II. Alfonz asztúriai király
| II. Alfonz | |
 | |
| Asztúria király | |
| Uralkodási ideje | |
| 791 – 842 | |
| Elődje | I. Bermodo |
| Utódja | I. Ramiro |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kantábriai-ház |
| Született | 759 Oviedo |
| Elhunyt | 842. március 20. Oviedo |
| Nyughelye | Pantheon of Asturian Kings |
| Édesapja | I. Fruela |
| Édesanyja | Munia of Álava |
| Házastársa | Berta (?) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Alfonz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. (Tiszta, Szemérmes) Alfonz (Oviedo, 759 – Oviedo, 842. március 20.) Asztúria királya (791–842), a Kantábriai-házból. Nagyapja, I. (Katolikus) Alfonz és III. (Nagy) Alfonz mellett Asztúria legjelentősebb uralkodójának tartják. (A spanyol források szerint ugyanis III. Alfonz is Asztúria – és nem León – királya volt.)
Uralkodása
[szerkesztés]II. Alfonz apja I. (Kegyetlen) Fruela király volt. Édesanyja Munia. II. Alfonz belharcok után, 791-ben, I. (Diakónus) Bermudo lemondását követően tudott trónra lépni. Uralma lendületet adott a reconquistának, azaz az Ibériai-félsziget móroktól való visszafoglalása folyamatának. 794-ben, 811-ben, 812-ben, 816-ban és 825-ben is legyőzte őket.
Kapcsolatba lépett Nagy Károly frank uralkodóval, a Szent Római Birodalom (avagy, ahogyan a birodalmat a későbbi története alapján inkább nevezik, a Német-Római Császárság) császárával. Az országot is megnyitotta a frank befolyás előtt. Ez a nemesség egy részének ellenállásába ütközött, akik a királyt még átmenetileg fogságba is ejtették.
A királyság székhelyét Praviából Oviedóba tette át, és itt püspökséget alapított, Idősebb Szent Jakab apostol – Galicia apostola – sírhelye megtalálásának helyén pedig megalapította az ismert zarándokhelyet, Santiago de Compostelát. Sokat fáradozott a királyság nemzeti identitásának megteremtéséért. A szerzetesi természetű királynak (felesége Berta (?), akiről közelebbit nem tudunk) gyermeke nem született, ezért utóda I. Bermudo fia, I. Ramiro lett.
Források
[szerkesztés]- Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956.
- Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968-1969.
- Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
- Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364-1994), Vigo, 1994.
- Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
- Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)
- http://www.homar.org/genealog/
- https://web.archive.org/web/20080202123946/http://www.genealogie-mittelalter.de/
| Előd: I. Diakónus Bermudo |
Asztúria királya | Utód: I. Ramiro |
