Szubszekvens vulkanizmus

A szubszekvens vulkanizmus vagy kvázikratonikus, későorogén a vulkanizmus fázisainak egyik szakasza. Az elméleti sorozatban a szinorogént követi és a finálist előzi meg, de a nyomóerők újjáéledésével a szinorogén is követheti. A hegységképződés konszolidáló szakaszában törések, vetők mentén feltörő magma hozza létre. Ha nem jut el a felszínre, plutonizmus indul be, a felszínre jutó láva a bázisos magmák felé közelít összetételében és rétegvulkánokat hoz létre. E töréseket vertikális mozgások hozzák létre. A felemelkedett hegységek ugyanis izosztatikus mozgásokba kezdenek.

Ebben a tektonikai szakaszban – a szubdukció leállásával, a kompresszió és a vízszintes mozgások megszűntével – a kéreglemezek már összeolvadtak egyetlen tömbbé, amivel megközelítették a kraton állapotot, ezért e szakasz „kvázikratonikus” jelzőjű a tektonikai folyamatban. A szubszekvens vulkanizmus nagyon hasonló a szinorogénre, illetve annak szerves folytatása, de kevésbé földrengéses. A magma anyaga származhat feláramlásból, köpenydiapírból vagy visszaolvadó kéreganyagból is. A magma összetétele bazaltos, de vízdús tengeri üledékek olvadékai dúsítják. Nagy víztartalma és egyéb gázok jelenléte miatt kitörései robbanásosak. Helyileg közelebb kerül az egykori szubdukciós zóna felszíni részéhez. A hegységek két oldalán általában szimmetrikus üledékgyűjtők jönnek létre, ahol molasszképződés folyik.

sorrend	vulkanizmus neve	tektonikus fázis
1	iniciális vulkanizmus	geoszinklinálisokban, hasadékvölgyes, ofiolitos
2	szinorogén vulkanizmus	szubdukcióhoz, orogenezishez kapcsolódó, gránitos, plutonikus
3	szubszekvens vulkanizmus	savanyú → bázikus sorrendű vulkanizmus és plutonizmus a konszolidálódó orogenezisben
4	finális vulkanizmus	kratonok befejező, bazaltos ciklusa

Források

• Horváth Ferenc: A Pannon-medence geodinamikája
• A földtan, mint természettudomány