Van Gogh széke
A Van Gogh széke című festmény Vincent van Gogh 1888-as alkotása.
| Van Gogh széke (La Chaise de Vincent avec sa pipe) | |
 | |
| Művész | Vincent van Gogh (1888) |
| Műfaj | csendélet |
| Mozgalom | posztimpresszionizmus |
| Magasság | 91,8 cm |
| Szélesség | 73 cm |
| Múzeum | National Gallery |
| Gyűjtemény | A National Gallery (London) |
| Katalógusszám |
|
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Van Gogh széke témájú médiaállományokat. | |
Keletkezése
szerkesztésA kép fókuszában egy egyszerű, sárgára festett faszék áll, amely terrakotta padlón áll egy szobában. Háta egyenes, karfája nincs, szerkezete elnagyolt, ülőkéje sásfonatú. Tökéletesen funkcionális, egyszerűbb talán nem is lehetne. Azokra a parasztszékekre emlékeztet, amelyek van Gogh-nak az 1880-as években készült hollandiai képein láthatók, és két nagyon hasonló bútor A hálószoba című 1888-as festményén is feltűnik. A széken a festő pipája és dohányzacskója hever. A szék mögött láda, rajta Vincent felirattal, benne csírázó növények, valószínűleg hagymák. A kép jobb oldalán egy kék ajtó részlete látszik, vertikális díszítése a szék egyik lába meghosszabbításának tűnik.[1]
A festmény egy képpár egyik darabja, ha együtt függesztenék ki őket, akkor a bal oldali lenne, hogy szemben álljon a másik alkotáson megörökített székkel. Ez Paul Gauguin karosszéke, rajta két regénnyel és egy gyertyával. Van Gogh 1888-ban levelet küldött a bátyjának, Theónak, amelyben leírta neki a két képet, és amelyből kiderül, hogy párban képzeli el őket.[1]
A festő 1888 novemberében kezdett dolgozni a képeken, kevéssel azután, hogy Gauguin megérkezett hozzá Arles-ba, ahol együtt laktak. A székek annak a tucatnyinak lehettek darabjai, amelyeket van Gogh vásárolt szeptemberben, hogy berendezze a házat, ahol élt. Vincent van Gogh nagy reményekkel várta művésztársát, de december 23-án összeverekedtek, és miután a házigazda levágta az egyik fülét, és kórházba került, vendége visszatért Párizsba.[1]
Az üres székek szimbolikája
szerkesztés
Gauguin üres széke többletjelentéssel bővülhetett van Gogh számára vendége elutazása után. Amúgy is különös, komor, szomorú jelentőséget tulajdonított ezeknek a bútordaraboknak. 1885-ben elhunyt édesapja árva széke megríkatta őt, majd egy dal, A kicsi székek tett rá mély hatást. Utóbbi szövegét elküldte testvérének is. A dal egy idős házaspárról szól, akik otthonukban azokat a székeket nézik, amelyekben azóta elhunyt három gyerekük ült egykor. Ahogy levelében írta: Üres székek; sokan vannak, még többen lesznek. A festő különösen megérintette Luke Fildes brit képzőművész Az üres szék című alkotása, amely a The Graphic című lapban jelent meg 1870-ben, és az elhunyt Charles Dickens elárvult dolgozószobáját ábrázolta.[1]
Akárcsak Fields székében, van Gogh ülőalkalmatosságaiban sem ül senki. A művész modell helyett olyan tárgyakat helyezett el bennük, amelyek megjelenítik őt és Gauguint, így a képek egyfajta portréhelyettesítő csendéletek lettek. A festők közötti különbséget is jelzik a székek: van Gogh-é funkcionális és egyszerű, Gauguiné elegáns és kényelmes. Van Gogh széke a délfrancia napfényben fürdik, míg Gauguinét a gyertya mesterséges fénye világítja meg, emlékeztetve a festő éjszakai élet iránti lelkesedésére.[1]
A pipa és a dohányzacskó szintén egyszerűséget, otthonosságot sugároz, ráadásul a pipázás a mulandóság szimbóluma volt a 17. századi holland festészetben. A Gauguin karosszékén heverő regények arra utalhatnak, hogy a festő másfajta, misztikus elgondolással bírt a művészi alkotás mibenlétéről, mint vendéglátója. A színek, a van Gogh székét ábrázoló kép sárgája és kékje, illetve a másik kép vöröse és zöldje is a két művész közötti különbség hangsúlyozását szolgálja.[1]
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ National Gallery: Van Gogh's Chair. National Gallery. Hozzáférés ideje: 2024. március 31.