Borsy család
A galántai Borsy család Pozsony vármegyei adományos nemesi család. Feltételezhetően a család Nagyborsáról ered.
A 15. században a Bessenyei család mellett már jelentős birtokkal rendelkeztek Gányon, illetve Hódin is gyarapították birtokaikat.[1] 1482-ben a Borsy család Galántán szerzett birtokot.[2] 1515-ben többek között galántai Borsy Kelemen is tiltotta Hódi prédium elidegenítését.[3] 1517-ben Hegyi Ferenc Nemeskosúton bocsátotta zálogba egy jobbágytelkét galántai Borsy Györgynek.[4]
A Borsyak Galántán, Gányban[5] és Kajalon is birtokosok voltak.[6] Beházasodás révén kerülhetett a nebojszai, gányi és návolyi Csuty család a Mátyusföldre.
1549-ben Beregszeg a család birtoka volt.[7] 1550-ben Borsy Kelemen gyermekei kaptak új adományt a Galántán, Gányon és a Nyitra vármegyei Bodon.[8] 1553-ban Galántán a legjelentősebb, 22 portát kitevő birtokkal rendelkeztek,[9] Gányon Flórián és Tamás további 3-3 portát bírtak.[10] Borsi Gergely Várpalotán szolgált, de felvette az iszlám vallást és átállt a törökök oldalára, majd Mehemeth néven váci várkapitány lett.[11] 1576-ban Borsi Gergely beregszegi birtokait – több más településen lévővel együtt – a király hűtlenség címén elkobozta és azt erdődi Pálffy Tamás várpalotai várkapitánynak adományozta.
1650-ben a Galántáról származó, korábban Nagyszombatban tanuló és Kajalon élő Farkast és a Galántán élő István özvegyét írták össze.[12] Borsy Györgynek fia István 1655. május 15-én Hetményben zálogban bírt Balogh Miklóstól két darab földet, és egy rétet kibocsátott Lipthay Györgynek. István testvére Barnabás, 1664-ben gányi három elhagyott nemesi curiáját elcserélte apósa Tarródy Mátyás beckói házával, és fizetett rá 32 forintot.[13]
A család címere: pajzs kék udvarában álló arany oroszlán, első jobb lábában kardot tartva, sisakdíszben növekvőn. Takarók kék-arany és vörös-ezüst. Nagy Iván leírása és Csergheő közlését követően címerüket Pozsony vármegye nemessége című kiadvány is tárgyalja. Címerpecsétjük 1550-ből (Flórián), 1614-ből (István) és 1628-ból (János),[14] illetve 1647-ből (István) ismert, utóbbi azonban eltérő katonacímer: pajzsban koronából kinövő kard, két oldalán török kindzsal (tőr).[12]
Források
[szerkesztés]- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: II. kötet [Beökeös - Bülgözdy]. Pest: Friebeisz István. 1858. 201. o.
- Novák Veronika 2005: Mátyusföldi települések az okleveles források tükrében. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Komárom-Dunaszerdahely
- Strešňák Gábor 2005: A Mátyusföld újkori nemes társadalma. In: Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II. Komárom-Dunaszerdahely
- Denis Pongrácz - Radoslav Ragač - Strešňák Gábor - Tomáš Tandlich 2008: Pozsony vármegye nemes családjai. Debrecen, 70
- ↑ Novák 2005, 49, 51.
- ↑ Gáň 1113-1993 - Bulletin k 880. výročiu prvej písomnej zmienky o Gáni v Zoborskej listine kráľa Kolomana I. z r. 1113. Gáň, 7. (Novák Veronika)
- ↑ DLDF 47106; Csiba 2024, 263 No. III/1
- ↑ SNA, HmBk, Prot. V/1, p. 218; Csiba Balázs 2024: Autentický protokol Bratislavskej kapituly V - Prvá časť (1514 – 1518). Bratislava, 139-140 No. 116
- ↑ 1549-ben 8 portája és 4 újonnan népesült jobbágytelke Bucsányi Zsigmond, Borsy Flórián és Tamás birtoka, melyen 3 zsellér és 2 más jogállású személy is lakott (Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 2. MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 16/2, 585, 596 Gaan. Archiválva 2010. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Novák Veronika 1993: Gáň v období 1113-1914, in: Gáň 1113-1993. Galanta, 6-11; Novák, V. 1997: Nemeskajal története az első írásos emléktől 1848-ig, in: Pukkai László (szerk.): Kajal – Nemeskajal. Nitra, 10, 13; Házi Jenő 2000: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 419.
- ↑ Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1. MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 16/1, 543, 565 Berekzegh.
- ↑ Királyi Könyvek 2.454; 2.455 (Lib. 1, p. 479-480).
- ↑ Novák 2005, 50; ŠA BA, ŽB - I. Portálne súpisy, 1553
- ↑ Lásd az 1553-as különleges hadiadó listáját Pozsony vármegyében (Strešňák 2005, 76)
- ↑ Pukkai László (szerk.) 2007: 770 1237-2007 Galanta. Galánta, 117-118; Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: II. kötet [Beökeös - Bülgözdy]. Pest: Friebeisz István. 1858. 201. o. ; Mindszenti L’Advocat Lexicon V, 152.
- ↑ a b Pongrácz et al. 2004, 76.
- ↑ Esztergomi káptalan hiteles jegyzőkönyvei
- ↑ Frederik Federmayer 2019: Zbierka erbových pečatí - Pečať - prameň rodovej heraldiky a genealógie I. A-L. Bratislava, 173.
További információk
[szerkesztés]- Kázmér Miklós 1993: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 173-174
