségű vulkanizmushoz vezetett, a Szatmári-árokban és a [[Tokaji-hegység]]ben akár 2–3000 méter vastagságú [[riolit]] és [[andezit]] tömegek találhatók. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A kontinenseken a szárazföldi flórák változó arányban tartalmaztak mérsékelt égövön élő lombhullató fákat ([[nyárfa]], [[fűzfa]], [[tölgyfa]]) és trópusi fajokat ([[babér]], [[banán]], [[Pálmafélék|pálmafa]]). A növények elterjedésének vizsgálata a szubtrópusi övek nagy kiterjedéséről tanúskodik. Ám ami a miocén újdonsága, az az [[egyszikűek]] osztályába tartozó [[perjefélék]] családjának fejlődése. |
|||
==== Magyarországon ==== |
|||
| ⚫ | [[2007]]-ben a [[bükkábrány]]i lignitbányában a felső miocénból származó [[taxodium]] (mocsárciprus) csoport, több mint egy tucat fa került felszínre. A lelet szinte egyedülálló, mert a hatalmas fák nem szenesedtek vagy kovásodtak el, hanem eredeti formájukban és anyagukban őrződtek meg, így évgyűrűik tanulmányozhatók és fontos |
||
| ⚫ | |||
A [[kétéltűek]] és a [[madarak]] már csak nagyon kevéssé különböztek a maiaktól. A [[hüllők]] közül a krokodilok és a teknősök fajai csaknem az egész világon elterjedtek. A legnagyobb figyelmet mégis az emlősök érdemlik. Folytatódott a [[rágcsálók]] látványos fejlődése. A nyúlalakúak nem túl változatos fajai nagyon gyakoriak maradtak. Sok óvilági majom, közöttük az [[emberszabású majmok]] ősei nagy területen terjedtek el: a [[Dryopithecus]] Afrikából és a mediterrán régióból, a [[Sivapithecus]] pedig először Indiából, majd Dél-Európából és Kelet-Afrikából került elő. A patások közül a páratlanujjúak rendjének képviselői megfogyatkoztak. Tapírok, orrszarvúak képviselték őket, valamint a lovak fejlődési vonalába tartozó állatok, amelyek közül a [[Merychippus]] volt a lófélék első perjefélékkel táplálkozó képviselője. A párosujjúak viszont terjeszkedőben voltak: amellett, hogy az oligocénban megjelent csoportok is éltek, új formák is kifejlődtek, főként a mai tevék és kérődzők előfutárai. Az ormányosok virágkorukat élték, az olyan nagy testű formák, mint a négyagyarú [[masztodon]], és a csak két hatalmas, meredeken lefelé ívelő és hátrafelé hajló agyart viselő [[Kapafogú őselefántok|kapafogú őselefánt]] képviselte őket. A ragadozók közül ugyan éltek még a Creodontiák, de java részük már a modern rendet képviselte, igaz, mára kihalt formákkal, mint a medvekutya. |
|||
== Tagolása == |
== Tagolása == |
||
| 48. sor: | 29. sor: | ||
* középső miocén |
* középső miocén |
||
** [[kárpáti]] |
** [[kárpáti]] |
||
** [[bádeni]] |
** [[bádeni|badeni]] |
||
* felső miocén |
* felső miocén |
||
** [[szarmata (emelet)|szarmata]] |
** [[szarmata (emelet)|szarmata]] |
||
| 65. sor: | 46. sor: | ||
** [[bérbaltavárium]] |
** [[bérbaltavárium]] |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A kontinensek ekkorra már nagyjából a mai helyzetükben voltak, egy kivételtől eltekintve: [[Észak-Amerika]] és [[Dél-Amerika]] között még nem létezett kapcsolat.<ref>{{cite journal|last1=Stange|date=1 July 2018|pmc=6005153|pmid=29385552|doi=10.1093/sysbio/syy006|pages=681–699|issue=4|volume=67|journal=Systematic Biology|first1=Madlen|title=Bayesian Divergence-Time Estimation with Genome-Wide Single-Nucleotide Polymorphism Data of Sea Catfishes (Ariidae) Supports Miocene Closure of the Panamanian Isthmus|first4=Michael|last4=Matschiner|first3=Walter|last3=Salzburger|first2=Marcelo R|last2=Sánchez-Villagra|doi-access=free}}</ref> Dél-Amerika ugyanakkor elérte a nyugati szubdukciós zónát, így beindult az [[Andok]] felemelkedése, valamint Közép-Amerika dél felé történő megnyúlása.<ref>{{cite book |title=Earth history and palaeogeography |date=2017 |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge, United Kingdom |isbn=9781107105324 |page=264 |last1=Torsvik |first1=Trond H. |last2=Cocks |first2=L. Robin M.}}</ref> |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | Az egeri emeletben lényeges kőzetkifejlődés nincs, ekkor rövid regresszió volt, amelyet a tengerelöntés követett. Folytatódott a [[csatkai kavics formáció]] és a [[szászvári formáció]] durvatörmelékes és tarkaagyagos, kontinentális üledékképződése. Az eggenburgi emelet önálló üledékképződési fázis a Kárpát-medencében. Észak-északnyugati irányból transzgresszió érkezett. A [[geoszinklinális]] peremén a [[bretkai formáció]] [[mészkő (kőzet)|mészkőtörmelékből]] álló [[kavicskő|konglomerátuma]] és [[törmelékkő|breccsája]] ülepedett le, amely átmegy a finomabb szemű törmelék felé a [[budafoki homokkő formáció]]ban. Ciklikus litorális, sekély-szublitorális és néha limnikus-lagunáris [[fácies]]ek következnek. [[Homok]]ok, [[homokkő|homokkövek]], [[glaukonit]]os homokkövek képződnek, amelyek kőzettanilag igen hasonlóak a korábban képződő, feküben lévő [[törökbálinti homokkő formáció]] kőzeteihez, sokszor nehéz elkülöníteni őket. [[Kazincbarcika|Kazincbarcikától]] északra a [[paleozoikum]]tól tartó üledékhézagra, tőle [[Miskolc]] felé egeri ([[oligocén]]) korú üledékekre települt egy finomtörmelékes összlet, amely fáciesében litorális és sekély-szublitorális, faunájában változóan marin és |
||
Észak-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában folytatódott a hegységképződés{{sfn|Torsvik|Cocks|2017|p=261-264}}. A tengerpartok vonalai nagyon közel estek a maiakhoz, Észak-Amerikában és [[Argentína|Argentínában]] nagy területeken terjeszkedett a szárazföld. India tovább folytatta észak felé nyomulását, ami drámai mértékben emelte fel a Himaláját. A [[Tethys-óceán|Tethys]] ebben a korban tűnt el végérvényesen, 19-12 millió évvel ezelőtt, Afrika és Eurázsia összeérése miatt. A Földközi-tenger medencéjében is megindult a hegységek képződése, ennek, valamint a csökkenő csapadékmennyiségnek köszönhetően a [[Földközi-tenger]] az időszak vége felé ideiglenesen teljesen kiszáradt, ez volt a [[messinai sókrízis]]{{sfn|Torsvik|Cocks|2017|p=259, 267, 287}}. |
|||
Globálisan egyre szárazabbá és hűvösebbé vált az éghajlat, aminek köszönhetően csökkent a légkör párafelvételi képessége. A késő miocénban [[Kelet-Afrika]] felemelkedésével az ottani trópusi esőerdők elkezdtek eltűnni,<ref>{{cite journal|last1=Wichura|title=Evidence for middle Miocene uplift of the East African Plateau|url=https://archive.org/details/sim_geology_2010-06_38_6/page/543|doi=10.1130/G31022.1|pages=543–546|issue=6|volume=38|date=June 2010|journal=Geology|first5=Martin H.|first1=Henry|last5=Trauth|first4=Manfred R.|last4=Strecker|first3=Roland|last3=Oberhänsli|first2=Romain|last2=Bousquet|bibcode=2010Geo....38..543W}}</ref> [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] pedig, amely észak felé történő vándorlása során egy szárazabb régióba érkezett, szintén kevésbé csapadékossá vált.<ref>{{cite journal|last1=Mao|first1=Xuegang|last2=Retallack|first2=Gregory|title=Late Miocene drying of central Australia|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=January 2019|volume=514|pages=292–304|doi=10.1016/j.palaeo.2018.10.008|bibcode=2019PPP...514..292M|s2cid=135124769}}</ref> |
|||
A miocén elején Dél-Amerika nyugati partvidékét, Brazília északi részét, és főként [[Patagónia|Patagóniát]] elöntötte a tenger.<ref>http://horizon.documentation.ird.fr/exl-doc/pleins_textes/cahiers/geodyn/26017.pdf</ref> Ez alól az Andok kiemelkedései képeztek kivételt. A jelenség átmenetileg nagy felületen biztosíthatott kapcsolatot a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán élővilága számára. Az [[Antarktiszi-lemez]] is elkezdett begyűrődni Dél-Amerika alá 14 millió évvel ezelőtt, a [[Nazca-lemez]]zel együtt létrehozva itt egy hármas találkozási pontot. Ez a pont eleinte, mivel a lemez szubdukciója csak Patagóniát érintette, a [[Magellán-szoros]] környékén volt, később pedig fokozatosan északabbra tolódott. Ennek köszönhetően egész Patagónia feljebb emelkedett, a tenger általi elárasztása pedig megszűnt.<ref>{{Cite journal|title=Dynamic topography control on Patagonian relief evolution as inferred from low temperature thermochronology|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012821X13000022|journal=Earth and Planetary Science Letters|date=2013-02-15|issn=0012-821X|pages=157–167|volume=364|doi=10.1016/j.epsl.2012.12.036|language=en|first=Benjamin|last=Guillaume|author=Cécile|coauthors=Thibaud}}</ref> 14-12 millió évvel ezelőtt aztán, a déli Andok felemelkedésével [[esőárnyék]] alakult ki, és így jött létre a patagóniai [[sztyepp]].<ref>{{cite journal|last1=Folguera|first7=Gabriel|s2cid=135214581|hdl=11336/88399|bibcode=2018Tectp.744..134F|doi=10.1016/j.tecto.2018.06.011|pages=134–154|volume=744|date=2018|journal=[[Tectonophysics (journal)|Tectonophysics]]|title=Constraints on the Neogene growth of the central Patagonian Andes at thelatitude of the Chile triple junction (45–47°S) using U/Pb geochronology insynorogenic strata|last7=Carrasco|first1=Andrés|first6=Víctor|last6=Valencia|first5=Darío|last5=Orts|first4=Guido|last4=Gianni|first3=Andrés|last3=Echaurren|first2=Alfonso|last2=Encinas|hdl-access=free}}</ref> |
|||
Mélytengeri fúrásokkal bizonyították, hogy 15 millió évvel ezelőtt az [[Antarktisz]] körül hirtelen kiterjedt lett a jég, a kontinens keleti felén pedig a középső miocénban gleccserek keletkeztek, melyek elérték az óceánt is. A jegesedés csak a déli sarkvidékre volt jellemző, északon, Grönland térségében csak a középső pliocénben lett állandó a jégtakaró. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A miocén korban indult meg az a lassú lehűlési folyamat, amely később majd a jégkorszakot fogja kiváltani. A folyamatos lehűlés ellenére volt egy periódus, 21-14 millió évvel ezelőtt, amikor a hőmérséklet az oligocénéval vetekedett, majd hirtelen, nem teljesen tisztázott okból, hatalmasat esett. Ez együtt járt több faj kihalásával. 8 millió évvel ezelőtt történt egy újabb hirtelen csökkenés, az [[Antarktisz]] jégtakarója pedig lényegében elérte a mai méreteit. [[Grönland]]on 7-8 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg az első [[gleccser]]ek,<ref>{{Cite journal|title=The late Miocene to Pleistocene ice-rafting history of southeast Greenland|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1502-3885.2002.tb01053.x|journal=Boreas|date=2008-06-28|pages=28–35|volume=31|issue=1|doi=10.1111/j.1502-3885.2002.tb01053.x|language=en|first=Kristen E. K. St.|last=John|author=Lawrence A.}}</ref> az éghajlat azonban még a pliocénig is megfelelő volt ahhoz, hogy erdők nőhessenek rajta<ref>{{Cite journal|title=Forested Arctic: Evidence from North Greenland|url=https://doi.org/10.1130/0091-7613(1985)132.0.CO;2|journal=Geology|date=1985-08-01|issn=0091-7613|pages=542–546|volume=13|issue=8|doi=10.1130/0091-7613(1985)13<542:FAEFNG>2.0.CO;2|first=Svend|last=Funder|author=Niels|coauthors=Ole}}</ref>. |
|||
| ⚫ | |||
A miocén kor élővilágát a két, újonnan kialakult bioszféra: a hínárerdők és a füves puszták alakították. Utóbbiaknak köszönhetően elszaporodtak a kérődzők: a lovak, orrszarvúak, és vízilovak. A ma élő növényfajok 95 százaléka már létezett. |
|||
| ⚫ | |||
A rostos, tűznek is ellenálló fűfélék és a [[patások]] evolúciója párhuzamosan zajlott, ami teljesen átalakította az ökoszisztémát: számos állatfaj legelte ezeket a füveket a hatalmas síkságokon, rájuk pedig ragadozók vadásztak. A puszták átvették a korábbi cserjések és erdők helyét. A nagyobb szervesanyagtartalmú és jobb vízvisszatartó képességű talaj a fűfélék alatt azzal járt, hogy az rengeteg szenet és vízpárát kötött meg. Ez, a nagyobb felszíni [[albedó]], és a korlátozott párolgás is elősegítette a szárazabb, hűvösebb klíma fennmaradását. Ezek az új fajok több [[szén-dioxid]]ot is voltak képesek megkötni.<ref>{{Cite journal|title=Nature's green revolution: the remarkable evolutionary rise of C4 plants|url=https://royalsocietypublishing.org/doi/10.1098/rstb.2005.1737|journal=Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences|date=2006-01-29|pmid=16553316|pages=173–194|volume=361|issue=1465|doi=10.1098/rstb.2005.1737|first=Colin P|last=Osborne|author=David J}}</ref> |
|||
A [[cikászok]] 11-5 millió évvel ezelőtt újra virágkorukat élték, és a korábban számukra kedvezőtlen klímaváltozások után számos fajuk alakult ki. Emiatt nem tekinthetők a cikászok élő kövületnek.<ref>{{Cite journal|title=Living Fossil Younger than Thought|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.1214649|journal=Science|date=2011-11-11|issn=0036-8075|pages=766–767|volume=334|issue=6057|doi=10.1126/science.1214649|language=en|first=Susanne S.|last=Renner}}</ref> [[Eukaliptusz]]-fosszíliákat találtak [[Új-Zéland]]on is, ahol a növény ugyan nem őshonos, de Ausztráliából megtelepedhetett.<ref>{{Cite web |title=Eucalyptus fossils in New Zealand – the thin end of the wedge |url=https://mikepole.wordpress.com/2014/09/22/eucalyptus-fossils-in-new-zealand-the-thin-end-of-the-wedge/ |work=mikepole |date=2014-09-22 |accessdate=2022-04-11 |language=en}}</ref> |
|||
| ⚫ | [[2007]]-ben a [[bükkábrány]]i lignitbányában a felső miocénból származó [[Mocsárciprus|taxodium]] (mocsárciprus) csoport, több mint egy tucat fa került felszínre. A lelet szinte egyedülálló, mert a hatalmas fák nem szenesedtek vagy kovásodtak el, hanem eredeti formájukban és anyagukban őrződtek meg, így évgyűrűik tanulmányozhatók, és fontos következtetéseket vonhattak le belőlük a kor éghajlatáról. A feltételezések szerint egy homokvihar temette be a 30-40 méter magas fákat 5-6 méteres magasságig az ekkortájt feltöltődőben lévő [[Pannon-tenger|Pannon-tó]] partvidékén.<ref>{{Cite web |title=A világ legöregebb, lábon álló erdeje Borsodban |url=http://index.hu/tudomany/kornyezet/erdo300707/ |work=index.hu |date=2007-07-30 |accessdate=2022-04-11 |language=hu |last=MTI}}</ref> A fák jelenleg [[Miskolc]]on, a [[Herman Ottó Múzeum]]ban vannak kiállítva. |
||
| ⚫ | |||
A tengeri és a szárazföldi állatvilág nagyon hasonló volt a maihoz, egyedül a tengeri emlősök száma volt csekélyebb. Csak az izolált Dél-Amerikában és Ausztráliában alakult ki teljesen egyedi fauna. |
|||
A korai miocénban még számos, az oligocénban virágzó faj létezett, többek közt az [[ál-kardfogú macskák]], az [[Entelodontidae]] család, valamint a [[Lófélék|háromujjú lovak]]. Az [[Merycoidodon|oreodonták]] szép lassan fogyatkozni kezdtek, és a pliocén elejére el is tűntek. A középső miocénban az állatvilág már egészen modernné vált, és megjelentek a ma is ismert fajok ősei: [[kutyafélék]], [[Medvefélék|medvék]], [[Vörös macskamedve|vörös pandák]], [[mosómedvefélék]], [[Lófélék|lovak]], [[Hódfélék|hódok]], [[Szarvasfélék|szarvasok]], [[Tevefélék|tevék]] és [[Sziláscetek|bálnák]]. Ezek közt voltak olyan, mára kihalt fajok képviselői is, mint a [[Borophagus|csontroppantó kutyák]], a [[Gomphotheriidae]] ormányosok, és szarv nélküli orrszarvúak, mint a [[Teleoceras]] vagy az [[Aphelops]]. A korszak vége felé, amikor Észak- és Dél-Amerika közt egyre csökkent a távolság, a [[Thinobadistes]] földilajhárok észak felé migráltak. Ahogy a fűfélék elkezdtek dominálni, az azok legeléséhez nem alkalmazkodó, redős zápfog nélküli fajok fokozatosan kihaltak.<ref>{{CitLib |aut=Steven M. Stanley |tit=Earth system history |ann=(1998 printing) |isbn=0-7167-2882-6 |url=https://www.worldcat.org/oclc/39235606 |accd=2022-04-12}}</ref> |
|||
A déli kontinenseken számos ősi emlőscsoport a végét járta. Az utolsó dryolestoid, a [[Necrolestes]], a gondwanatheriumok közé tartozó Patagonia, valamint az Új-Zélandon talált Saint Bathans-i emlős is ekkortájt halt ki<ref>{{Cite journal|title=The bizarre ‘metatherians’ Groeberia and Patagonia, late surviving members of gondwanatherian mammals|url=https://doi.org/10.1080/08912963.2014.903945|journal=Historical Biology|date=2015-07-04|issn=0891-2963|pages=603–623|volume=27|issue=5|doi=10.1080/08912963.2014.903945|first=Nicolás R.|last=Chimento|author=Federico L.|coauthors=Fernando E.}}</ref> - mindegyikükről elmondható, hogy a fennmaradt leletek alapján se nem [[Elevenszülő emlősök|elevenszülők]], se nem [[erszényesek]] voltak. A nem erszényes (de azoknak közeli rokonai) [[Metatheria]] csoport egyes tagjai, mint a [[Herpetotheriidae]], vagy a [[Siamoperadectes]], illetve a [[Kardfogú macskaformák|kardfogú macskákra]] emlékeztető [[Sparassodonta]] még éltek ekkoriban. |
|||
A ma ismert [[réceformák]], [[lilealakúak]], [[bagolyfélék]], [[kakadufélék]], valamint [[varjúfélék]] már léteztek. Elmondható, hogy a miocén végére már valamennyi ma ismert madárféle kialakult - azok a leletek, amelyeket mégsem sikerül egyértelműen elhelyeznünk a törzsfejlődési fán, valószínűleg egyszerűen csak rosszul konzerválódtak. A tengeri madarak változatossága ekkor érte el csúcspontját. |
|||
A jura kortól kezdve oly elterjedt úszó [[krokodilfélék]], a [[Choristodera]], utolsó képviselője, a [[Lazarussuchus]] Európában élt.<ref>{{Cite journal|title=Choristoderes and the freshwater assemblages of Laurasia|url=https://revistas.ucm.es/index.php/JIGE/article/view/JIGE1010220253A|journal=Journal of Iberian Geology|date=2010-12-10|issn=1886-7995|pages=253–274|volume=36|issue=2|doi=10.5209/rev_jige.2010.v36.n2.11|language=en|first=R.|last=Matsumoto|author=S. E.}}</ref> |
|||
Ebben a korban a [[főemlősök]]nek kb. 100 faja élt, Afrikában, Ázsiában és Európában, a legváltozatosabb méretben, étrenddel, és anatómiával. Azt nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy ezen fajok közül melyik volt az emberfélék őse, molekuláris vizsgálatokkal azonban nagy bizonyossággal megállapítható, hogy 7-8 millió évvel ezelőtt kellett élnie.<ref>{{Cite web |title=New genetic data shows humans and great apes diverged earlier than thought |url=https://phys.org/news/2012-08-genetic-humans-great-apes-diverged.html |work=phys.org |accessdate=2022-04-12 |language=en |first=Bob |last=Yirka}}</ref> A miocén legeslegvégén jelentek meg az első, két lábon járó emberszabásúak, mint a [[Sahelanthropus tchadensis|Sahelantropus]], az [[Orrorin]], és az [[Ardipithecus]]. Ekkoriban vált el az ember és a [[csimpánz]] törzsfejlődése is.<ref>{{Cite web |title=Wayback Machine |url=http://anthropology.utoronto.ca/Faculty/Begun/handbook.pdf |work=web.archive.org |accessdate=2022-04-12 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131030004151/http://anthropology.utoronto.ca/Faculty/Begun/handbook.pdf |archivedate=2013-10-30 }}</ref> |
|||
Észak-Amerikában a füves síkságok kiterjedtsége magával hozta a [[Kígyók|kígyófélék]] gyors fejlődését is.<ref>{{CitLib |aut=J. Alan Holman |tit=Fossil snakes of North America : origin, evolution, distribution, paleoecology |ann=2000 |isbn=0-253-33721-6 |url=https://www.worldcat.org/oclc/42682907 |accd=2022-04-12}}</ref> Korábban a kígyók csak igen kis szerepet játszottak a helyi ökoszisztémában, de a miocén kortól jelentőségük megnőtt. Megjelentek az első [[Viperafélék|viperák]] és [[mérgessiklófélék]], a [[siklófélék]] pedig önállóan kezdtek fejlődni. |
|||
Az óceánokban a megjelenő hínárerdők új élőlények, többek között [[halak]], [[Vidraformák|vidrák]], és [[gerinctelenek]] élőhelyei lettek. A [[Cetek|cetfélék]] változatossága elérte a maximumát: a ma ismert hat faj helyett ekkoriban húsz [[Sziláscetek|sziláscetfaj]] élt. Ezzel egy időben jelentek meg a vizekben az óriáscápák és a ragadozó ámbráscetek, mint az [[óriásfogú cápa]] vagy a [[Livyatan melvillei|Livyatan]]. |
|||
A krokodilfélék is meglehetősen változatosak voltak. Jellegzetes képviselőjük volt például a dél-amerikai óriáskajmán, a [[Purussaurus]], vagy az Indiában élő [[Rhamphosuchus]], illetve a különös kinézetű [[Mourasuchus]]. Gigantikus méretük ellenére ezek a fajok valószínűleg kisebb állatokra specializálódtak. Dél-Amerikában óriás [[Pirája|piráják]] éltek a vizekben. |
|||
Az [[úszólábúak]], melyek az oligocénben jelentek meg, még inkább vízi életmódra rendezkedtek be. Jellegzetes képviselőjük a fókaszerű [[Allodesmus]] volt, de már a [[Pelagiarctos]] személyében megjelent egy ősi rozmárféle is, amely rájuk is vadászott.<ref>{{Cite journal|title=Miocene pinnipeds of the otariid subfamily Allodesminae in the North Pacific Ocean: Systematics and relationships|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1440-1738.1994.tb00119.x|journal=The Island Arc|date=1994-12|issn=1038-4871|pages=329–360|volume=3|issue=4|doi=10.1111/j.1440-1738.1994.tb00119.x|language=en|first=Lawrence G.|last=Barnes|author=Kiyoharu}}</ref> |
|||
Új-Zélandon hatalmas mennyiségű fosszíliát találtak a kutatók. Főként ceteket és [[Pingvinalakúak|pingvinféléket]], amely kitűnő lenyomata volt az evolúciójuknak. A Saint Bathans fauna néven ismert lelőhelyen nemcsak a [[Moafélék|moák]], [[Kivifélék|kivik]] és a mára kihalt [[Aptornithidae]] elődeinek leleteit találták meg, hanem számos [[hidasgyík]], [[Teknősök|teknős]], [[Krokodilok|krokodil]], és [[Denevérek|denevér]] nyomait is. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | Az egeri emeletben lényeges kőzetkifejlődés nincs, ekkor rövid regresszió volt, amelyet a tengerelöntés követett. Folytatódott a [[csatkai kavics formáció]] és a [[szászvári formáció]] durvatörmelékes és tarkaagyagos, kontinentális üledékképződése. Az eggenburgi emelet önálló üledékképződési fázis a Kárpát-medencében. Észak-északnyugati irányból transzgresszió érkezett. A [[geoszinklinális]] peremén a [[bretkai formáció]] [[mészkő (kőzet)|mészkőtörmelékből]] álló [[kavicskő|konglomerátuma]] és [[törmelékkő|breccsája]] ülepedett le, amely átmegy a finomabb szemű törmelék felé a [[budafoki homokkő formáció]]ban. Ciklikus litorális, sekély-szublitorális és néha limnikus-lagunáris [[fácies]]ek következnek. [[Homok]]ok, [[homokkő|homokkövek]], [[glaukonit]]os homokkövek képződnek, amelyek kőzettanilag igen hasonlóak a korábban képződő, feküben lévő [[törökbálinti homokkő formáció]] kőzeteihez, sokszor nehéz elkülöníteni őket. [[Kazincbarcika|Kazincbarcikától]] északra a [[paleozoikum]]tól tartó üledékhézagra, tőle [[Miskolc]] felé egeri ([[oligocén]]) korú üledékekre települt egy finomtörmelékes összlet, amely fáciesében litorális és sekély-szublitorális, faunájában változóan marin- és brakkjellegű. A kőzettani hasonlóság miatt ezek is a budafoki formációhoz tartoznak. A peremi kőzetek mellett a medence belsejében a [[putnoki slír formáció]] képződött, amit szintén nehéz az [[oligocén]]től elkülöníteni. Nyílt vízi, agyagos [[kőzetliszt|aleurit]] és halpikkelyes agyag jellemzi. |
||
A következő üledékciklus az ottnangi emelet, amelynek jellemzői az eggenburgihoz hasonlóak, csak nagyobb területen találhatók, főleg a délnyugat-dunántúli süllyedék kialakulása miatt. A két üledékképződési ciklust legtöbb helyen mintegy egymillió éves üledékhézag (regresszió) után a [[gyulakeszi formáció]] [[riolit]] [[ártufa|ártufája]] választja el. Ennek kálium–argon módszerrel meghatározott kora 19,6 millió év 1,4 millió éves bizonytalansággal. Folytatódik a szászvári formáció durvatörmelékes sorozata. A [[Mecsek]]ben, a [[Zalai-medence]] és [[Brennbergbánya]] környékén limnikus [[kőszén|kőszenek]] képződtek, amelyek a [[brennbergi formáció]]ba sorolhatók. |
A következő üledékciklus az ottnangi emelet, amelynek jellemzői az eggenburgihoz hasonlóak, csak nagyobb területen találhatók, főleg a délnyugat-dunántúli süllyedék kialakulása miatt. A két üledékképződési ciklust legtöbb helyen mintegy egymillió éves üledékhézag (regresszió) után a [[gyulakeszi formáció]] [[riolit]] [[ártufa|ártufája]] választja el. Ennek kálium–argon módszerrel meghatározott kora 19,6 millió év 1,4 millió éves bizonytalansággal. Folytatódik a szászvári formáció durvatörmelékes sorozata. A [[Mecsek]]ben, a [[Zalai-medence]] és [[Brennbergbánya]] környékén limnikus [[kőszén|kőszenek]] képződtek, amelyek a [[brennbergi formáció]]ba sorolhatók. |
||
Magyarország északi részén a riolit felett szárazföldi tarka[[kavics]] és limnikus homokkő, agyag ülepedett le, ezek között limnikus és paralikus kőszenek vannak. Ezek a [[salgótarjáni barnakőszén formáció]]ba tartoznak. [[Budapest]] és [[Várpalota]] között egy árkos süllyedés a [[bántapusztai formáció]] kavics, homok, [[ |
Magyarország északi részén a riolit felett szárazföldi tarka[[kavics]] és limnikus homokkő, agyag ülepedett le, ezek között limnikus és paralikus kőszenek vannak. Ezek a [[salgótarjáni barnakőszén formáció]]ba tartoznak. [[Budapest]] és [[Várpalota]] között egy árkos süllyedés a [[bántapusztai formáció]] kavics, homok, [[Lithothamnion|lithothamniumos]]–[[mohaállatok|bryozoás]] mészkő, márgás aleurit kőzeteit hozta létre. |
||
=== Középső miocén === |
|||
[[Kép:Fertőrákosi lezárt kőfejtő06.jpg|thumb|right|260px|A középső–felső miocén jellegzetes lajtafáciesének üledéke, a durvaszemű mészhomokból álló, mészvázú állatok vázának törmelékével kevert [[lajtamészkő]]]] |
[[Kép:Fertőrákosi lezárt kőfejtő06.jpg|thumb|right|260px|A középső–felső miocén jellegzetes lajtafáciesének üledéke, a durvaszemű mészhomokból álló, mészvázú állatok vázának törmelékével kevert [[lajtamészkő]]]] |
||
[[Kép:Fertőrákosi lezárt kőfejtő03.jpg|thumb|right|260px|Az egykori sekélytenger maradványa [[Fertőrákos]]on]] |
[[Kép:Fertőrákosi lezárt kőfejtő03.jpg|thumb|right|260px|Az egykori sekélytenger maradványa [[Fertőrákos]]on]] |
||
[[Kép:Sopronkőhida homokbánya01.jpg|thumb |
[[Kép:Sopronkőhida homokbánya01.jpg|thumb|260px|Deltafáciesű, gyengén cementált homok [[Turritella turris|Turritella turris badensis]] házmaradványokkal]] |
||
[[Kép:Sopronkőhida homokbánya02.jpg|thumb|right|260px|Egy nagy folyó üledékrétegei [[Sopronkőhida|Sopronkőhidán]]. Az alsó részen keresztrétegzett homok, a felső részén vízszintes rétegződésű, ami a folyó vízhozamának és medermélységének változását mutatja |
[[Kép:Sopronkőhida homokbánya02.jpg|thumb|right|260px|Egy nagy folyó üledékrétegei [[Sopronkőhida|Sopronkőhidán]]. Az alsó részen keresztrétegzett homok, a felső részén vízszintes rétegződésű, ami a folyó vízhozamának és medermélységének változását mutatja]] |
||
A kárpáti emeletben a délnyugat-dunántúli süllyedék tovább terjedése megnyitotta az utat a mediterrán kapcsolatok előtt. A Kárpátok már kiemelkedett, emelkedése folytatódott, miközben a Kárpát-medence belsejében tértágulásos mozgások miatt délnyugatról a Kárpátokig árkos beszakadásokkal terjedt a transzgresszió. A faunaváltozások |
A kárpáti emeletben a délnyugat-dunántúli süllyedék tovább terjedése megnyitotta az utat a mediterrán kapcsolatok előtt. A Kárpátok már kiemelkedett, emelkedése folytatódott, miközben a Kárpát-medence belsejében tértágulásos mozgások miatt délnyugatról a Kárpátokig árkos beszakadásokkal terjedt a transzgresszió. A faunaváltozások nemcsak mediterrán, de boreális kapcsolatokról is árulkodnak. |
||
Az üledékgyűjtőben a partszegélyi [[fácies]]ben képződő törmelékek három formációba soroltak, a [[ligeterdei kavics formáció]], a [[budafai homokkő formáció]] és az [[egyházasgergei homokkő formáció]] durvatörmelékes sorozatai jöttek létre. Az utóbbiban már vannak finomabb törmelékek, finomhomok, agyag és agyagmárga. A gyors tengerszintváltozásokat az egymásra települő mélytengeri agyagmárga, a homokos mészkőpadok, a sekélyebb tengeri [[congeriás mészkő]], majd a deltafáciesű homokok mutatják. Mindez összefogazódik vagy heterópikusan megy át a [[tekeresi slír formáció]]ba. Ez és az alföldi [[garábi slír formáció]] kőzettanilag teljesen azonos a korábbi miocén [[slír]]ekkel. |
Az üledékgyűjtőben a partszegélyi [[fácies]]ben képződő törmelékek három formációba soroltak, a [[ligeterdei kavics formáció]], a [[budafai homokkő formáció]] és az [[egyházasgergei homokkő formáció]] durvatörmelékes sorozatai jöttek létre. Az utóbbiban már vannak finomabb törmelékek, finomhomok, agyag és agyagmárga. A gyors tengerszintváltozásokat az egymásra települő mélytengeri agyagmárga, a homokos mészkőpadok, a sekélyebb tengeri [[congeriás mészkő]], majd a deltafáciesű homokok mutatják. Mindez összefogazódik vagy heterópikusan megy át a [[tekeresi slír formáció]]ba. Ez és az alföldi [[garábi slír formáció]] kőzettanilag teljesen azonos a korábbi miocén [[slír]]ekkel. |
||
A bántapusztai formáció sorozatai is folytatódnak zátonyjellegű, litorális homokkal, kaviccsal, homokkővel, homokos mészkővel és mészkővel. Köztük helyenként [[likacsosházúak|foraminiferás]] homokpadok települtek. A [[fóti formáció]] |
A bántapusztai formáció sorozatai is folytatódnak zátonyjellegű, litorális homokkal, kaviccsal, homokkővel, homokos mészkővel és mészkővel. Köztük helyenként [[likacsosházúak|foraminiferás]] homokpadok települtek. A [[fóti formáció]] szintén slíres, helyenként [[pelit]]es üledékeket tartalmaz. Meszes homokkövében követhető a víz édesedése. |
||
A [[stájer orogén]] „újstájer” szakaszának kompressziós periódusa, amelyet a [[hasznosi andezit formáció]] észak-magyarországi képződése mutat. Ebben [[andezit]], [[andezittufa]] és [[andezittufit]] található. Vannak szubvulkanitos elemei is, mint a [[dunabogdány]]i [[Csódi-hegy]] [[biotit]]os [[amfibol]]andezitből létrejövő [[lakkolit]]ja. A kárpáti emeletet az egész Kárpát-medencére kiterjedő vulkanizmus zárja, a [[tari dácittufa formáció]] kőzeteivel. Ennek kora 16,4 millió év 0,8 millió éves bizonytalansággal. Ennek tufái mindenhol megtalálhatók, a folytonos slírösszletekben az azt alkotó szemcsék között van, máshol összefüggő rétegeket alkot. |
A [[stájer orogén]] „újstájer” szakaszának kompressziós periódusa, amelyet a [[hasznosi andezit formáció]] észak-magyarországi képződése mutat. Ebben [[andezit]], [[andezittufa]] és [[andezittufit]] található. Vannak szubvulkanitos elemei is, mint a [[dunabogdány]]i [[Csódi-hegy]] [[biotit]]os [[amfibol]]andezitből létrejövő [[lakkolit]]ja. A kárpáti emeletet az egész Kárpát-medencére kiterjedő vulkanizmus zárja, a [[tari dácittufa formáció]] kőzeteivel. Ennek kora 16,4 millió év 0,8 millió éves bizonytalansággal. Ennek tufái mindenhol megtalálhatók, a folytonos slírösszletekben az azt alkotó szemcsék között van, máshol összefüggő rétegeket alkot. |
||
A középső miocén üledékképződési ciklusait az alsó |
A középső miocén üledékképződési ciklusait az alsó badeni alemelet zárja, itt ugyanis az emelet elhatárolása nem esik egybe az üledékképződési ciklusokkal, az alsó badeni egy önálló ciklus, a felső badeni – szarmata ciklus pedig egy lényegesen eltérő jellegű szakasz. A kárpáti kompresszió megszűnt, helyette az újstájer tágulómozgások miatt ismét délnyugat felől érkezett a transzgresszió, ami ezúttal két irányban terjedt. Egyik ága a Délnyugat-Dunántúltól észak-északkelet, a Kisalföld felé haladt, másik ága pedig a középhegységi zónától délre, az Alföld keleti pereméig jutott. Jellegzetessége a „lajtafácies” kialakulása. Az erősen tagolt üledékgyűjtőben litorális, sekély-szublitorális körülmények között csökkentsósvízi, egyre gyérebb faunát tartalmazó meszes üledékek keletkeztek. A mészanyagot a [[mészalgák]] ([[Lithothamnium]]), sőt néha [[sztromatolit]]ok adják kőzetalkotó mennyiségben, nem a megszokott mészvázú faunaelemek ([[kagylók]], [[csigák]] stb). |
||
A lajtafácies kőzetei a [[pécsszabolcsi formáció]]ba és az [[abonyi formáció]]ba sorolhatók. Mindkettőben vegyesen durvatörmelékes, biogén törmelékes és meszes üledékek jellemzők. A partközeli zónákban már ekkor megkezdődött a [[lajtamészkő]] képződése. A partoktól távolodva jelentős medencemélységek voltak, a [[bádeni agyag formáció]] és a [[ |
A lajtafácies kőzetei a [[pécsszabolcsi formáció]]ba és az [[abonyi formáció]]ba sorolhatók. Mindkettőben vegyesen durvatörmelékes, biogén törmelékes és meszes üledékek jellemzők. A partközeli zónákban már ekkor megkezdődött a [[lajtamészkő]] képződése. A partoktól távolodva jelentős medencemélységek voltak, a [[bádeni agyag formáció|badeni agyag formáció]] és a [[nógrádszakáli formáció]] agyagos nyílt vízi, mélytengeri slírje utal erre, valamint az ezekben található foraminifera- és molluszkafauna. A lajtafácies bizonyos körülmények között átvált mocsári, limnikus fáciesbe, így képződött a [[hidasi barnakőszén formáció]]. Másik átmenete a csökkentsósvízi lagunáris környezet, ide tartozik a [[zsámbéki formáció]] slírje. A [[pusztamiskei formáció]] váltakozva neritikus és partszegélyi. Legalább három nagy folyó torkolatát ismerjük, amelyek a korabeli Középső-Paratethysbe torkolltak. Mindhárom kiterjedt deltatorkolattal rendelkezett. A [[sopronkőhida]]i homokbánya gyengén cementált homokja egy nyugat felől érkező hatalmas folyam torkolatában rakódott le. Jellegzetessége, hogy teli van a ''Ptychidia vindobonensis'' (régebbi szakirodalomban: [[Turritella turris|''Turritella turris badensis'']]) nevű [[toronycsigák|toronycsigaféle]] házaival. A [[Sopron]] környéki lajtafácies és a folyótorkolat sokat elárul a kor ősföldrajzáról. |
||
Az alsó |
Az alsó badeni üledékciklust ismét egy intenzív vulkanizmus zárta, melynek eredményeképpen alakultak ki a [[mátrai vulkanit formáció]] és a [[nyírségi vulkanit formáció]] képződményei. Kora 14,5 millió év 0,4 millió év bizonytalansággal. |
||
=== Felső miocén === |
|||
A felső miocén elhatárolása nem esik egybe a |
A felső miocén elhatárolása nem esik egybe a Kárpát-medencei üledékképződés megfigyelhető ciklusaival. A badeni emelet közepén érkező vulkanizmus után a felső badeni és szarmata emeletek üledékképződése nem különíthető el egymástól. A felső badeni – szarmata ciklus transzgresszióval indul, ezért általában abráziós kavicsra települ. Az átvilágított zóna kiterjedésével kezdődik a [[rákosi mészkő formáció]]ban (vagy fertőrákosi formáció) a „felső [[lajtamészkő]]” képződése, amelynek alsó részén még tufás [[bentonit]]csíkok vannak. A rákosi formáció alföldi megfelelője az [[ebesi formáció]]. A süllyedékekben változóan nyílt vízi agyagos, agyagmárgás és záronyfáciesű meszes törmelékek keletkeztek. A medenceüledékek a Kárpát-medence nyugati részén a [[szilágyi agyagmárga formáció]]ba tartoznak, amely [[turritella|turritellás]]-[[corbula|corbulás]] [[agyag]][[márga]], a hasonló alföldi képződmények a [[makói formáció]]ba. |
||
A szarmata emeletre semmit sem változott a felső |
A szarmata emeletre semmit sem változott a felső badeni üledékgyűjtők helyzete és kiterjedése. Kisebb változás, hogy a [[Dunántúli-középhegység]] rögjei kissé megsüllyedtek, így ott lokális transzgresszióról beszélhetünk. A felső badeni formációk általában konkordánsan folytatódnak a szarmatában is, de megindult az újstájer vulkanitok lepusztulása is, amiről a [[sajóvölgyi formáció]] kavicsos folyóvízi üledékei és a [[gyulafirátóti formáció]] kavicsos, bentonitos tarkaagyagos és [[aleurolit]]os kontinentális sorozatai mutatnak. |
||
A csökkentsósvizes környezet azonban tovább terjed a [[kozárdi formáció]] márga-mészmárga üledékeivel, valamint a [[tinnyei formáció]] agyagmárga-durvamészkő sorozatával. Az Alföldön a szarmata a [[dombegyházi formáció]] alapkonglomerátumával kezdődik, majd átmegy a [[hajdúszoboszlói formáció]] durvamészkövébe. |
A csökkentsósvizes környezet azonban tovább terjed a [[kozárdi formáció]] márga-mészmárga üledékeivel, valamint a [[tinnyei formáció]] agyagmárga-durvamészkő sorozatával. Az Alföldön a szarmata a [[dombegyházi formáció]] alapkonglomerátumával kezdődik, majd átmegy a [[hajdúszoboszlói formáció]] durvamészkövébe. |
||
Ismét tértágulásos szakasz következett, ami a [[tokaji vulkanit formáció]]t hozta létre. Az országszerte ismert felső riolittufa réteg – [[galgavölgyi riolittufa formáció]] – valószínűleg egyetlen nagy vulkánkitörés maradványa. |
Ismét tértágulásos szakasz következett, ami a [[tokaji vulkanit formáció]]t hozta létre. Az országszerte ismert felső riolittufa réteg – [[galgavölgyi riolittufa formáció]] – valószínűleg egyetlen nagy vulkánkitörés maradványa. |
||
== Becsapódási esemény == |
|||
Az 52 kilométer átmérőjű [[Kara-kul (tó)|Kara-kul]] kráter valamikor a miocén korszakban keletkezett, ma az azonos nevű tónak ad helyet. Pontos korát nem lehet meghatározni. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
<references/> |
<references /> |
||
{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}} |
{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{DEFAULTSORT:Miocen}} |
{{DEFAULTSORT:Miocen}} |
||
[[Kategória:Földtörténeti korok]] |
[[Kategória:Földtörténeti korok]] |
||
A lap jelenlegi, 2024. november 2., 20:56-kori változata
| Miocén (23,03 – 5,333 millió évvel ezelőtt) | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
| Idővonal | |||||
A kainozoikum idő eseményei -65 — – -60 — – -55 — – -50 — – -45 — – -40 — – -35 — – -30 — – -25 — – -20 — – -15 — – -10 — – -5 — – 0 — ← 6 ← 7 ← 8 ← 9 ← 10 ← 11 5,332 – 3,600 Ma 7,246 – 5,332 Ma 11,608 – 7,246 Ma 13,82 – 11,608 Ma 15,97 – 13,82 Ma 20,43 – 15,97 Ma 23,03 – 20,43 Ma 28,4 ± 0,1 – 23,03 Ma 33,9 ± 0,1 – 28,4 ± 0,1 Ma 37,2 ± 0,1 – 33,9 ± 0,1 Ma 40,4 ± 0,2 – 37,2 ± 0,1 Ma 48,6 ± 0,2 – 40,4 ± 0,2 Ma 55,8 ± 0,2 – 48,6 ± 0,2 Ma 58,7 ± 0,2 – 55,8 ± 0,2 Ma ~61,1 – 58,7 ± 0,2 Ma ~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma ← 1 ← 2 ← 3 ← 4 ← 5 Kainozoikum Mezozoikum NNegyedidőszak P.Pleisztocén Plio.Pliocén 1K-T esemény 2Paleocén-eocén hőmérsékleti maximum 3Az Antarktisz első állandó jégtakarója[1] 4Messinai sókrízis[2] 5Az észak-amerikai préri kiterjedése 6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma) 7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma) 8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma) 9Ioni (0,781 – 0,126 Ma) 10Felső (0,126 – 0,0117 Ma) 11Holocén (0,0117 Ma – ) A kainozoikum eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. | |||||
A miocén földtörténeti kor 23,03 millió évvel ezelőtt kezdődött, az oligocén kor után, és mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt zárult, a pliocén kor előtt.[3] Neve a görög meión (μείων, "kevesebb") és új (καινός, kainosz) szavakból ered, ami arra utal, hogy a 18 százalékkal kevesebb tengeri gerinctelen élőlényfaj leleteit találták meg benne, mint a pliocénban.[4]
A Föld ebben a korban fokozatosan lehűlt, egyenesen a jégkorszakként ismert időszak irányába tartva.[5][6] A miocén határait nem lehet egy-egy konkrét eseményhez kötni, inkább csak regionális szinten történő változások határozzák meg az elejét és a végét.
A miocén elején az Arab-félsziget összeütközött Eurázsiával, ezáltal egyrészt elzárva a tengeri kapcsolatot a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között, másrészt létrehozott egy földhidat Afrika és Eurázsia között, melynek hatására megindult a fajok vándorlása a két térség között. Így jelentek meg többek között az ormányosok Eurázsiában. A miocén végén a Földközi-tenger másik, Atlanti-óceánnal határos vége is bezárult, a tenger pedig gyakorlatlag teljesen kiszáradt, előidézve ezzel a messinai sókrízis néven ismert jelenséget. Végül a miocén és a pliocén határán a Gibraltári-szoros kinyílásával a tengervíz újra elárasztotta a térséget.
A miocénban alakultak ki és indultak robbanásszerű fejlődésnek a főemlősök. A kor végére az emberszabásúak közt elvált az ember és a csimpánz törzsfejlődése. Ebben a korban a fűfélék folytatták előrenyomulásukat, az erdők pedig hanyatlani kezdtek. A tengerekben megjelentek a hínárerdők, új ökoszisztémákat alakítva ki.[7] Egyebekben az élővilág már igen nagymértékben hasonlított a maihoz.
A miocént nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a geológusok és a paleoklimatológusok, ugyanis ekkor történt a Himalája felemelkedése, mely kihatással volt a monszunesők ciklusára, mely átfedésben volt az északi félgömb eljegesedésével.[8]
Tagolása
[szerkesztés]A kort a mediterráneumban az alábbi hat korszakra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):
- aquitaniai korszak: 23,03 – 20,44 Ma
- burdigaliai korszak: 20,44 – 15,97 Ma
- langhei korszak: 15,97 – 13,82 Ma
- serravallei korszak: 13,82 – 11,63 Ma
- tortonai korszak: 11,63 – 7,246 Ma
- messinai korszak: 7,246 – 5,333 Ma
Magyarországon a hat emelet beosztása a kárpáti-alpi kifejlődési területek változásainak megfelelően kicsit eltér a nemzetközi beosztástól és speciális magyar neveket használunk:
- alsó miocén
- középső miocén
- felső miocén
A pannon emeletben a Kárpát-medence faunája olyan mértékben elkülönül a környező európai területektől, hogy a magyarországi alemeletek beosztása csak Magyarországon használatos. Ezek:
- alsó pannon
- felső pannon
Ősföldrajz
[szerkesztés]A kontinensek ekkorra már nagyjából a mai helyzetükben voltak, egy kivételtől eltekintve: Észak-Amerika és Dél-Amerika között még nem létezett kapcsolat.[9] Dél-Amerika ugyanakkor elérte a nyugati szubdukciós zónát, így beindult az Andok felemelkedése, valamint Közép-Amerika dél felé történő megnyúlása.[10]
Észak-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában folytatódott a hegységképződés[11]. A tengerpartok vonalai nagyon közel estek a maiakhoz, Észak-Amerikában és Argentínában nagy területeken terjeszkedett a szárazföld. India tovább folytatta észak felé nyomulását, ami drámai mértékben emelte fel a Himaláját. A Tethys ebben a korban tűnt el végérvényesen, 19-12 millió évvel ezelőtt, Afrika és Eurázsia összeérése miatt. A Földközi-tenger medencéjében is megindult a hegységek képződése, ennek, valamint a csökkenő csapadékmennyiségnek köszönhetően a Földközi-tenger az időszak vége felé ideiglenesen teljesen kiszáradt, ez volt a messinai sókrízis[12].
Globálisan egyre szárazabbá és hűvösebbé vált az éghajlat, aminek köszönhetően csökkent a légkör párafelvételi képessége. A késő miocénban Kelet-Afrika felemelkedésével az ottani trópusi esőerdők elkezdtek eltűnni,[13] Ausztrália pedig, amely észak felé történő vándorlása során egy szárazabb régióba érkezett, szintén kevésbé csapadékossá vált.[14]
A miocén elején Dél-Amerika nyugati partvidékét, Brazília északi részét, és főként Patagóniát elöntötte a tenger.[15] Ez alól az Andok kiemelkedései képeztek kivételt. A jelenség átmenetileg nagy felületen biztosíthatott kapcsolatot a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán élővilága számára. Az Antarktiszi-lemez is elkezdett begyűrődni Dél-Amerika alá 14 millió évvel ezelőtt, a Nazca-lemezzel együtt létrehozva itt egy hármas találkozási pontot. Ez a pont eleinte, mivel a lemez szubdukciója csak Patagóniát érintette, a Magellán-szoros környékén volt, később pedig fokozatosan északabbra tolódott. Ennek köszönhetően egész Patagónia feljebb emelkedett, a tenger általi elárasztása pedig megszűnt.[16] 14-12 millió évvel ezelőtt aztán, a déli Andok felemelkedésével esőárnyék alakult ki, és így jött létre a patagóniai sztyepp.[17]
Mélytengeri fúrásokkal bizonyították, hogy 15 millió évvel ezelőtt az Antarktisz körül hirtelen kiterjedt lett a jég, a kontinens keleti felén pedig a középső miocénban gleccserek keletkeztek, melyek elérték az óceánt is. A jegesedés csak a déli sarkvidékre volt jellemző, északon, Grönland térségében csak a középső pliocénben lett állandó a jégtakaró.
Éghajlat
[szerkesztés]
A miocén korban indult meg az a lassú lehűlési folyamat, amely később majd a jégkorszakot fogja kiváltani. A folyamatos lehűlés ellenére volt egy periódus, 21-14 millió évvel ezelőtt, amikor a hőmérséklet az oligocénéval vetekedett, majd hirtelen, nem teljesen tisztázott okból, hatalmasat esett. Ez együtt járt több faj kihalásával. 8 millió évvel ezelőtt történt egy újabb hirtelen csökkenés, az Antarktisz jégtakarója pedig lényegében elérte a mai méreteit. Grönlandon 7-8 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg az első gleccserek,[18] az éghajlat azonban még a pliocénig is megfelelő volt ahhoz, hogy erdők nőhessenek rajta[19].
Élővilág
[szerkesztés]A miocén kor élővilágát a két, újonnan kialakult bioszféra: a hínárerdők és a füves puszták alakították. Utóbbiaknak köszönhetően elszaporodtak a kérődzők: a lovak, orrszarvúak, és vízilovak. A ma élő növényfajok 95 százaléka már létezett.
Növényvilág
[szerkesztés]A rostos, tűznek is ellenálló fűfélék és a patások evolúciója párhuzamosan zajlott, ami teljesen átalakította az ökoszisztémát: számos állatfaj legelte ezeket a füveket a hatalmas síkságokon, rájuk pedig ragadozók vadásztak. A puszták átvették a korábbi cserjések és erdők helyét. A nagyobb szervesanyagtartalmú és jobb vízvisszatartó képességű talaj a fűfélék alatt azzal járt, hogy az rengeteg szenet és vízpárát kötött meg. Ez, a nagyobb felszíni albedó, és a korlátozott párolgás is elősegítette a szárazabb, hűvösebb klíma fennmaradását. Ezek az új fajok több szén-dioxidot is voltak képesek megkötni.[20]
A cikászok 11-5 millió évvel ezelőtt újra virágkorukat élték, és a korábban számukra kedvezőtlen klímaváltozások után számos fajuk alakult ki. Emiatt nem tekinthetők a cikászok élő kövületnek.[21] Eukaliptusz-fosszíliákat találtak Új-Zélandon is, ahol a növény ugyan nem őshonos, de Ausztráliából megtelepedhetett.[22]
2007-ben a bükkábrányi lignitbányában a felső miocénból származó taxodium (mocsárciprus) csoport, több mint egy tucat fa került felszínre. A lelet szinte egyedülálló, mert a hatalmas fák nem szenesedtek vagy kovásodtak el, hanem eredeti formájukban és anyagukban őrződtek meg, így évgyűrűik tanulmányozhatók, és fontos következtetéseket vonhattak le belőlük a kor éghajlatáról. A feltételezések szerint egy homokvihar temette be a 30-40 méter magas fákat 5-6 méteres magasságig az ekkortájt feltöltődőben lévő Pannon-tó partvidékén.[23] A fák jelenleg Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban vannak kiállítva.
Állatvilág
[szerkesztés]A tengeri és a szárazföldi állatvilág nagyon hasonló volt a maihoz, egyedül a tengeri emlősök száma volt csekélyebb. Csak az izolált Dél-Amerikában és Ausztráliában alakult ki teljesen egyedi fauna.
A korai miocénban még számos, az oligocénban virágzó faj létezett, többek közt az ál-kardfogú macskák, az Entelodontidae család, valamint a háromujjú lovak. Az oreodonták szép lassan fogyatkozni kezdtek, és a pliocén elejére el is tűntek. A középső miocénban az állatvilág már egészen modernné vált, és megjelentek a ma is ismert fajok ősei: kutyafélék, medvék, vörös pandák, mosómedvefélék, lovak, hódok, szarvasok, tevék és bálnák. Ezek közt voltak olyan, mára kihalt fajok képviselői is, mint a csontroppantó kutyák, a Gomphotheriidae ormányosok, és szarv nélküli orrszarvúak, mint a Teleoceras vagy az Aphelops. A korszak vége felé, amikor Észak- és Dél-Amerika közt egyre csökkent a távolság, a Thinobadistes földilajhárok észak felé migráltak. Ahogy a fűfélék elkezdtek dominálni, az azok legeléséhez nem alkalmazkodó, redős zápfog nélküli fajok fokozatosan kihaltak.[24]
A déli kontinenseken számos ősi emlőscsoport a végét járta. Az utolsó dryolestoid, a Necrolestes, a gondwanatheriumok közé tartozó Patagonia, valamint az Új-Zélandon talált Saint Bathans-i emlős is ekkortájt halt ki[25] - mindegyikükről elmondható, hogy a fennmaradt leletek alapján se nem elevenszülők, se nem erszényesek voltak. A nem erszényes (de azoknak közeli rokonai) Metatheria csoport egyes tagjai, mint a Herpetotheriidae, vagy a Siamoperadectes, illetve a kardfogú macskákra emlékeztető Sparassodonta még éltek ekkoriban.
A ma ismert réceformák, lilealakúak, bagolyfélék, kakadufélék, valamint varjúfélék már léteztek. Elmondható, hogy a miocén végére már valamennyi ma ismert madárféle kialakult - azok a leletek, amelyeket mégsem sikerül egyértelműen elhelyeznünk a törzsfejlődési fán, valószínűleg egyszerűen csak rosszul konzerválódtak. A tengeri madarak változatossága ekkor érte el csúcspontját.
A jura kortól kezdve oly elterjedt úszó krokodilfélék, a Choristodera, utolsó képviselője, a Lazarussuchus Európában élt.[26]
Ebben a korban a főemlősöknek kb. 100 faja élt, Afrikában, Ázsiában és Európában, a legváltozatosabb méretben, étrenddel, és anatómiával. Azt nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy ezen fajok közül melyik volt az emberfélék őse, molekuláris vizsgálatokkal azonban nagy bizonyossággal megállapítható, hogy 7-8 millió évvel ezelőtt kellett élnie.[27] A miocén legeslegvégén jelentek meg az első, két lábon járó emberszabásúak, mint a Sahelantropus, az Orrorin, és az Ardipithecus. Ekkoriban vált el az ember és a csimpánz törzsfejlődése is.[28]
Észak-Amerikában a füves síkságok kiterjedtsége magával hozta a kígyófélék gyors fejlődését is.[29] Korábban a kígyók csak igen kis szerepet játszottak a helyi ökoszisztémában, de a miocén kortól jelentőségük megnőtt. Megjelentek az első viperák és mérgessiklófélék, a siklófélék pedig önállóan kezdtek fejlődni.
Az óceánokban a megjelenő hínárerdők új élőlények, többek között halak, vidrák, és gerinctelenek élőhelyei lettek. A cetfélék változatossága elérte a maximumát: a ma ismert hat faj helyett ekkoriban húsz sziláscetfaj élt. Ezzel egy időben jelentek meg a vizekben az óriáscápák és a ragadozó ámbráscetek, mint az óriásfogú cápa vagy a Livyatan.
A krokodilfélék is meglehetősen változatosak voltak. Jellegzetes képviselőjük volt például a dél-amerikai óriáskajmán, a Purussaurus, vagy az Indiában élő Rhamphosuchus, illetve a különös kinézetű Mourasuchus. Gigantikus méretük ellenére ezek a fajok valószínűleg kisebb állatokra specializálódtak. Dél-Amerikában óriás piráják éltek a vizekben.
Az úszólábúak, melyek az oligocénben jelentek meg, még inkább vízi életmódra rendezkedtek be. Jellegzetes képviselőjük a fókaszerű Allodesmus volt, de már a Pelagiarctos személyében megjelent egy ősi rozmárféle is, amely rájuk is vadászott.[30]
Új-Zélandon hatalmas mennyiségű fosszíliát találtak a kutatók. Főként ceteket és pingvinféléket, amely kitűnő lenyomata volt az evolúciójuknak. A Saint Bathans fauna néven ismert lelőhelyen nemcsak a moák, kivik és a mára kihalt Aptornithidae elődeinek leleteit találták meg, hanem számos hidasgyík, teknős, krokodil, és denevér nyomait is.
A miocén magyarországi képződményei
[szerkesztés]Alsó miocén
[szerkesztés]Az egeri emeletben lényeges kőzetkifejlődés nincs, ekkor rövid regresszió volt, amelyet a tengerelöntés követett. Folytatódott a csatkai kavics formáció és a szászvári formáció durvatörmelékes és tarkaagyagos, kontinentális üledékképződése. Az eggenburgi emelet önálló üledékképződési fázis a Kárpát-medencében. Észak-északnyugati irányból transzgresszió érkezett. A geoszinklinális peremén a bretkai formáció mészkőtörmelékből álló konglomerátuma és breccsája ülepedett le, amely átmegy a finomabb szemű törmelék felé a budafoki homokkő formációban. Ciklikus litorális, sekély-szublitorális és néha limnikus-lagunáris fáciesek következnek. Homokok, homokkövek, glaukonitos homokkövek képződnek, amelyek kőzettanilag igen hasonlóak a korábban képződő, feküben lévő törökbálinti homokkő formáció kőzeteihez, sokszor nehéz elkülöníteni őket. Kazincbarcikától északra a paleozoikumtól tartó üledékhézagra, tőle Miskolc felé egeri (oligocén) korú üledékekre települt egy finomtörmelékes összlet, amely fáciesében litorális és sekély-szublitorális, faunájában változóan marin- és brakkjellegű. A kőzettani hasonlóság miatt ezek is a budafoki formációhoz tartoznak. A peremi kőzetek mellett a medence belsejében a putnoki slír formáció képződött, amit szintén nehéz az oligocéntől elkülöníteni. Nyílt vízi, agyagos aleurit és halpikkelyes agyag jellemzi.
A következő üledékciklus az ottnangi emelet, amelynek jellemzői az eggenburgihoz hasonlóak, csak nagyobb területen találhatók, főleg a délnyugat-dunántúli süllyedék kialakulása miatt. A két üledékképződési ciklust legtöbb helyen mintegy egymillió éves üledékhézag (regresszió) után a gyulakeszi formáció riolit ártufája választja el. Ennek kálium–argon módszerrel meghatározott kora 19,6 millió év 1,4 millió éves bizonytalansággal. Folytatódik a szászvári formáció durvatörmelékes sorozata. A Mecsekben, a Zalai-medence és Brennbergbánya környékén limnikus kőszenek képződtek, amelyek a brennbergi formációba sorolhatók.
Magyarország északi részén a riolit felett szárazföldi tarkakavics és limnikus homokkő, agyag ülepedett le, ezek között limnikus és paralikus kőszenek vannak. Ezek a salgótarjáni barnakőszén formációba tartoznak. Budapest és Várpalota között egy árkos süllyedés a bántapusztai formáció kavics, homok, lithothamniumos–bryozoás mészkő, márgás aleurit kőzeteit hozta létre.
Középső miocén
[szerkesztés]
A kárpáti emeletben a délnyugat-dunántúli süllyedék tovább terjedése megnyitotta az utat a mediterrán kapcsolatok előtt. A Kárpátok már kiemelkedett, emelkedése folytatódott, miközben a Kárpát-medence belsejében tértágulásos mozgások miatt délnyugatról a Kárpátokig árkos beszakadásokkal terjedt a transzgresszió. A faunaváltozások nemcsak mediterrán, de boreális kapcsolatokról is árulkodnak.
Az üledékgyűjtőben a partszegélyi fáciesben képződő törmelékek három formációba soroltak, a ligeterdei kavics formáció, a budafai homokkő formáció és az egyházasgergei homokkő formáció durvatörmelékes sorozatai jöttek létre. Az utóbbiban már vannak finomabb törmelékek, finomhomok, agyag és agyagmárga. A gyors tengerszintváltozásokat az egymásra települő mélytengeri agyagmárga, a homokos mészkőpadok, a sekélyebb tengeri congeriás mészkő, majd a deltafáciesű homokok mutatják. Mindez összefogazódik vagy heterópikusan megy át a tekeresi slír formációba. Ez és az alföldi garábi slír formáció kőzettanilag teljesen azonos a korábbi miocén slírekkel.
A bántapusztai formáció sorozatai is folytatódnak zátonyjellegű, litorális homokkal, kaviccsal, homokkővel, homokos mészkővel és mészkővel. Köztük helyenként foraminiferás homokpadok települtek. A fóti formáció szintén slíres, helyenként pelites üledékeket tartalmaz. Meszes homokkövében követhető a víz édesedése.
A stájer orogén „újstájer” szakaszának kompressziós periódusa, amelyet a hasznosi andezit formáció észak-magyarországi képződése mutat. Ebben andezit, andezittufa és andezittufit található. Vannak szubvulkanitos elemei is, mint a dunabogdányi Csódi-hegy biotitos amfibolandezitből létrejövő lakkolitja. A kárpáti emeletet az egész Kárpát-medencére kiterjedő vulkanizmus zárja, a tari dácittufa formáció kőzeteivel. Ennek kora 16,4 millió év 0,8 millió éves bizonytalansággal. Ennek tufái mindenhol megtalálhatók, a folytonos slírösszletekben az azt alkotó szemcsék között van, máshol összefüggő rétegeket alkot.
A középső miocén üledékképződési ciklusait az alsó badeni alemelet zárja, itt ugyanis az emelet elhatárolása nem esik egybe az üledékképződési ciklusokkal, az alsó badeni egy önálló ciklus, a felső badeni – szarmata ciklus pedig egy lényegesen eltérő jellegű szakasz. A kárpáti kompresszió megszűnt, helyette az újstájer tágulómozgások miatt ismét délnyugat felől érkezett a transzgresszió, ami ezúttal két irányban terjedt. Egyik ága a Délnyugat-Dunántúltól észak-északkelet, a Kisalföld felé haladt, másik ága pedig a középhegységi zónától délre, az Alföld keleti pereméig jutott. Jellegzetessége a „lajtafácies” kialakulása. Az erősen tagolt üledékgyűjtőben litorális, sekély-szublitorális körülmények között csökkentsósvízi, egyre gyérebb faunát tartalmazó meszes üledékek keletkeztek. A mészanyagot a mészalgák (Lithothamnium), sőt néha sztromatolitok adják kőzetalkotó mennyiségben, nem a megszokott mészvázú faunaelemek (kagylók, csigák stb).
A lajtafácies kőzetei a pécsszabolcsi formációba és az abonyi formációba sorolhatók. Mindkettőben vegyesen durvatörmelékes, biogén törmelékes és meszes üledékek jellemzők. A partközeli zónákban már ekkor megkezdődött a lajtamészkő képződése. A partoktól távolodva jelentős medencemélységek voltak, a badeni agyag formáció és a nógrádszakáli formáció agyagos nyílt vízi, mélytengeri slírje utal erre, valamint az ezekben található foraminifera- és molluszkafauna. A lajtafácies bizonyos körülmények között átvált mocsári, limnikus fáciesbe, így képződött a hidasi barnakőszén formáció. Másik átmenete a csökkentsósvízi lagunáris környezet, ide tartozik a zsámbéki formáció slírje. A pusztamiskei formáció váltakozva neritikus és partszegélyi. Legalább három nagy folyó torkolatát ismerjük, amelyek a korabeli Középső-Paratethysbe torkolltak. Mindhárom kiterjedt deltatorkolattal rendelkezett. A sopronkőhidai homokbánya gyengén cementált homokja egy nyugat felől érkező hatalmas folyam torkolatában rakódott le. Jellegzetessége, hogy teli van a Ptychidia vindobonensis (régebbi szakirodalomban: Turritella turris badensis) nevű toronycsigaféle házaival. A Sopron környéki lajtafácies és a folyótorkolat sokat elárul a kor ősföldrajzáról.
Az alsó badeni üledékciklust ismét egy intenzív vulkanizmus zárta, melynek eredményeképpen alakultak ki a mátrai vulkanit formáció és a nyírségi vulkanit formáció képződményei. Kora 14,5 millió év 0,4 millió év bizonytalansággal.
Felső miocén
[szerkesztés]A felső miocén elhatárolása nem esik egybe a Kárpát-medencei üledékképződés megfigyelhető ciklusaival. A badeni emelet közepén érkező vulkanizmus után a felső badeni és szarmata emeletek üledékképződése nem különíthető el egymástól. A felső badeni – szarmata ciklus transzgresszióval indul, ezért általában abráziós kavicsra települ. Az átvilágított zóna kiterjedésével kezdődik a rákosi mészkő formációban (vagy fertőrákosi formáció) a „felső lajtamészkő” képződése, amelynek alsó részén még tufás bentonitcsíkok vannak. A rákosi formáció alföldi megfelelője az ebesi formáció. A süllyedékekben változóan nyílt vízi agyagos, agyagmárgás és záronyfáciesű meszes törmelékek keletkeztek. A medenceüledékek a Kárpát-medence nyugati részén a szilágyi agyagmárga formációba tartoznak, amely turritellás-corbulás agyagmárga, a hasonló alföldi képződmények a makói formációba.
A szarmata emeletre semmit sem változott a felső badeni üledékgyűjtők helyzete és kiterjedése. Kisebb változás, hogy a Dunántúli-középhegység rögjei kissé megsüllyedtek, így ott lokális transzgresszióról beszélhetünk. A felső badeni formációk általában konkordánsan folytatódnak a szarmatában is, de megindult az újstájer vulkanitok lepusztulása is, amiről a sajóvölgyi formáció kavicsos folyóvízi üledékei és a gyulafirátóti formáció kavicsos, bentonitos tarkaagyagos és aleurolitos kontinentális sorozatai mutatnak.
A csökkentsósvizes környezet azonban tovább terjed a kozárdi formáció márga-mészmárga üledékeivel, valamint a tinnyei formáció agyagmárga-durvamészkő sorozatával. Az Alföldön a szarmata a dombegyházi formáció alapkonglomerátumával kezdődik, majd átmegy a hajdúszoboszlói formáció durvamészkövébe.
Ismét tértágulásos szakasz következett, ami a tokaji vulkanit formációt hozta létre. Az országszerte ismert felső riolittufa réteg – galgavölgyi riolittufa formáció – valószínűleg egyetlen nagy vulkánkitörés maradványa.
Becsapódási esemény
[szerkesztés]Az 52 kilométer átmérőjű Kara-kul kráter valamikor a miocén korszakban keletkezett, ma az azonos nevű tónak ad helyet. Pontos korát nem lehet meghatározni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001.
- ↑ Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.
- ↑ International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ Principles of Geology, …. London, England: John Murray, 54. o. (1833. január 4.)
- ↑ (2022. január 4.) „Reconstructing Terrestrial Paleoclimates: A Comparison of the Co-Existence Approach, Bayesian and Probability Reconstruction Techniques Using the UK Neogene”. Paleoceanography and Paleoclimatology 37 (2), e2021PA004358. o. DOI:10.1029/2021PA004358.
- ↑ (2021. január 4.) „The Miocene: The Future of the Past”. Paleoceanography and Paleoclimatology 36 (4), e2020PA004037. o. DOI:10.1029/2020PA004037.
- ↑ BBC Nature - Miocene epoch videos, news and facts. BBC. (Hozzáférés: 2016. november 13.)
- ↑ (2001. május 3.) „Evolution of Asian monsoons and phased uplift of the Himalaya–Tibetan plateau since Late Miocene times”. Nature 411 (6833), 62–66. o. DOI:10.1038/35075035. PMID 11333976.
- ↑ (2018. július 1.) „Bayesian Divergence-Time Estimation with Genome-Wide Single-Nucleotide Polymorphism Data of Sea Catfishes (Ariidae) Supports Miocene Closure of the Panamanian Isthmus”. Systematic Biology 67 (4), 681–699. o. DOI:10.1093/sysbio/syy006. PMID 29385552. PMC 6005153.
- ↑ Earth history and palaeogeography. Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press, 264. o. (2017. január 4.). ISBN 9781107105324
- ↑ Torsvik & Cocks 2017, 261-264. o.
- ↑ Torsvik & Cocks 2017, 259, 267, 287. o.
- ↑ (2010. június 1.) „Evidence for middle Miocene uplift of the East African Plateau”. Geology 38 (6), 543–546. o. DOI:10.1130/G31022.1.
- ↑ (2019. január 1.) „Late Miocene drying of central Australia”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 514, 292–304. o. DOI:10.1016/j.palaeo.2018.10.008.
- ↑ http://horizon.documentation.ird.fr/exl-doc/pleins_textes/cahiers/geodyn/26017.pdf
- ↑ Guillaume, Benjamin, Thibaud (2013. február 15.). „Dynamic topography control on Patagonian relief evolution as inferred from low temperature thermochronology” (angol nyelven). Earth and Planetary Science Letters 364, 157–167. o. DOI:10.1016/j.epsl.2012.12.036. ISSN 0012-821X.
- ↑ (2018. január 4.) „Constraints on the Neogene growth of the central Patagonian Andes at thelatitude of the Chile triple junction (45–47°S) using U/Pb geochronology insynorogenic strata”. Tectonophysics 744, 134–154. o. DOI:10.1016/j.tecto.2018.06.011.
- ↑ John, Kristen E. K. St. (2008. június 28.). „The late Miocene to Pleistocene ice-rafting history of southeast Greenland” (angol nyelven). Boreas 31 (1), 28–35. o. DOI:10.1111/j.1502-3885.2002.tb01053.x.
- ↑ Funder, Svend, Ole (1985. augusztus 1.). „Forested Arctic: Evidence from North Greenland”. Geology 13 (8), 542–546. o. DOI:<542:FAEFNG>2.0.CO;2 10.1130/0091-7613(1985)13<542:FAEFNG>2.0.CO;2. ISSN 0091-7613.
- ↑ Osborne, Colin P (2006. január 29.). „Nature's green revolution: the remarkable evolutionary rise of C4 plants”. Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences 361 (1465), 173–194. o. DOI:10.1098/rstb.2005.1737. PMID 16553316.
- ↑ Renner, Susanne S. (2011. november 11.). „Living Fossil Younger than Thought” (angol nyelven). Science 334 (6057), 766–767. o. DOI:10.1126/science.1214649. ISSN 0036-8075.
- ↑ Eucalyptus fossils in New Zealand – the thin end of the wedge (angol nyelven). mikepole, 2014. szeptember 22. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ MTI: A világ legöregebb, lábon álló erdeje Borsodban (magyar nyelven). index.hu, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Steven M. Stanley: Earth system history. 1998. ISBN 0-7167-2882-6 Hozzáférés: 2022. április 12. tiltott karakter az év paraméterben,
- ↑ Chimento, Nicolás R., Fernando E. (2015. július 4.). „The bizarre ‘metatherians’ Groeberia and Patagonia, late surviving members of gondwanatherian mammals”. Historical Biology 27 (5), 603–623. o. DOI:10.1080/08912963.2014.903945. ISSN 0891-2963.
- ↑ Matsumoto, R. (2010. december 10.). „Choristoderes and the freshwater assemblages of Laurasia” (angol nyelven). Journal of Iberian Geology 36 (2), 253–274. o. DOI:10.5209/rev_jige.2010.v36.n2.11. ISSN 1886-7995.
- ↑ Yirka, Bob: New genetic data shows humans and great apes diverged earlier than thought (angol nyelven). phys.org. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ Wayback Machine. web.archive.org. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ J. Alan Holman: Fossil snakes of North America : origin, evolution, distribution, paleoecology. 2000. ISBN 0-253-33721-6 Hozzáférés: 2022. április 12.
- ↑ Barnes, Lawrence G. (1994. december 1.). „Miocene pinnipeds of the otariid subfamily Allodesminae in the North Pacific Ocean: Systematics and relationships” (angol nyelven). The Island Arc 3 (4), 329–360. o. DOI:10.1111/j.1440-1738.1994.tb00119.x. ISSN 1038-4871.