Nagyfülű denevér

Nagyfülű denevér
	Barlangban nyugvó példány
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Myotinae;
Nem:	Myotis; (Kaup, 1829)
Alnem:	Myotis;
Faj:	M. bechsteinii;
Tudományos név
	Myotis bechsteinii; (Kuhl, 1817)
Szinonimák
	Myotis favonicus (Thomas, 1906); Myotis ghidinii (Fatio, 1902);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagyfülű denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfülű denevér témájú kategóriát.

A nagyfülű denevér vagy Bechstein egérfülű-denevére (Myotis bechsteinii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj. 1901 óta védett, faj szerint 1974-ben megjelent gerinces védelmi jogszabály nyilvánította védetté. Többször került a kipusztulás közvetlen veszélyébe, jelenleg az 1982-ben megjelent OKTH rendelet gondoskodik fennmaradásáról.^[2]

Előfordulása

Tipikus európai faj, elterjedésének centruma Közép-Európa. Megtalálható még Dél-Angliában, Észak-Spanyolországban, Franciaországban, a Balkán-félsziget északkeleti részein, Szicíliában, Észak-Olaszországban, kelet felé a Kaukázusig fordul elő, de mindenütt ritka. Hiányzik Írországból és Skandináviából.^[3] Erdőkben, öregebb parkokban él. Míg nyáron faodvakban tölti az éjszakát, télen szívesebben keres fel sziklahasadékokat és barlangokat. A nagyfülű denevér kedveli a természetes erdőket. Valószínűleg a modern erdőgazdálkodás miatt szorult vissza. Egy norfolki barlangban (Anglia) nagy mennyiségben bukkantak a csontjaira. Eszerint, bár ma már hiányzik innen, 3–4000 évvel ezelőtt még élt e terület erdeiben. Magyarországon szórványosan fordul elő a hegyvidékeken.

Megjelenése

Testhossza 4,6–5,3 centiméter, farokhossza 3,4–4,4 centiméter, magassága 0,85–1,05 centiméter, alkarhossza 3,9–4,4 centiméter és testtömege 7–12 gramm. Közepes méretű faj, hosszú, széles füle van, ami azonban valamivel rövidebb, mint a nagyon hasonló horgasszőrű denevéré. Előrehajtott füle messze túlér az orrcsúcson. A fülön 8–10 redő is található. A fülfedő eléri a fülhossz felét. A szárnyvitorla a hátsó lábujj tövéig ér. Az utolsó farokcsigolya kiáll a farokvitorlából. Színezete felül barnás, alul világosszürke.

Életmódja

Késő este indul táplálék után. Lassú, kimért, majdhogynem nehézkes röptéről ismerhető fel. Magányosan vadászik, kis csoportokban csak ritkán, nyáron lehet látni, általában szaporodási időszakban.^[2] Emberi füllel érzékelhető hangja mélynek és dörmögőnek hat, nagyon ritkán hallható. Télen magányosan és szabadon függeszkedve, barlangokban alszik. Tápláléka rovarok, amelyeket a levegőben fog el vagy a levelekről csípi fel.

Szaporodása

Szaporodása más denevérekhez hasonló; a kis kölykezőszálláson csak 5–47 nőstény gyűlik össze.

Védelme

Élőhelyeiken az erdők odvas, öreg fáinak megóvása, mert kivágásuk nyáron a szaporulatát veszélyezteti, télen az odúkban telelő példányok pusztulását okozhatja. Az odvas fák nélküli erdőkben búvóhely hiányában nem is képes fennmaradni, ezért ezekben az erdőkben a növényzet természetes állapotban való tartását biztosítják, helyenként speciális denevérodúk kihelyezésével, valamint a lakóhelyül szolgáló barlangok zavartalanságával próbálják állományának fennmaradását biztosítani.^[2]

Képgaléria

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ ^a ^b ^c Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52. old. Kép: 2-es. ISBN 963-05-5819-X.
↑ Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 51. old. Kép: 2-es. ISBN 963-05-5819-X.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu Archiválva 2016. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

További információk

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1973

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[Vörös-2] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52. old. Kép: 2-es. ISBN 963-05-5819-X.

[3] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 51. old. Kép: 2-es. ISBN 963-05-5819-X.

[1]

[2]

[3]