Tetemvár (Miskolc)
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Tetemvár Miskolc városrésze, amely századokon keresztül a város külterületének számított. Kiterjedése a mai Laborfalvi Róza utcától északra és az Arany János tértől, illetve a Szenpéteri kaputól nyugatra, a Bábonyibércig tehető. Lényegében három egymással párhuzamos utca alkotja: az Alsósor, a Középsor és a Felsősor, valamint a Deszkatemplom és a temető. Létrejötte szorosan kapcsolódik a szőlőtermesztéshez. Az itteni domboldalakon kialakult szőlőhegy a legkisebb volt a város 14 szőlőhegye közül, és nem is tartozott a jobb minőségűek közé. A szőlőkultúrához hozzátartozott a számos borospince, amelyek egy része – ha nem is borospinceként – máig megvan. A Tetemvár földrajzi név először Andreas Kneidinger térképén jelent meg 1773-ban. Legismertebb építménye a Deszkatemplom, illetve a hozzá tartozó temető. A városrész mai története számos szociális jellegű problémát hordoz.
Története
[szerkesztés]A Tetemvár Miskolc újvárosi részének határától északra, a város sáncán és árkán túl alakult ki, ami századokig a város határán kívüli területnek számított.[1] A 18. század óta használatos neve kétségtelenül az itteni temetőre utal, de – tekintve a közeli Akasztóbércre, a domb legmagasabb pontjára – a városon kívüli akasztóhelyre is utalhat. Még 1828-ban is egy a városban járt bécsi utazó látott akasztott embert az adott helyen. 1851-ben Božena Němcová cseh írónő is beszámolt arról, hogy látta azt a háromágú bitófát, amely a szabadságharc idején volt használatban.[2] Tény, hogy az 1679-es pestisjárvány idején, amikor a miskolci temetők már beteltek, a városon kívül kellett helyet találni, nem ritkán tömegsírban. Ennek a temetőnek lett a neve előbb Csontvár, majd Tetemvár.[1] Az Akasztófa alatt, Akasztófánál nevű dűlők már az 1702-es Miskolci Kötelkönyvben is szerepelnek.[3]
A szólótermesztés már ezt megelőzően meghonosodott a területen. A korabeli szőlő- és borgazdálkodás elvált a város belterületétől, a szőlők a várost körülvevő vulkanikus dombokon helyezkedtek el, a pincék pedig e dombok alsóbb lankáin jöttek létre. A déli területek nagyjából az Avast jelentik, míg az északiak a Szentpéteri kapuban létesültek, a Tetemváron, több sorban, majd a Bábonyibércen.[4] Először 1632-ben és 1657-ben utaltak írásos formában az itteni pincékre, de valószínű, hogy már a 16. századtól vájhattak üregeket. Egy 1657-es iratban egy Baráth András nevű pincetulajdonost említettek a Szentpéteri kapun kívül, 1670-ben pedig egy másik pincéről volt szó a Szentpéteri kapu előtti bércen. A tetemvári pincéket először 1725-ben írták össze (először valószínűleg a Bábonyibércce összevonva), 1740-ben 33 adózó tulajdonost. A 18. században kezdődött gyorsulni a borházak építése, 1771-ben az Alsósoron 11 pince, a Középsoron 46 pince, a Felsősoron 52 pince volt.[1] Az 1780-as években egy itteni egész sort „Új fogás"-nak neveztek.[3]
Minthogy az Avason már nem volt hely újabb borházak, illetve lakóházak emelésére, a tetemvári pincék fölé épült borházak bővültek ki egyre inkább lakófunkcióval. Ezzel együtt, főleg már a 19. században egyre több módosabb polgár vásárolt/épített itt lakóházat, többüknek szőlője és pincéje is volt itt. A házak egyre nagyobbak lettek, néhányuk emeletes volt.[3]
Az első jelentős tetemvári építmény az 1637-ben épült ős Deszkatemplom volt, amit 1724-ben újjáépítettek. Az első házingatlan egy kocsma volt a Tetemváron, amely 1714-ben már üzemelt, a feljegyzések szerint Pipis Mihály és felesége bérelte.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Gyulai: Gyulai Éva: A Tetemvár Miskolc XVI-XIX. századi topográfiájában. In Fából és deszkából: A miskolci Deszkatemplom. Balogh Judit, Dobrossy István. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség. 1999. 141–184. o. ISBN 9637241930
- ↑ Projekt: A projekt részletei: Projektterületek – Tetemvár. www.miskolc.hu. Miskolc: Miskolc Megyei Jogú Város (2022) (Hozzáférés: 2024. december 23.)
- ↑ III/1: Gyulai Éva: Topográfia és városkép. In Miskolc története III/1. 1702-1847-ig. Dobrossy István (főszerk.), Faragó Tamás (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2000. 57–150. o. ISBN 9639271063
- Miskolc története III/2. 1702-1847-ig. Dobrossy István (főszerk.), Faragó Tamás (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2000. ISBN 9639271063
- Miskolc története IV/1. 1848-tól 1918-ig. Dobrossy István (főszerk.), Veres László (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2003. ISBN 9639311219
- Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig. Dobrossy István (főszerk.), Veres László (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Herman Ottó Múzeum. 2003. ISBN 9639311219