Ugrás a tartalomhoz

Karakas Éva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karakas Éva
Személyes adatok
Születési dátum1922. február 15.
Születési helyBudapest
Halálozási dátum1995. május 6. (73 évesen)
Halálozási helyBudapest
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Címnői nemzetközi nagymester (WGM) (1982.)
Női világbajnokszenior (1991, 1992, 1994)
Élő-pontszám
  • 2165 (1975. január)
  • 2170 (1976. január)
  • 2150 (1977. január)
  • 2155 (1978. január)
  • 2155 (1978. július)
  • 2155 (1979. január)
  • 2155 (1979. július)
  • 2065 (1980. január)
  • 2065 (1980. július)
  • 2070 (1981. január)
  • 2070 (1982. január)
  • 2060 (1982. július)
  • 2060 (1983. január)
  • 2025 (1983. július)
  • 2040 (1984. január)
  • 2055 (1984. július)
  • 2060 (1985. január)
  • 2045 (1985. július)
  • 2010 (1986. január)
  • 2010 (1986. július)
  • 2110 (1987. január)
  • 2105 (1987. július)
  • 2070 (1988. január)
  • 2080 (1988. július)
  • 2075 (1989. január)
  • 2075 (1989. július)
  • 2065 (1990. január)
  • 2050 (1990. július)
  • 2025 (1992. január)
  • 2025 (1992. július)
  • 2075 (1993. január)
  • 2125 (1993. július)
  • 2075 (1994. január)
  • 2055 (1994. július)
  • 2055 (1995. január)
  • 2070 (1981. július)
  • 2040 (1991. január)
  • 2020 (1991. július)
A Wikimédia Commons tartalmaz Karakas Éva témájú médiaállományokat.

Karakas Éva (Budapest, 1922. február 15.Budapest, 1995. május 6.) magyar nemzetközi sakknagymester, sakkolimpikon, nyolcszoros magyar bajnok, szenior sakkvilágbajnok, sakkpedagógus, szakíró, mesteredző.

Leánykori nevén Fürst Éva, majd Kertész Béláné, Karakas Gyuláné, és dr. Ladányi Ferencné néven is szerepelt. A női nagymesteri címet 1982-ben életműve elismeréseként kapta meg. Pályafutása során nyolcszor nyert magyar bajnokságot. Első női versenyzőnk, aki a világbajnokjelöltek között szerepelt. Négy alkalommal játszott a világbajnokjelöltek versenyén, háromszor nyerte meg a női szenior világbajnokságot. Hosszú éveken át a magyar levelezési sakkválogatott éltáblása volt.

A sakk sportágban az első magyar női mesteredző (1981).

Élete és sakkpályafutása

[szerkesztés]

Sakkpályafutását a Kistextben kezdte, egy év múlva a Vörös Meteor tagja, majd az MTK-VM lett az egyesülete.[1]

28 évesen ült először sakktábla elé, és már a következő évben, 1951-ben Lángos Józsával holtversenyben első, a bajnoki címet eldöntő páros mérkőzés eredményeként kapott ezüstérmet a magyar bajnokságon. 1952-ben ismét ezüstérmes, majd 1954-ben és 1956-ban 1. helyezett, 1957-ben bronzérmes, 1958-ban és 1960-ban 2. helyezett. 1962-ben ismét bajnok, 1963-ban bronzérmes, 1965-ben és 1966-ban aranyérmes, 1967-ben bronz-, 1970-ben és 1971-ben ezüstérmes, és végül 1975-ben és utoljára 1976-ban, 54 éves korában ismét bajnoki címet szerzett. Utolsó bajnoki érmét, egy bronzérmet 1980-ban, 58 éves korában szerezte.

A női nagymesteri címet 1982-ben életműve elismeréseként kapta meg. Pályafutása során nyolcszor nyert magyar bajnokságot. Első női versenyzőnk, aki a világbajnokjelöltek között szerepelt:[1] 1955 és 1964 között négy alkalommal játszott a világbajnokjelöltek versenyén, háromszor nyerte meg a női szenior világbajnokságot.[2] Hat alkalommal játszott zónaközi versenyen, ebből két alkalommal az első helyen jutott tovább.[1]

Három ízben vett részt sakkolimpián, a magyar válogatott csapat éltáblásaként (1957, 1963, 1966).[3] Két alkalommal (1974-1979 és 1980-1986) szerepelt a levelezési sakkolimpián a magyar válogatottban.

Jelentős az edzői tevékenysége is: olyan női és férfi nagymestereket indított útnak, mint pl. a Polgár nővérek, Pintér József, Kas Rita vagy Ivánka Mária. A Támadás a király ellen című televíziós sakkműsor vezetője volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Legfőbb eredményei

[szerkesztés]
  • 8 magyar bajnoki cím
  • Világbajnokjelöltek versenye, Plovdiv, 1959 (7. hely)
  • Női szenior világbajnokságon első helyezett: 1991, 1992, 1994

Publikációi

[szerkesztés]

A magyar televízióban 1966-tól 1983-ig a Támadás a király ellen, a Csata fekete-fehérben és a Sakk-Matt című műsoroknak is vezetője, szövegírója volt, majd 1974-ben megjelent Támadás a király ellen című könyve, amely három kiadást élt meg.[1]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1968)[4]
  • Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozat (1983)[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Szokács László (1992. december 10.). „Vendégségben sakkéletünk nagyasszonyánál, dr. Ladányiné Karakas Évánál”. Magyar Sakkélet 42 (8–9), 262–263. o. 
  2. World Senior Chess Champions (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  3. WOMEN'S CHESS OLYMPIADS (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  4. (1968. december) „Kiváló és érdemes sportolóink”. Magyar Sakkélet 18 (12), 229. o. 
  5. (183. december) „Kitüntetés”. Magyar Sakkélet 33 (12), 284. o. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap