Ugrás a tartalomhoz

Willard van Orman Quine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Willard van Orman Quine
Született1908. június 25.[1][2][3][4][5]
Akron
Elhunyt2000. december 25. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
Boston[6]
Állampolgárságaamerikai
GyermekeiDouglas Boynton Quine
Foglalkozása
  • matematikus
  • analitikus filozófus
  • nyelvfilozófus
  • episztemológus
  • tudományfilozófus
  • egyetemi oktató
  • filozófus
  • logikatudós
  • nyelvész
Iskolái
Kitüntetései
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • Carus Lectures (1971)[7]
  • a Harvard Egyetem díszdoktora (1979. június)[8]
  • Rolf Schock-díj (1993)
  • Kyoto Prize in Arts and Philosophy (1996)
Sírhelyehamvasztás[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Willard van Orman Quine témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Willard van Orman Quine (Akron, Ohio, 1908. június 25.Boston, Massachusetts, 2000. december 25.) amerikai filozófus, logikus, nevéhez fűződik több olyan híres elmélet a nyelvfilozófia területéről, mint például a Duhem–Quine-tézis, a radikális fordítás elmélete, vagy a referencia problémája, azaz a Quine-paradoxon.

Életpályája

Filozófiából, filológiából és matematikából az ohiói Oberlin College-on szerzett BA fokozatot, majd a Harvardon folytatta tanulmányait, ahol az MA fokozat elérése után, 1932-ben megszerezte filozófiadoktori címét is. A későbbiekben ugyancsak a Harvardon lett docens, majd egyetemi professzor.

Ifjú kutatóként leginkább a matematikai logika volt fő érdeklődési területe, majd az 1950-es évek elején egyre inkább a nyelvfilozófia felé fordult, amely területen, többek között a már fentebb említett elméletek fémjelzik nevét.

Magyarul megjelent művei

  • A logika módszerei; ford. Urbán János, jegyz., kieg. Ruzsa Imre; Akadémiai, Budapest, 1968
  • A tapasztalattól a tudományig. Válogatott tanulmányok; szerk., vál. Forrai Gábor, ford. Eszes Boldizsár et al.; Osiris, Budapest, 2002 (Osiris könyvtár. Tertium non datur)

További információk

  • Tuboly Ádám Tamás: Advocatus diaboli. Quine és a modális logika; ELTE BTK Filozófiai Intézet–L'Harmattan–Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2019 (Cogito könyvek)

Jegyzetek

  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. MacTutor History of Mathematics archive
  7. https://www.apaonline.org/page/carus
  8. Susan D. Chira: Schmidt, Friedman, Cousteau, 8 Others Receive Honoraries at Commencement, 1979. június 7.
  9. Find a Grave (angol nyelven)