Ugrás a tartalomhoz

Magyar Szocialista Munkáspárt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a magyar állampártról szól. Hasonló címmel lásd még: Magyarországi Szocialista Munkáspárt.
Magyar Szocialista Munkáspárt
Adatok
ElnökKádár János
(1956–1988)
Nyers Rezső
(1988–1989)
Utolsó vezetőNyers Rezső
Alapítva1956. október 31.
Feloszlatva1989. október 7. (MSZP alakuló ülés)
ElődpártMagyar Dolgozók Pártja (MDP)
UtódpártMagyar Szocialista Párt
Magyar Munkáspárt
Székház1087 Budapest, Köztársaság tér (ma II. János Pál pápa tér) 26.[1] [2]
Ifjúsági tagozatMagyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ)
PártújságNépszabadság
Ideológiaszocializmus,
marxizmus–leninizmus,
reformkommunizmus,
kádárizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét1956–1989
Hivatalos színeivörös
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Szocialista Munkáspárt témájú médiaállományokat.
A kommunizmus Magyarországon
Korszakok, események
Meghatározó politikusok
Pártok, szervezetek
Sablon:Kommunizmus Magyarországon

A Magyar Szocialista Munkáspárt (röviden: MSZMP) marxista–leninista párt volt Magyarországon, amely a Szovjetunió támogatásával és felügyeletével egypártrendszer keretében, állampártként gyakorolta kizárólagosan a hatalmat 1956 novembere és 1989 októbere között. A párt tagjainak száma 1986-ban 883 131 fő, a felnőtt lakosság 11,1%-a volt.

A magyarországi rendszerváltás során nem szűnt meg teljesen, csak átalakult, pontosabban két részre szakadt: a keményvonalasok megalakították a Magyar Munkáspártot, míg a demokratizálódás folyamatát támogatók a Magyar Szocialista Pártot (MSZP), ez utóbbi a párt jogutódja.

Története

[szerkesztés]

Megalakulása

[szerkesztés]

Az 1956-os forradalom alatt hirtelen megkezdődtek a pártalapítások. 1956. október 31-én a Magyar Dolgozók Pártja, az addigi állampárt több korábbi vezetője kimondta annak feloszlatását, és új pártot alapítottak. Az alapító kongresszus előkészítésére még aznap bizottság alakult Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével.[3]

1956. november 2-án és 3-án mind Kádár, mind Münnich Ferenc Moszkvában tartózkodtak. A szovjet vezetés több jelölt közül végül Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával. A forradalom leverése után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mögé felsorakozó párt megtartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. 1957. február 26-án Kádárt az MSZMP Központi Bizottságának elnökévé választották.

A párt működése

[szerkesztés]

Az MSZMP ugyanazt a szerepet töltötte be, mint más szocialista országok állampártjai: egy szűk elit egyeduralmának biztosítását egy kiterjedt, a munkahelyeken is kiépített és helyi szinten is jelentős befolyással rendelkező hierarchikus pártstruktúrán keresztül. A párt kizárólagos hatalommal rendelkezett a parlamenti képviselők és kormánytagok kiválasztásában, ellenőrizte az igazságszolgáltatást, és annak vezetői mondták ki a végszót az országos és helyi politika minden szintjén és területén. Egyszóval az MSZMP volt a Szovjetunió Kommunista Pártja által a szovjetek által megszállt és ellenőrzött ország számára kiadott utasítások és irányelvek legfőbb végrehajtó testülete.

1989-ig az ország egyetlen legális politikai pártjaként ellenőrizte az államirányítást és a törvénykezést, más pártok alapítását tiltották, a politikai ellenvéleményt elnyomták, üldözték.

Kádár János szerepe

[szerkesztés]

A párt története összeforrt első számú vezetője, Kádár János nevével. Az általa fémjelzett időszak, valamint személyes tevékenysége feldolgozás alatt és továbbra is a viták kereszttüzében áll. 1956 után a Kádár vezette MSZMP a szocialista országok többségéhez mérten nagyobb belső gazdasági szabadságot ért el (de jóval kevesebbet, mint a szocialista önigazgatás útját járó Jugoszlávia, és természetesen összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint a nyugati kapitalista országok), ugyanakkor külpolitikájában a szovjet akaratnak erősebben alá volt vetve.

A párt politikáját meghatározó Kádár a szovjetek utasításait többnyire szolgaian követte, utasításaikat ellenvetés nélkül végrehajtotta, de volt bizonyos fokú önálló mozgástere is. Ezt arra használta, hogy pártbeli ellenfeleit elszigetelje, a nép demokratikus törekvéseit elfojtsa, ugyanakkor a keleti tömb többi országaihoz képest egy magasabb életszínvonalat biztosítson.

Az 1973-ban, majd 1979-ben kitört olajválság miatt többször is hitelt vett fel az ország az életszínvonal megtartására, ami súlyos adósságcsapdába és a gazdaság széteséséhez vezette Magyarországot.

Az 1989-es fordulat

[szerkesztés]

1989-ig, a pártállam megszűnéséig az eredeti pártról beszélhetünk, noha az utolsó időszakban, a rendszerváltás felé közeledve egyre jobban kicsúsztak az események az irányítása alól.

1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén Kádár elvesztette hatalmát, a feltörekvő Grósz Károly és köre kihagyta a Politikai Bizottságból, és nem választották meg a párt főtitkárának sem, ehelyett a pártelnöki tisztséget kapta meg, ami már nem járt tényleges hatalommal.

1989 februárjától reformkörök alakultak a párton belül. Ezek működése felgyorsította a párt demokratizálódását, segítette a rendszerváltás folyamatát, de felerősítette a pártban a belső megosztottságot. 1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek. Demokratikus alapszabályt fogadtak el, az átlépők elhagyták a párt nevében szereplő „munkás” szót is.

Nekünk vissza kell utasítani, mert alaptalan a »bűnös párt« fogalma. Egy megtisztult, megújult párt image-ét kell megteremteni, mert az önostorozás nem vezet most már sehova, legfeljebb a bűnbakkereséshez […]. Az engedményekről próbáljunk áttérni a kezdeményezésekre.
– Aczél György A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei II. Szerk. S. Kosztricz Anna. Budapest, MOL, 1993.[4]

Az 1990-es első szabad parlamenti választásokon 8,5%-os eredményt elérve bekerült az új országgyűlésbe és 33 mandátumot szerzett.[5]

Az MSZP-be be nem lépők 1989. december közepén folytatták az MSZMP XIV. kongresszusát, és Thürmer Gyulát választották a párt elnökévé. A Központi Bizottságban tag lett a korábbi párt két politikusa, Grósz Károly és Berecz János is. Az MSZMP 3,68%-os eredményével nem jutott be az új országgyűlésbe.

A két párt közül a Magyar Szocialista Párt örökölte az állampárt vagyonát, míg a Munkáspárt az ideológiát vitte tovább. Erre utal a korabeli vicc, amely szerint: „Az MSZP-nek jutott a tőke, a Munkáspártnak pedig Marx”.

1992-ben a párt továbbra is vállalta a Kádár-rendszer politikai örökségét, de nevét Munkáspártra változtatta, és tevékenységét ezen a néven folytatta.

Egy kisebb csoport Fazekas László országos titkár és Csaba Elemér titkárhelyettes vezetésével továbbra is kitartott az MSZMP elnevezés és a marxista–leninista elvek mellett, ezért ismét megalakították a Magyar Szocialista Munkáspártot. Elsősorban Budapest XV. kerületére, illetve Százhalombattára szorítkozott tevékenységük. Újpalotán 1990 és 2010 között mind az öt önkormányzati választáson egyetlen listás önkormányzati képviselői hellyel rendelkeztek.

2010-ben azonban Csaba Elemér eltávozott a pártból, és visszaigazolt oda, ahonnan jött: a Magyar Kommunista Munkáspártba. Bár néhány tagot magával vitt a régi-új pártjába, az MSZMP tagságának nagyobb része megmaradt, és a 2010. évi önkormányzati választáson hét jelöltet állított Újpalotán, míg a thürmeri MKMP Csaba Elemérrel megerősödve is csak ötöt.

Az MSZMP tavasszal kongresszust tartott. A titkári pozícióból távozó Fazekas László helyett Vitányi András lett az új vezető, aki Érden szintén felkerült a szavazólapra mint egyéni körzeti képviselőjelölt.

Szervezeti felépítése

[szerkesztés]
Az MSZMP Budapesti Bizottságának egykori székháza, II. János Pál pápa tér 26.

Az MSZMP mint állampárt felépítésében minden állami és gazdasági részterületnek megvolt a maga tükörképe. Az állami intézményt utasíthatta az állami hierarchiában fölötte álló, vagy a párthierarchiában fölötte ill. azonos szinten álló szerv (lásd még: nómenklatúra). Informálisan azonban meg lehetett kerülni a szinteket. Az egyes bizottságokat titkárok (párttitkárok) vezették.

Két kongresszus között – a nagyjából évente ülésező – Központi Bizottságban, illetve a heti ügyeket vivő Politikai Bizottságban születtek meg a döntések.

Formálisan minden szervezet és intézmény csak az eggyel magasabb szintű utasítóhoz fordulhatott a működési problémáival, informálisan azonban bármilyen fölsőbb szinttel kiépíthette a kapcsolatot. Az ilyen kölcsönös nyomásgyakorlás vagy segélykérés és támogatás általában személyes kapcsolatokon alapult.

Kongresszusok

[szerkesztés]

A párt legfelsőbb döntéshozó fóruma a kongresszus volt, itt választották meg a párt legfelsőbb vezetőit. Kezdetben 3, majd 4, végül 5 évente tartották.

VII. 1959. december
VIII. 1962. november
IX. 1966. december
X. 1970. november
XI. 1975. március
XII. 1980. március
XIII. 1985. március
XIV. 1989. október

Megjegyzés: A kongresszusok számozását a korábbi MDP illetve MKP kongresszusokat előzménynek tekintve VII.-kel kezdték. Később a kongresszusok számozását a Munkáspárt illetve a Magyarországi Munkáspárt 2006 is megtartotta.

Az MSZMP vezetősége

[szerkesztés]

Főtitkárok

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Taglétszámának alakulása

[szerkesztés]

Az MSZMP magát munkáspártként és tömegpártként határozta meg. 1986-ban tagjainak száma 883 131 fő, a felnőtt lakosság 11,1%-a volt. A pártvezetés adminisztratív eszközökkel is igyekezett fenntartani a munkások, fizikai dolgozók megfelelő arányát a pártban. Kvóták szabályozták a munkások, nők és fiatalok arányát az újonnan felveendők között. Ösztönözték a a fizikai dolgozók, különösen a szakmunkások felvételét, és fékezték az egyéb kategóriák – értelmiségiek, alkalmazottak – csatlakozását, szerény sikerekkel. Győr-Sopron megyei adatok szerint 1975 és 1981 között a párt taglétszáma 9%-kal nőtt, míg a munkás párttagok számát csak 6%-kal sikerült növelni. A párttagok aránya a munkások körében 10% körül mozgott. Az adminisztratív eszközök ellenkező hatást is kiváltottak, sok munkás az ösztönzött belépés után hamarosan távozott is a pártból, ennek indokául a magas tagdíjat, családi okokat (vallásosság) és azt hangoztatták, hogy nincs idejük részt venni a taggyűléseken, a pártéletben. Emiatt a pártból kikerülők körében a munkások aránya 65–70% volt.[6]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Bartha: Bartha Eszter: „Visszahívná a kapitalistákat?” A munkások és a munkáspárt a késő Kádár-korszakban. In Krausz Tamás (szerk) – Szigeti Péter (szerk): Államszocializmus: Értelmezések – viták – tanulságok. Budapest: L'Harmattan–Eszmélet Alapítvány. 2007. 155–183. o. = eszmélet könyvtár, ISBN 978 963 9683 81 5  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_Szocialista_Munkáspárt&oldid=27443403”