Felsőtők
| Felsőtők (Tiocu de Sus) | |
.JPG) | |
| A felsőtőki református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarszarvaskend |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarszarvaskend |
| Irányítószám | 407258 |
| SIRUTA-kód | 57528 |
| Népesség | |
| Népesség | 78 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 18 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 404 m |
| Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 34″, k. h. 23° 38′ 55″47.076176°N 23.648497°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 34″, k. h. 23° 38′ 55″47.076176°N 23.648497°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőtők (Felsőtök, románul: Tiocu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szamosújvártól nyugatra, 31 kilométerre helyezkedik el, két főbb utcája a Tőki-patak és egy mellékpatakának folyását követi.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve Kiss Lajos szerint a tő ('fatörzs') szó -k képzős alakjából keletkezhetett. Először 1280-ban superior Theuk, majd 1379-ben Felseutheuk alakban említették.
Története
[szerkesztés]Dobokai várföld volt, később is Doboka vármegyéhez tartozott. Első említésekor Ipos fiai bírták, majd a 14–15. században a kecseti Tőkiek birtoka volt. A 17. századig magyar falu, román lakói a 18. század első felében költöztek be. A 17. század elején már református anyaegyház, Alsótők, később Magyarköblös filiákkal (ma Esztény filiája).[2] 1700-ban tizenhárom jobbágy és egy szegény családfőt írtak össze benne. Református egyháza 1766-ban, Alsótökkel együtt 53 férfit és 43 asszonyt számlált. A 19. század elején nem volt nagyobb birtokosa, jobbágysága pedig – inscriptio alapján – mentesült a dézsma alól. 74 háza közül 1866-ban 24 volt nemesi, és a magyarokon kívül idetartozott néhány román család is. 1876-ban csatolták Szolnok-Doboka vármegyéhez. 1910 körül lakossága a páncélcsehi vásárokat látogatta. A magyarok táncrendje a következő volt: magyar, csárdás, esetleg a végén ismét magyar, ritkán keringő és polka. A románoké: magyar (joc ungurește), lassú csárdás vagy de-a-lungu, de-a-nvârtita, gyors csárdás, ritkán keringő és polka.
1880-ban 505 lakosából 344 volt román és 134 magyar anyanyelvű; 350 görögkatolikus, 108 református, 30 római katolikus és 12 zsidó.
2002-ben 133 lakosából 102 volt román és 31 magyar nemzetiségű; 99 ortodox és 26 református.
Látnivalók
[szerkesztés]- Dombra épült református temploma értékes, román kori részletekkel büszkélkedik. Eredeti alakjában valószínűleg a 13. század második felében épült. A szentélyt tartó négy gyámkőből három szakállas–bajuszos férfifejet formáz, ezek az esztergomi királyi kápolna hasonló fejeivel mutatnak rokonságot. A boltozat záróköve Krisztus-arcot ábrázol. A szentély déli ablaka kora gótikus, mérműves. Hajója 1869-ben kapta mai mennyezetét, majd 1907-ben átépítették.
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994
- Kocsis Lajos: Felsőtők és vidékének szöveg nélküli népzenéjének ismertetése (1910)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ portal.reformatus.ro. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 8.)
További információk
[szerkesztés]- Gergely Béla: A szolnokdobokai Tőki völgy helynevei. Kolozsvár, 1945
- Épített örökségünk[halott link] (angolul)
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}