lélegzet

Hungarian

lélegzik (“to breathe”) +‎ -et (noun-forming suffix)^[1]

lélegzet (plural lélegzetek)

breath (the act of breathing or the air breathed in at one time)
Vettem egy mély lélegzetet. ― I took a deep breath.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	lélegzet	lélegzetek
accusative	lélegzetet	lélegzeteket
dative	lélegzetnek	lélegzeteknek
instrumental	lélegzettel	lélegzetekkel
causal-final	lélegzetért	lélegzetekért
translative	lélegzetté	lélegzetekké
terminative	lélegzetig	lélegzetekig
essive-formal	lélegzetként	lélegzetekként
essive-modal	—	—
inessive	lélegzetben	lélegzetekben
superessive	lélegzeten	lélegzeteken
adessive	lélegzetnél	lélegzeteknél
illative	lélegzetbe	lélegzetekbe
sublative	lélegzetre	lélegzetekre
allative	lélegzethez	lélegzetekhez
elative	lélegzetből	lélegzetekből
delative	lélegzetről	lélegzetekről
ablative	lélegzettől	lélegzetektől
non-attributive possessive - singular	lélegzeté	lélegzeteké
non-attributive possessive - plural	lélegzetéi	lélegzetekéi

Possessive forms of lélegzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lélegzetem	lélegzeteim
2nd person sing.	lélegzeted	lélegzeteid
3rd person sing.	lélegzete	lélegzetei
1st person plural	lélegzetünk	lélegzeteink
2nd person plural	lélegzetetek	lélegzeteitek
3rd person plural	lélegzetük	lélegzeteik

Compound words

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN