Passzív biztonság
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A passzív biztonság (vagy másodlagos (szekunder) biztonság) olyan közlekedésbiztonsági követelményrendszer, amely a közlekedési eszközök aktív biztonsági elemein túlmenően arra irányul, hogy baleset alkalmával az utasok élete illetve testi épsége maximális védelmet kapjon. Más szavakkal: a passzív bizotnság elemeinek célja a baleset bekövetkezése közben és után segítenek elkerülni, illetve enyhíteni a sérüléseket. A passzív jelző arra is utal, hogy a passzív biztonsági elemek alkalmazása a járművezető beavatkozását nem igényli.
Története
[szerkesztés]A passzív biztonság fejlődése a gépkocsihasználat tömegessé válása idején indult meg, mely korszak maga után vonta a közúti balesetek számának emelkedését is. Kiemelkedő volt a szerepe a német Daimler-Benz cégnek és mindenekelőtt Barényi Bélának, aki az első töréstesztpályán kezdte meg vizsgálatait Stuttgartban.
Elterjedt elemei
[szerkesztés]- biztonsági utascella
- gyűrődési zóna (vagy gyűrődő zóna)
- biztonsági öv
- biztonsági kormánymű és biztonsági kormányoszlop
- légzsák
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Dr. Nádasi Antal: Közlekedésbiztonsági ABC. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985. ISBN 963 10 6694 0 49 - 50. old.