Őrizetbe vétel
Az őrizetbe vétel a szabadsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot korlátozó kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben a bűnügyi hatóságok jogosultak foganatosítani. Az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása,[1][2] amely legfeljebb 72 óráig tarthat,[3] és nem meghosszabbítható.
Hatályos magyar szabályozása az 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezet I. címében található.
- |Az őrizetbe vétel elrendeléséről, és a fogva tartás helyéről a nyomozóhatóságnak 24 órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót, vagy a terhelt által megjelölt más személyt.
- Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem indítványozzák, akkor a terheltet szabadon kell engedni. [4]
Források
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, Iurisperitus Bt, Szeged, 2013, ISBN 978-615-5411-03-8
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Eljárási büntetőjog - Statikus rész, 272-273. o.
- ↑ 1998. évi XIX. tv. 126. § (1) bekezdés
- ↑ 1998. évi XIX. tv. 126. § (3) bekezdés
- ↑ https://bv.gov.hu/hu/letartoztatas
