Ugrás a tartalomhoz

Henry A. Wallace

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henry A. Wallace
Hivatalos portré (1941–1945)
Hivatalos portré (1941–1945)
Az Amerikai Egyesült Államok 33. alelnöke
Hivatali idő
1941. január 20. – 1945. január 20.
ElnökFranklin D. Roosevelt
ElődJohn Nance Garner
UtódHarry S. Truman
Szavazatszám27 313 945
Az Amerikai Egyesült Államok 10. kereskedelmi minisztere
Hivatali idő
1945. március 2. – 1946. szeptember 20.
ElnökFranklin D. Roosevelt
Harry S. Truman
ElődJesse H. Jones
UtódW. Averell Harriman
Ellátási és Juttatási Bizottság elnöke
Hivatali idő
1941. augusztus 28. – 1942. január 16.
ElnökFranklin D. Roosevelt
Elődúj tisztség
Utódtisztség eltörölve
Közgazdasági Háborús Bizottság elnöke
Hivatali idő
1940. július 2. – 1943. július 15.
ElnökFranklin D. Roosevelt
Elődúj tisztség
Utódtisztség eltörölve
Az Amerikai Egyesült Államok 11. mezőgazdasági minisztere
Hivatali idő
1933. március 4. – 1940. szeptember 4.
ElnökFranklin D. Roosevelt
ElődArthur M. Hyde
UtódClaude R. Wickard

Születési névHenry Agard Wallace
Született1888. október 7.
Amerikai Egyesült Államok Orient, Iowa
Elhunyt1965. november 18. (77 évesen)
Amerikai Egyesült Államok Danbury, Connecticut
SírhelyGlendale temető
Párt

SzüleiHenry C. Wallace
HázastársaIlo Browne (1914–1965)
Gyermekei3
Foglalkozás
IskoláiIowai Állami Egyetem (BS)
Halál okaamiotrófiás laterálszklerózis
VallásEpiszkopális Egyház

Henry A. Wallace aláírása
Henry A. Wallace aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry A. Wallace témájú médiaállományokat.

Henry Agard Wallace (Orient, 1888. október 7.Danbury, 1965. november 18.) amerikai politikus, újságíró, farmer és üzletember, aki az Egyesült Államok 33. alelnöke, 11. mezőgazdasági minisztere és 10. kereskedelmi minisztere volt. 1948-ban a Progresszív Párt elnökjelöltje volt.

Pályafutása

[szerkesztés]

Henry C. Wallace legidősebb fia, aki 1921 és 1924 között volt az ország mezőgazdasági minisztere, Henry A. Wallace 1888-ban született Iowában.[1] Tanulmányait az Iowai Állami Egyetem tanulójaként végezte, apja folyóiratának, a Wallaces’ Farmernek dolgozott íróként és szerkesztőként.[2] Megalapította a Hi-Bred Corn Company céget, ami egy kiemelkedően sikeres hibrid kukoricával foglalkozó vállalkozás volt.[3] Érdeklődött a közgazdaság és statisztika iránt is, élete során több vallási és spirituális mozgalomnak is része volt, mint például a teozófia.[4] Apja 1924-es halála után eltávolodott a Republikánus Párttól, 1932-ben Franklin D. Roosevelt demokrata jelöltet támogatta.[5]

Wallace mezőgazdasági miniszter volt Roosevelt alatt, 1933 és 1940 között.[6] A New Deal nagy támogatója volt és a szövetségi mezőgazdasági politika változásában fontos szerepet játszott, többek között a mezőgazdasági feleslegek és a vidéki szegénység csökkentésében.[7][8] Roosevelt a konzervatív demokraták ellenkezésének ellenére Wallace-t jelölte alelnökének az 1940-es Demokrata Nemzeti Gyűlésen.[9][10] A Roosevelt-Wallace páros könnyen megnyerte az 1940-es elnökválasztást, az 531 elektori szavazatból 449-et megszerezve.[11] Az 1944-es Demokrata Nemzeti Gyűlésen a konzervatívak legyőzték Wallace újrajelölését,[12] helyére Missouri szenátorát, Harry S. Trumant választva.[13] 1945 elején Roosevelt kinevezte Wallace-t, mint az ország kereskedelmi minisztere.[14]

Roosevelt 1945 áprilisában meghalt, így Truman lépett helyére.[15] Wallace 1946 szeptemberéig maradt a kereskedelmi miniszter, mikor Truman kirúgta, amiért egy beszédjében a Szovjetunióval békéltető politikára szólította fel a kormányt.[16] Wallace és támogatói ezt követően létrehozták a Progresszív Pártot, aminek jelöltjeként indult 1948-ban.[17] A párt célja az volt, hogy békés kapcsolatokat építsen a Szovjetunióval, véget vessen a szegregációnak az iskolákban, elérje a nemek és fajok egyenlőségét és, hogy létrehozzon egy országos egészségbiztosítási programot. Ennek következtében azzal vádolták, hogy kommunista befolyás alatt van, illetve kapcsolata a teozófista Nicholas Roerich-vel szintén rontotta kampányának esélyeit.[18][19] Mindössze a szavazatok 2,4%-át kapta meg a választáson. 1950-ben kilépett a pártból a koreai háborúval kapcsolatos nézeteltérések miatt, majd 1952-ben a Szovjetuniót „teljesen gonosz”-nak nevezte.[20] Ezt követően újra elkezdett mezőgazdasági innovációval foglalkozni és kiemelkedően sikeres üzletember lett. 1965-ös haláláig hibrid kukorica kifejlesztésén és a csirkék minőségének javításán dolgozott.[21]

Választási eredmények

[szerkesztés]

Előválasztások

[szerkesztés]
1940-es demokrata alelnök-előválasztás
Párt Jelölt Szavazatszám %
Henry A. Wallace 627 59,04%
William Brockman Bankhead 330 31,07%
Paul V. McNutt 69 6,50%
Alva B. Adams 12 1,13%
Egyéb jelöltek 24 2,26%
Összesen 1 062 100,0%
1944-es demokrata alelnök-előválasztás
Párt Jelölt Szavazatszám %
Harry S. Truman 1 031 54,18%
Henry A. Wallace 473 24,86%
John H. Bankhead II 98 5,15%
Scott W. Lucas 61 3,21%
Alben W. Barkley 50 2,63%
J. Melville Broughton 43 2,26%
Paul V. McNutt 31 1,63%
Joseph C. O’Mahoney 27 1,42%
Prentice Cooper 26 1,37%
Robert S. Kerr 23 1,21%
Egyéb jelöltek 35 2,08%
Összesen 1 898 100,0%

Szövetségi választások

[szerkesztés]
1940-es alelnökválasztás
Párt Jelölt Szavazatszám Elektorok
Szavazatszám % Elektorok %
Henry A. Wallace 27 313 945 54,74% 449 84,56%
Charles L. McNary 22 347 744 44,78% 82 15,44%
Maynard C. Krueger 116 599 0,23% 0 0,00%
Edgar V. Moorman 57 903 0,12% 0 0,00%
James William Ford 48 557 0,10% 0 0,00%
SLP Aaron M. Orange 14 883 0,03% 0 0,00%
Egyéb 2 482 0,00% 0 0,00%
Összesen 49 902 113 100,0% 531 100,0%
1948-as elnökválasztás
Párt Jelölt Szavazatszám Elektorok
Szavazatszám % Elektorok %
Harry S. Truman (hivatalban) 24 178 347 49,55% 303 57,06%
Thomas Edmund Dewey 21 991 292 45,07% 189 35,59%
SRD James Strom Thurmond Sr. 1 175 930 2,41% 39 7,34%
Henry A. Wallace 1 157 328 2,37% 0 0,00%
Norman Mattoon Thomas 139 569 0,29% 0 0,00%
Claude A. Watson 103 708 0,21% 0 0,00%
SLP Edward A. Teichert 29 244 0,06% 0 0,00%
SWP Farrell Dobbs 13 613 0,03% 0 0,00%
Egyéb 3 504 0,01% 0 0,00%
Összesen 48 793 535 100,0% 531 100,0%

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Schapsmeier, Edward L.; Schapsmeier, Frederick H. Henry A. Wallace in Iowa: The Agrarian Years, 1910–1940 – The Agrarian Years, 1910–1940, 17. o. (1968) 
  2. Culver és Hyde (2000), 11–17. o.
  3. Culver és Hyde (2000), 82–83. o.
  4. Culver és Hyde (2000), 130–132. o.
  5. Culver és Hyde (2000), 102–104, 164. o.
  6. Culver és Hyde (2000), 105–107. o.
  7. David M. Kennedy: Freedom from Fear: The American People in Depression and War, 1929–1945. 1999. ISBN 0-19-503834-7 Hozzáférés: 2023. február 19.  
  8. Culver és Hyde (2000), 169–171. o.
  9. Brands, H.W.. Traitor to his class: the privileged life and radical presidency of Franklin Delano Roosevelt, 556-557. o. (2008) 
  10. Culver és Hyde (2000), 218–223. o.
  11. Culver és Hyde (2000), 244–245. o.
  12. Culver és Hyde (2000), 340–342. o.
  13. Culver és Hyde (2000), 364–366. o.
  14. Culver és Hyde (2000), 367–373. o.
  15. Culver és Hyde (2000), 385–387. o.
  16. Culver és Hyde (2000), 422–426. o.
  17. Culver és Hyde (2000), 456–457. o.
  18. Pegler, Westbrook: In Which Our Hero Beards 'Guru' Wallace In His Own Den. The Evening Independent, 1948. július 27. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  19. Culver és Hyde (2000), 483–484. o.
  20. Nast, Condé: Uncommon Man (amerikai angol nyelven). The New Yorker, 2013. október 7. (Hozzáférés: 2023. február 19.)
  21. Culver és Hyde (2000), 517–510. o.

Források

[szerkesztés]


Elődje:
John Nance Garner
Utódja:
Harry S. Truman