Szobránci Sándor
| Szobránci Sándor | |
| Születési név | Szoják Sándor |
| Született | 1908. október 2. Vermes |
| Meghalt | 1983. szeptember 23. Melbourne |
| Sírhely | Melbourne General Cemetery |
| Fegyvernem | légierő |
| Szolgálati ideje | 1926-1945 |
| Rendfokozata | főtörzsőrmester |
| Egysége | M. kir. honvéd légierő |
| Kitüntetései | Magyar Arany Vitézségi Érem |
Vitéz Szobránci Sándor (1940-ig: Szoják Sándor, Vermes, 1908. október 2. – Melbourne, 1983. szeptember 23.) magyar vadászpilóta. Ő volt a Magyar Arany Vitézségi Érem 7. kitüntetettje.
Élete
[szerkesztés]Szobránci Sándor a Krassó-Szörény vármegyei Vermesen született, 1908. október 2-án. Szülei Szoják József (1863 – 1917) erdőőr és Szegedi Mária (1865 – ?), az édesapja római katolikus, míg az édesanyja református vallású volt. A házaspárnak összesen tizenhárom gyermeke született, ezek közül Sándor volt az utolsó, a legfiatalabb öt utódból egyedül ő érte meg a felnőttkort. Édesapja 1917-ben elhunyt.[1]
Katonai szolgálatát 1926 májusában kezdte az 1. önálló honvéd ütegnél, Hajmáskéren. 1927 márciusában áthelyezték az akkor még rejtetten működő légierőhöz. A Jutason működő csapataltisztképző iskola elvégzése után az 1/1. "Íjász" vadászszázadnál lett repülőgépvezető.
1939. március 24-én délelőtt az úgynevezett magyar-szlovák kis háború második napján az 1/1. vadászszázad három Fiat CR.32-esből álló köteléke (Negró Aladár főhadnagy, Kertész Árpád és Szoják Sándor őrmesterek) a 2. gépkocsizó dandárnak nyújtott légi fedezetet. Ugyanakkor az iglói repülőtérről a szlovák légierő 49. vadásszázadának három, Avia B.534-esből álló raja szállt fel (J. Prháček hadnagy, M. Karas szakaszvezető és C. Martiš tizedes). A két kötelék Szobránc térségében légi harcba keveredett. Ennek során Negró főhadnagy lelőtte Prháček hadnagyot, Szoják őrmester pedig Karas szakaszvezetőt, Martiš tizedes elmenekült. A súlyosan megsebesült Prháček megpróbált kényszerleszállni, ennek során a gépére rögzített repeszbombák felrobbantak, megölve a pilótát. Sérült Aviájával Karas szakaszvezető Vámoslucska mellet igyekezett leszállni, a gép azonban átvágódott és összetört.
Ugyanezen a napon kora délután a szlovák légierő 12. századának három Letov Š-328 könnyűbombázója indult bevetésre, a 45. vadászszázad három Aviájának fedezete mellett. A szlovák gépek sikeresen támadták a magyar földi erőket, több járművet és löveget megrongáltak. A támadás elhárítására az 1/1. vadászszázad kilenc Fiat CR.32-ese érkezett, Csekme Béla főhadnagy vezetésével. Az erős kötelék eredetileg az Iglót támadó magyar bombázók vadászfedezete lett volna. A kialakuló légi harcban Szoják őrmester egy újabb légi győzelmet aratott, F. Hanovec szakaszvezető Aviáját lőtte le, amely Ungszenna mellett kényszerleszállást hajtott végre. A magyar vadászok a másik két Aviát és a háromból két Letovot lelőttek, saját veszteség nélkül.
Szoják Sándor őrmestert a két igazolt légigyőzelemért 1939. augusztus 1-én Magyar Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. Ő volt a m. kir. Honvédség 7. tagja, aki megkapta ezt az elismerése.
1940-ben saját érdem alapján a Vitézi Rend tagja lett. Vezetéknevét ekkor változtatta meg Szobráncira, utalva az Arany Vitézségi Éremmel elismert haditettének helyszínére, amely Szobránc légtere volt.
1941-ben az 1/3. vadásszázad állományaként vett részt a Szovjetunió elleni hadműveletekben, 37 harci bevetést teljesített. Augusztus 27-én Uljanovka térségében további két igazolt és egy nem igazolt légi győzelmet artatott. A lelövési naplóba mindhárom esetben "I-17" típusmegjelölés került, ezek a gépek feltehetőleg LaGG-3, vagy MiG-3 típusú szovjet vadászgépek voltak.
1942. január 25-én Budapesten feleségül vette Csuti Izabellát.[2]
1945-ben az 1. éjjeli vadász század állományában szolgált, velük települt ki német területre.
A II. világháború után Ausztráliába emigrált, 1951-ben feleségül vette Klesitz Cecíliát (1926 – 2006)[3]. Szobránci Sándor 1983. szeptember 23-án hunyt el, a Melbourne General Cemeteryben helyezték örök nyugalomra.[4]
Légi győzelmei
[szerkesztés]| Sorszám | Dátum | Alakulat | Ellenfél | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1939. március 24. | 1/1. vadászszázad | Avia B.534 | ||
| 1939. március 24. | 1/1. vadászszázad | Avia B.534 | ||
| 1941. augusztus 27. | 1/3. vadásszázad | I-17 | LaGG-3 vagy MiG-3 | |
| 1941. augusztus 27. | 1/3. vadásszázad | I-17 | LaGG-3 vagy MiG-3 | |
| Igazolatlan | 1941. augusztus 27. | 1/3. vadásszázad | I-17 | LaGG-3 vagy MiG-3 |
Kitüntetései
[szerkesztés]Viselési sorrendben felsorolva.
- Magyar Arany Vitézségi Érem (1939)
- Legénységi Szolgálati Jel III. osztálya (?)
- Felvidéki Emlékérem (1938)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szoják családfa, familysearch.org. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
- ↑ Budapest IX. kerület, házasultak anyakönyve 1942/67. folyószámú bejegyzés. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
- ↑ Klesitz Cecília, familysearch.org. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
- ↑ V. Sándor Szobránci, billiongraves.com. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
Források
[szerkesztés]- Becze Csaba: Tűzkeresztség. (A Magyar Királyi Honvéd Légierő és a Szlovák Légierő (Slovenské Vzdusné Zbrane) első harci bevetése 1939 márciusában). In: Magyar Szárnyak 2003. 204-211. o.
- B. Stenge Csaba: Elfelejtett hősök: A magyar királyi honvéd légierők ászai a második világháborúban - 2. bővített, átdolgozott kiadás: Zrinyi Kiadó, 2016. ISBN 9789633276495
- Illésfalvi Péter: Jutas 100. Száz arckép a jutasi altisztképzőből. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Zrínyi Kiadó. Budapest, 2024. ISBN 978 963 519 021 8
- Maruzs Roland – Dr. Szentváry-Lukács János: Hajlíthatatlanok. Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáink 1939-1945. Dextramedia Gyártó, Kiadó és Szolgáltató Kft. Budapest, 2022. ISBN 9789638921246