Elba (sziget)

	Elba
	Elba (légifelvétel)
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Toszkána
Megye	Livorno
Székhely	Portoferraio
Legnagyobb település	Portoferraio
	Népesség
Teljes népesség	32 000 fő
Népsűrűség	138 fő/km²
Portoferraio népessége	ismeretlen
	Földrajzi adatok
Fekvése	Tirrén-tenger
Szigetcsoport	Toszkánai-szigetek
Terület	223,5 km²
Hosszúság	29 km
Szélesség	18 km
Legmagasabb pont	Monte Capanne (1019 m)
Időzóna	CET (UTC+1)
	Elhelyezkedése
	Elba Pozíció Olaszország térképén
	é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″42.780000°N 10.275000°EKoordináták: é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″42.780000°N 10.275000°E
	Elba weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a szigetről szól. Hasonló címmel lásd még: Elba (egyértelműsítő lap).

Elba (latinul Ilva) sziget a Földközi-tengerben, az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobbik. Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio.

Földrajz

A harmadik legnagyobb^[1] olasz sziget Korzikától 49,9 km-re keletre, az Appennini-félszigettől nyugatra, a Tirrén-tengerben található. A szigetet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választja el a szárazföldtől. Közelítőleg K-Ny irányban húzódik. Partvonala 147 km hosszú, területe 223,5 km².

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre. Az éves átlaghőmérséklet 15,7 °C.

Történelem

Már az etruszkok lakták és egy vasércbányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.

1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.

1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csapatok 1944. június 17-én értek partot.

Közigazgatás

A sziget nyolc községre van felosztva.

Község	Népesség (fő, 2018)
Campo nell’Elba	4869
Capoliveri	4036
Marciana	2121
Marciana Marina	1966
Porto Azzurro	3740
Portoferraio	11 955
Rio Marina	2211
Rio nell’Elba	1083

Gazdasága

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) van a Marina di Campo repülőtér. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.

Látnivalók

Portoferraio öble a sziget északi-középső részén

Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal
Archeológiai múzeum Portoferraióban
Geológiai tanösvények
Több ásványtani múzeum
Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
Napóleon rezidenciája Portoferraióban
A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.