Szőlősardó

Szőlősardó
Református templom, Szőlősardó
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség	Edelényi
Jogállás	község
Polgármester	Holló István
Irányítószám	3757
Körzethívószám	48
Népesség
Teljes népesség	101 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	10,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	10,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 26′ 37″, k. h. 20° 37′ 37″48.443630555556, 20.626811111111
Szőlősardó Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Szőlősardó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlősardó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szőlősardó község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben.

Fekvése

Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén az Aggteleki-karszt és a Rudabányai hegység között elnyúló Rét-patak völgyében található a kis település. A Galyaság déli részén, a Vaskapu-hegy északi lábánál, félúton Perkupa és Égerszög között.

Nevének eredete

A falu létrejöttét a tatárjárást megelőző időkre, a 12. századra tehetjük. Nevének -ardó utótagja arra utalhat, hogy szolgálónépek lakták, akik az erdőterület szélén az erdő- és vadállományra felügyeltek. Lakosai tehát ardók, azaz erdőóvók voltak.

Története

A korai Árpád-korban - a későbbi Szőlősardó területén is - vasművesek telepeivel találkozhatunk, melyre tágabb környékének helynevei utalnak.

A 13. század végén a falu határában már akkor kiterjedt szőlők terültek el, ezek adták a Galyaság méltán híres borának igen nagy részét. A szőlősardói szőlőhegyek egy része a 15. századi vagy 16. század eleji adományozással, végrendelkezéssel a gombaszögi pálosok tulajdona lett. 1389 táján Ardó a Bebek család kezére jutott, s évszázadokig a szádvári uradalom része lett.

A lakosság 1567 körül vette fel a református hitet és a korábbi gótikus templomukat vették használatba. Ezt bizonyítja az 1595. évi templomösszeírás is.( Azóta egyetlen református templom található a községben.)

A 18. században a szádvári uradalmat birtokló Csáky család kezén találjuk a falut, akik egészen a 19. század végéig megtartották azt.

Az 1890-es évekre a filoxérajárvány itt is óriási pusztítást okozott. A határban addig termesztett magyar mézesfehér szőlőfajta szinte nyomtalanul eltűnt, a lakosság zöme elszegényedett, sokan Amerikába vándoroltak ki.

Az 1930-as években a településnek körjegyzői- és postahivatala volt, református alsó fokú elemi iskolája, olvasóköre és népdalköre. A II. világháborút követő közigazgatási összevonások miatt tanácsi központ lett Teresztenye társközséggel, melyhez 1965-ben Égerszög is csatlakozott. Végül 1979-1990 között Perkupa társközsége volt, a rendszerváltozás óta önálló, de körjegyzősége közös azóta is Égerszöggel.

Népcsoportok

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.

Nevezetességei

• Kőfallal övezett, fagalériás tornyú református templom, feltehetően a 14.-15. századi alapokon, 1726-ban jelentősen átépítve. Egyszínűre festett deszkamennyezete 1869-1870-ben készült. Myskovszky Viktor rajzon is megörökített a 19. század végén, a későbbi átalakítások során eredeti jellegét elvesztette. Jelenlegi formáját 1948-ban és 1964-1968 között kapta. A templom megtartotta félköríves szentélyzáródását.

• Népi lakóházak, gazdasági épületek, csűrök, melyek a kertben keresztben helyezkednek el, lezárva azt.
• A falu népi építészetében azok az épületek a meghatározóak, melyeket a perkupai kőművesek készítettek.

• Műemléki védettségű fejfás református temető. A fejfák helyi fafaragók munkái, eredetileg sajátos jelrendszerrel bírtak: megkülönböztethetők a kontyos női, a hátracsapott tetejű férfi és a koronás fejfák, ez utóbbiak a leányok sírhalmain.

Külső hivatkozások

• Szőlősardó honlapja
• Vendégváró