Arboreai Királyság
| Arboreai Királyság | |||
| 8. század – 1420 | |||
| |||
 | |||
| Államvallás | katolicizmus | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arboreai Királyság témájú médiaállományokat. | |||
Az Arboreai Királyság vagy Arboreai Judikátus, történelmi állam Szardínia szigetén, szárdul: Rennu/Judicadu de Arbaree, franciául: Judicat d'Arborée, olaszul: Giudicato(Regno di Arborea, katalánul: Jutjat d'Arborea, spanyolul: Juzgado de Arborea, latinul: Iudicatus/Regnum Arboreae, illetve egyszerűen Arborea, amely állam 1000 körül jött létre, és 1420-ig állt fent, amikor is az egységes Szárd Királyság része lett. és az időnkénti teljes (de iure és de facto) függetlenségétől előbb a Német-római Birodalom, a Szicíliai Királyság, majd a Szárd Királyság, illetve az Aragóniai Királyság függő államaként de facto függetlenségben létezett az 1420-as Aragón Korona országaiba való beolvasztásáig. Arborea a legtovább őrizte meg a függetlenségét. Gallura, Kalaris (Cagliari) és Torres (Logudoro) mellett a négy (hűbéres) királyság (judikátus) egyike. A szárd államok élén a király vagy a judex állt. A iudex/judex ugyan a latinban (igazságszolgáltató) bíró jelentéssel bírt, azonban funkciójában uralkodói (végrehajtó és törvényhozó) hatalommal is rendelkezett, így a helyi változatban a király szinonímiája volt,[1] szárdul: giuighe/re, franciául: juge, olaszul: giudice/re, katalánul: jutge, spanyolul: juez, latinul: iudex/rex Arboreae.
Az állam adatai
[szerkesztés]
Arborea Gallura, Kalaris (Cagliari) és Torres (Logudoro) mellett a négy (hűbéres) királyság (judikátus) egyike Szardínia szigetén. Az Arboreai Királyság területe a sziget nyugati és középső részét foglalta magába, 1324-ben, a Szárd Királyság megalapításakor már északi területeket is elfoglalt, míg a XIV. század második felétől egészen 1409-ig szinte a sziget egészét birtokolta a Szárd Királyság rovására, amely csak Cagliarit és még egy-két kikötővárost tudhatott magáénak. Fővárosa 1070-ig Tharros, 1410-ig Oristano,[2] végül 1420-ig Sassari volt.[3]
Története
[szerkesztés]1164. augusztus 10-én I. Barisone (Baresonus) arboreai királyt I. Frigyes német-római császár megtette egész Szardínia királyának, és ekkortól eredeztethető a szárd királyi cím és az egész sziget politikai egysége egy közös (szárd származású) uralkodó alatt.
Mivel V. Marán, I. Eleonóra arboreai királynő nagykorúsűgot megért kisebbik fia nem nősült meg, és gyermekei nem születtek, így örökölhette a trónt Vilmos az unokatestvére halála után 1407-ben, akit I. Vilmos néven 1409. január 13-án Oristanóban királlyá koronáztak.
Ekkoriban I. (Idős) Márton aragón király volt az Arboreán kívüli (egész) Szardínia királya, de Szardíniát lényegében Arborea uralta, egy-két kikötőváros és a főváros, Cagliari kivételével, ezért az aragón király, aki a teljes sziget felett szeretett volna uralkodni, az új uralkodót elűzni kívánta a szigetről.
1409. június 30-án a Sanluri[4] csatában I. (Ifjú) Márton szicíliai király az apja I. (Idős) Márton aragón és szárd király nevében mint a még aragón kézen maradt Szardínia kormányzója legyőzte Vilmost. A győzelmet viszont a győztes nem tudta kiaknázni, mert Ifjú Márton király pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. Ez valamint az egy évvel később, Idős Márton 1410-es halála után a trónöröklés megoldatlansága miatt kirobbant aragón örökösödési háború egy időre lélegzetvételnyi időhöz juttatta a csatavesztéssel meggyengült Arboreát. 1420. augusztus 17-én pedig Vilmos eladta a jogait V. Alfonz aragóniai királynak 100.000 aranyforintért, aki II. Alfonz néven Szardínia királya is volt, így teljessé vált a sziget egysége, az Arboreai Királyság állami léte pedig ezzel megszűnt. Felesége Armagnaci Margit grófnő, Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné nagyunokahúga, akitől gyermekei nem születtek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A városbíró vagy községi bíró a középkori államok egy részében egészen az újkorig, de Magyarországon még a XX. század közepéig is egyes esetekben a város legfőbb politikai vezetője volt, azaz mai értelemben a polgármester.
- ↑ Szárdul: Aristanis.
- ↑ Szárdul: Tàtari.
- ↑ Szárdul: Seddori.
Források
[szerkesztés]- Guillem II de Narbona, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
- Lassú István. Az Olasz státusoknak statistikai, geographiai, és históriai leirások (magyar nyelven). Buda: A Magyar Királyi Universitás betűivel (1830). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
- Mattone, Antonello. Eleonora d'Arborea, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 42 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1993). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
- Mattone, Antonello. Mariano d'Arborea, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 70 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2008). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
- Nuti, Giovanni. Doria, Brancaleone, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 41 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1992). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
- Putzulu, Evandro. Cubello, Leonardo, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 31 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1985). Hozzáférés ideje: 2020. február 5.
További információk
[szerkesztés]- Cawley, Charles: Judges of Arborea (Sardinia). Northern Italy (2) (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
- Marek, Miroslav: The family de Baux/del Balzo (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
- Tavola I (olasz nyelven). Sito ufficiale della famiglia del Balzo (de Baux). [2020. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 5.)
