Ugrás a tartalomhoz

Lucretia Mott

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucretia Mott
Joseph Kyle festménye (1842)
Joseph Kyle festménye (1842)
Született1793. január 3.[1][2][3][4][5]
Nantucket[6]
Elhunyt

Philadelphia
Állampolgárságaamerikai
HázastársaJames Mott
Gyermekeihat gyermek:
  • Maria Mott
  • Thomas Mott
SzüleiAnna Folger
Thomas Coffin
Foglalkozása
  • nőjogi aktivista
  • abolicionista
  • prédikátor
  • békeaktivista
  • tanár
  • író
  • szüfrazsett
IskoláiOakwood Friends School
KitüntetéseiNational Women's Hall of Fame (1983)[10]
Halál okatüdőgyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucretia Mott témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucretia Mott, születéskori nevén Lucretia Coffin (Nantucket, 1793. január 3. – La Mott(wd), 1880. november 11.) amerikai kvéker abolicionista, nőjogi aktivista, társadalmi reformokért küzdő aktivista. A nők társadalmi helyzetének megváltoztatásával akkor kezdett foglalkozni, amikor 1840-ben több más nővel együtt kizárták a rabszolgaságellenes világkongresszusról(wd). 1848-ban Jane Hunt(wd) meghívta egy gyűlésre, amely a nők jogairól szóló első nyilvános rendezvényhez, a Seneca Falls-i kongresszushoz(wd) vezetett; itt Mott az egyik társszerzője és aláírója volt az Érzelmek nyilatkozatának(wd).

Szónoki tehetsége révén (fiatalkorában kvéker prédikátor volt) fontossá vált az abolicionisták, feministák és reformmozgalmárok között. Amikor az Amerikai Egyesült államok 1865-ben megszüntette a rabszolgaságot, azt javasolta, hogy a volt rabszolgák, férfiak és nők egyaránt, kapjanak választójogot. 1880-ban bekövetkezett haláláig a reformmozgalmak központi alakja volt.

Családja és fiatalkora

[szerkesztés]

Lucretia Coffin 1793. január 3-án született[11] Nantucketben (Massachusetts), Anna Folger és Thomas Coffin második gyermekeként.[12] Unokatestvére, Benjamin Franklin, egyike volt az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának megszövegezőinek és aláíróinak, míg a rokonság más tagjai hűségesek maradtak a brit koronához.[13]

13 éves korában a kvékerek által irányított Nine Partners iskolába küldték.[14] Tanulmányai végeztével tanárként dolgozott. Amikor rájött, hogy az iskola férfi tanárai lényegesen nagyobb fizetést kaptak, mint a tanárok, elkezdett érdeklődni a női jogok iránt.[15] Családja Philadelphiába költözött; ekkor Lucretia és egyik tanártársa, James Mott(wd) követték őket.[16]

1811. április 10-edikén Lucretia Coffin és James Mott házasságot kötöttek. Hat gyermekük született, akik közül öt érte meg a felnőttkort. Gyermekeik, szüleik példáját követve, mindannyian részt vettek a rabszolgaellenes mozgalomban és más reformmozgalmakban.

Pályafutása

[szerkesztés]

Abolicionizmus

[szerkesztés]

A kvékerek többségéhez hasonlóan,[17] Lucretia Mott gonosznak tartotta a rabszolgaságot. Részben Elias Hicks prédikátor hatására más kvékerekkel együtt nem volt hajlandó gyapotruhát, nádcukrot és rabszolgák által előállított más termékeket használni. 1821-ben maga is kvéker prédikátor lett. Prédikátorként sokat utazott, és beszédeiben hangsúlyozta a belső fényt, azaz az isteni jelenlétet minden egyes emberben. Prédikációiban megemlítette rabszolgaságellenes nézeteit is. 1833-ban az Amerikai Rabszolgaságellenes Társaság(wd) (American Anti-Slavery Society) alakuló ülésén Lucretia Mott volt az egyedüli női felszólaló.[18] Rövid idővel az ülés után megalakult a Philadelphiai Női Rabszolgaságellenes Társaság, amelynek egyik alapítója Lucretia Mott lett.[19] A társaság jó kapcsolatokat ápolt a philadelphiai fekete közösséggel, és Lucretia Mott maga is gyakran prédikált a fekete gyülekezetekben.

1840. júniusban részt vett a londoni rabszolgaságellenes világkongresszuson. Mott egyike volt a hat női küldöttnek, de a gyűlés előtt a férfiak megszavazták, hogy kizárják az amerikai nőket a résztvevők közül, akiknek egy elkülönített helyen kellett ülniük. A rabszolgaságellenes mozgalom vezetői ugyanis nem akarták, hogy a női jogok kérdését összekapcsolják a rabszolgaság eltörlésével, és így elvonják a figyelmet az abolicionizmusról.[20] Ugyanakkor több amerikai férfi tiltakozott a nők kizárása ellen,[21] és egyesek velük együtt az elkülönített helyen ültek.

Hazatérve az Egyesült Államokba, megújult erővel folytatta a rabszolgaság elleni küzdelmét. Férjével együtt vállalták, hogy házuk a menekült rabszolgákat segítő földalatti vasút(wd) egyik állomása legyen.[22] (1856-ban azonban Mott nyilvánosan elutasította a szökevény rabszolgák megsegítését, amit a libériai gyarmatosításhoz hasonlított, mert úgy vélte, hogy egyik sem képes hatékonyan küzdeni a rabszolgaság ellen.[23]) Folytatta előadásait a jelentősebb északi városokban, emellett a rabszolgatartó államokba is elutazott, ahol szintén előadásokat tartott, és találkozókat szervezett rabszolgatulajdonosokkal is, akikkel a rabszolgaság erkölcsi kérdéseiről beszélgetett.

Nők jogai

[szerkesztés]
Az amerikai női jogi mozgalom úttörőit (balról jobbra Elizabeth Cady Stanton, Susan B. Anthony és Lucretia Mott) ábrázoló szoborcsoport a washingtoni Capitoliumban, Adelaide Stone alkotása, 1920

A londoni rabszolgaellenes kongresszuson ismerkedett meg Elizabeth Cady Stantonnal(wd), aki azért küzdött, hogy egyszerűbbé tegye a válást, és biztosítsa a nők gyermekfelügyeleti jogát. Míg a korai feministák közül néhányan nem értettek egyet Cady Stanton javaslataival és botrányosnak tartották ezeket, Lucretia nagyon bízott Elizabeth Stanton ösztöneiben és meglátásaiban a nők jogait illetően.[24]

1848-ban Mott és Cady Stanton megszervezte a Seneca Falls-i kongresszust, az első női jogi kongresszust,[25] és Mott egyike volt a kongresszus által elfogadott Érzelmek nyilatkozatának(wd). A következő évtizedekben a női jogi mozgalom fő célja a nők választójogának elfogadtatása állt.

1850-ben jelent meg Mott Discourse on Woman című pamfletje, amelynek tárgya a nők korlátozása az Egyesült Államokban volt.[26]

A polgárháború után, 1866-ban Mott, Stanton, Susan B. Anthony és Lucy Stone(wd) megalapította az Egyenlő Jogok Amerikai Társaságát (wd) (American Equal Rights Association, AERA); a társaság első elnöke Lucretia Mott lett. Az elnökségről 1868-ban lemondott, amikor Stanton és Anthony egy ellentmondásos megítélésű üzletemberrel, George Francis Trainnel(wd) szövetkezett.

Pacifizmus

[szerkesztés]

Mott pacifista volt, és az 1830-as években részt vett a New England Non-Resistance Society(wd) gyűlésein. Ellenezte a Mexikó elleni háborút. A polgárháború után egyik fő szószólója volt az 1866-ban alapított Universal Peace Unionnak(wd).[27]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://en.wikisource.org/wiki/Woman_of_the_Century/Lucretia_Mott
  7. ↑ Notable Women of Pennsylvania
  8. ↑ Our hidden heritage : Pennsylvania women in history, 130
  9. ↑ https://archives.tricolib.brynmawr.edu/resources/mott, http://inherownright.org/records/mss-035
  10. ↑ https://www.womenofthehall.org/inductee/lucretia-mott/
  11. ↑ UPI Almanac for Thursday. www.upi.com (2019. január 3.)
  12. ↑ Faulkner 2011 : 8., 14. o.
  13. ↑ Faulkner 2011 : 14. o.
  14. ↑ Faulkner 2011 : 24–27. o.
  15. ↑ Faulkner 2011 : 33., 34. o.
  16. ↑ Faulkner 2011 : 34., 36. o.
  17. ↑ Quakers and Slavery. www.york.ac.uk (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  18. ↑ Lucretia Mott. www.nationalabolitionhalloffameandmuseum.org (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  19. ↑ Debra Michals: Lucretia Mott. www.womenshistory.org (2017) (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  20. ↑ Rodriguez 2011 : 585–596. o.
  21. ↑ Winifred Conkling: Votes for women! : American suffragists and the battle for the ballot. Chapel Hill, North Carolina: (kiadó nélkül). 2018. 27. o. ISBN 9781616207342  
  22. ↑ Lucretia Mott. In William Still: The Underground Railroad. Toronto, Ontario, Canada: Ryerson University. 1872.  
  23. ↑ Ikuko Asaka: Lucretia Mott and the Underground Railroad. Journal of the Early Republic, XXXVIII. évf. 4. sz. (2018) 613–642. o.
  24. ↑ Faulkner 2011 : 160. o.
  25. ↑ McMillen 2008 : 2–3. o.
  26. ↑ Mott 1849
  27. ↑ Universal Peace Union Records, Collection: DG 038 - Swarthmore College Peace Collection. www.swarthmore.edu arch

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucretia Mott című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucretia_Mott&oldid=26094041”