Tang-dinasztia
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Tang-dinasztia 唐朝 Tang csao () | |
| történelmi | |
| 618 – 907 | |
 | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Csangan () 618–904 Lojang () 904–907 |
| Terület | 5 400 000 km² |
| Népesség | 50–80 000 000 7. és 9. század fő |
| Hivatalos nyelvek | középkínai |
| Vallás | hagyományos, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Uralkodó | császár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tang-dinasztia 唐朝 Tang csao () témájú médiaállományokat. | |
A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni.
Előzmények
[szerkesztés]Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia () újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Jang Kuang () véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj ()-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Jang Kuang ()ot megölték.
A dinasztia első évszázada
[szerkesztés]
A Tang-dinasztiát Li Jüan (), uralkodónevén Kao-cu () alapította, aki korábban a Szuj ()-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csangan () volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan () fia, Taj-cung () lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csangan () a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a Koreai-félsziget egy részét, illetve Észak-Vietnámot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
Taj-cung () fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien () nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) Vu Hou () néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
A 8–9. század
[szerkesztés]Vu Hou ()t 705-ben puccsal eltávolították és restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Hszüan Cung () császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej () családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. A birodalom közép-ázsiai terjeszkedését szertefoszlatta az iszlám hódítása. A kínai sereg 751-ben döntő vereséget szenvedett az araboktól a Tallasz folyó mellett, a mai Tadzsikisztánban. A térségben a mai napig uralkodó vallás az iszlám hit. 755-ben An Lu-san (), a közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár a lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni.
A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao () felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát. Lojang ()ban a kései Liang-dinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az öt dinasztia és a tíz királyság kora.
Értékelése
[szerkesztés]A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Paj (), Tu Fu (), Po Csü-ji () és Vang Vej (). A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csangan ()nak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia () korától kezdte éreztetni hatását (például könyvnyomtatás).
A Tang-dinasztia nyolc historiográfiája a Huszonnégy történet című gyűjteményben található.
A Tang-dinasztia húsz uralkodója
[szerkesztés]
| Templomi név | Családnév és adott név | Uralkodás | Uralkodói éra és időtartama |
|---|---|---|---|
| Hagyományos elnevezés: "Tang" + templomi név | |||
| Tang Kao-cu (高祖 Gāo Zǔ) | Li Jüan (李淵 Lǐ Yuān) | 618-626 | Vu-tö (武德 Wǔ dé) 618-626 |
| Tang Taj-cung (太宗 Tài Zōng) | Li Si-min (李世民 Lǐ Shì Mín) | 626-649 | Csen Kuan (貞觀 Zhēn guān) 627-649 |
| Kao Cung (高宗 Gāo zōng) | Li Cse (李治 Lǐ Zhì) | 650-683 | Jung Huj (永徽 Yǒng huī) 650-655 Hszien csing (顯慶 Xiǎn qìng) 656-661 |
| Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng) (Vu Hou () eltávolította) |
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) vagy Li Csö (李哲 Lǐ Zhé) |
684 (705-710) |
Sze seng (嗣聖 Sì shèng) 684 |
| Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (Vu Hou () eltávolította) |
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) | 684 (710-712) |
Ven Ming (文明 Wén míng) 684 |
| Csou-dinasztia (690–705) | |||
| Vu Hou (武后 Wǔ hòu) | Vu Cö-tien (武則天 Wǔ Zé Tiān) | 684-705 | Kuang csaj (光宅 Guāng zhái) 684 Csuj kung (垂拱 Chuí gǒng) 685-688 |
| A Tang-dinasztia folytatása | |||
| Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng) (másodszor) |
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) or Li Csö (李哲 Lǐ Zhé) |
(684) 705-710 |
Sen lung (神龍 Shén lóng) 705-707 |
| Sao Ti (少帝 Shào dì) ld. a táblázat alatti jegyzetet |
Li Csung-mao (李重茂 Lǐ Chóng Mào) | 710 | Tang lung (唐隆 Táng lóng) 710 |
| Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (másodszor) |
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) | (684) 710-712 |
Csing jün (景雲 Jǐng yún) 710-711 |
| I. Hszüan Cung (玄宗 Xuán zōng) | Li Lung-csi (李隆基 Lǐ Lóng Jī) | 712-756 | Hszien tien (先天 Xiān tiān) 712-713 Kaj jüan (開元 Kāi yuán) 713-741 |
| Szu Cung (肅宗 Sù zōng) | Li Heng (李亨 Lǐ Hēng) | 756-762 | Cse tö (至德 Zhì dé) 756-758 Csian jüan (乾元 Qián yuán) 758-760 |
| Taj Cung (代宗 Dài zōng) | Li Jü (李豫 Lǐ Yù) | 762-779 | Pao jing (寶應 Bǎo yìng) 762-763 Kuang Tö (廣德 Guǎng dé) 763-764 |
| Tö Cung (德宗 Dé zōng) | Li Kuo (李适 Lǐ Kuò) | 780-805 | Csian csung (建中 Jiàn zhōng) 780-783 Hszing jüan (興元 Xīng yuán) 784 |
| Sun Cung (順宗 Shùn zōng) | Li Szong (李誦 Lǐ Sòng) | 805 | Jung csen (永貞 Yǒng zhēn) 805 |
| Hszien Cung (憲宗 Xiàn zōng) | Li Csun (李純 Lǐ Chún) | 806-820 | Jüan ho (元和 Yuán hé) 806-820 |
| Mu Cung (穆宗 Mù zōng) | Li Heng (李恆 Lǐ Héng) | 821-824 | Csang csing (長慶 Cháng qìng) 821-824 |
| Csing Cung (敬宗 Jìng zōng) | Li Csan (李湛 Lǐ Zhàn) | 824-826 | Pao li (寶曆 Bǎo lì) 824-826 |
| Ven Cung (文宗 Wén zōng) | Li Ang (李昂 Lǐ Áng) | 826-840 | Pao li (寶曆 Bǎo lì) 826 Ta ho (大和 Dà hé) Taj ho (Tài hé 太和) 827-835 |
| Vu Cung (武宗 Wǔ zōng) | Li Jen (李炎 Lǐ Yán) | 840-846 | Huj csang (會昌 Huì chāng) 841-846 |
| II. Hszüan Cung (宣宗 Xuān zōng) | Li Csen (李忱 Lǐ Chén) | 846-859 | Ta csung (大中 Dà chōng) 847-859 |
| Ji Cung (懿宗 Yì zōng) | Li Cuj (李漼 Lǐ Cuǐ) | 859-873 | Ta csung (大中 Dà chōng) 859 |
| Hszi Cung (僖宗 Xī zōng) | Li Hszüan (李儇 Lǐ Xuān) | 873-888 | Hszien tung (咸通 Xián tōng) 873-874 Csian fu (乾符 Qián fú) 874-879 |
| Csao Cung (昭宗 Zhāo zōng) | Li Je (李曄 Lǐ Yè) | 888-904 | Lung csi (龍紀 Lóng jì) 889 Ta sun (大順 Dà shùn) 890-891 |
| Aj Ti (哀帝 Aī dì) vagy Csao Hszüan-ti (昭宣帝 Zhāo Xuān Dì) |
Li Csu (李柷 Lǐ Zhù) | 904-907 | Tien ju (天佑 Tiān yòu) 904-907 |
További információk
[szerkesztés]
További információk
[szerkesztés]Kínai államok (i. e. 29. század – i. sz. 1912) | |
|---|---|
Ókor (i. e. 29. század – i. sz. 220)
 Középkor I. (220–589)
 Középkor II. (589–1368)  Újkor (1368–1912)  |
