A City of Benares elsüllyesztése
A City of Benares elsüllyesztése | |||
Konfliktus | második világháború | ||
Időpont | 1940. szeptember 18. | ||
Helyszín | Atlanti-óceán | ||
Eredmény | német győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 56° 43′ 00″, ny. h. 21° 15′ 00″56.716667°N 21.250000°WKoordináták: é. sz. 56° 43′ 00″, ny. h. 21° 15′ 00″56.716667°N 21.250000°W | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz A City of Benares elsüllyesztése témájú médiaállományokat. |
SS City of Benares | |
Hajótípus | Utas- és teherszállító |
Üzemeltető | Ellermann Lines |
Hajóosztály | Albatros AL–66 |
Pályafutása | |
Építő | Barclay, Curle & Co., Ltd., Glasgow, Scotland |
Vízre bocsátás | 1936 |
Szolgálatba állítás | 1936 |
Szolgálat vége | 1940. szeptember 18. |
Honi kikötő | Glasgow |
Sorsa | Elsüllyedt |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 11 081 tonna |
Hossz | 155 méter |
Szélesség | 18,9 méter |
Merülés | 9,35 |
Hajtómű | gőzgép |
Üzemanyag | szén |
Sebesség | 29 km/h (16 csomó) |
Legénység | 209 fő |
Férőhelyek száma | 219 fő[1] |
A Wikimédia Commons tartalmaz SS City of Benares témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SS City of Benares brit utas- és teherszállító gőzöst 1940. szeptember 18-án süllyesztette el a Heinrich Bleichrodt által irányított U–48 német tengeralattjáró. A hajó fedélzetén sok angol gyerek utazott, akit a brit kormány evakuált a német légitámadások elől. A tragédia után London nem küldött több gyereket a tengerentúlra.
A támadás
[szerkesztés]Az OB–213 kódjelű konvoj 19 hajója Liverpoolból tartott a kanadai Québecbe több mint négyszáz emberrel a fedélzetén. A szeptember 13-án indult hajókaravánt négy nappal később, 10 óra 2 perckor vette észre a Heinrich Bleichrodt által irányított U–48 búvárhajó. A tengeralattjáró követni kezdte a konvojt, majd 23 óra 45 perckor két torpedót lőtt ki a középső oszlop élén haladó zászlóshajóra, a 11 ezer 81 tonnás City of Benaresre. A lövedékek célt tévesztettek. Éjfél után egy perccel az U–48 ismét tüzelt, ezúttal sikeresen. Hat perccel később torpedótalálat érte a Marina nevű hajót, majd az U-48 megpróbált elsüllyeszteni egy tartályhajót, de az kitért a torpedó elől.[2]
Az eredetileg trópusi, bombayi utakra tervezett[3] City of Benares 253 mérföldre az írországi Rockalltól nyugat-délnyugatra haladt, amikor a torpedó eltalálta. A helyzetet súlyosbította, hogy a hajó 600 mérföldre volt a legközelebbi szárazföldtől, amikor találat érte.[4] A sérült hajót sikerült negyedóra alatt kiüríteni, de problémák adódtak a mentőcsónakok leeresztésével. A HMS Hurricane 105 túlélőt vett fedélzetére, 42 további hajótörött még nyolc napig hánykolódott a tengeren, amíg a HMS Anthony rájuk nem bukkant. A legénység 121 tagja, köztük E. J. G. Mackinnona ellentengernagy, a konvoj parancsnoka, valamint a hajó kapitánya és 134 utas meghalt. A hajó fedélzetén 90 gyermek utazott, akiket Nagy-Britanniából Kanadába vitt a hajó, hogy kimenekítsék őket a német légitámadások elől. Közülük 77-en meghaltak.[5]
Az evakuálás vége
[szerkesztés]A gyerekeket elsősorban a harci morál erősítése miatt evakuálták a német légitámadások elől Nagy-Britannia tengerentúli területeire, elsősorban Kanadába, Új-Zélandra és Ausztráliába, illetve az Amerikai Egyesült Államokba. A City of Benares elsüllyesztése után London leállította a gyerekek szervezett kimentését a szigetországból.[6]
Rolf Hilse, az U-48 rádiósa a támadás hatvanadik évfordulóján azt mondta a BBC-nek: nem tudták, hogy a hajó utasokat, köztük sok gyereket visz a fedélzetén. Hozzátette, hogy a parancsnok pusztán azért választotta célpontnak a City of Benarest, mert az volt a konvoj legnagyobb egysége.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Plord.net:City of Benares. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- ↑ Uboat.net:Ship tragedy victims rememberd. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- ↑ BBC:OB-213. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- ↑ BBC:City of Benares. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
- ↑ Uboat.net:City of Benares. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
- ↑ BBC:Remembering the SS City of Benares tragedy 70 years on. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
- ↑ BBC:From tragedy comes hope. (Hozzáférés: 2012. április 20.)