Vincent Lindon
Vincent Lindon | |
Született | 1959. július 15. (65 éves)[1][2][3][4][5] Boulogne-Billancourt[6][7] |
Állampolgársága | francia |
Házastársa | Sandrine Kiberlain (1993–2003) |
Élettársa | Karolina monacói hercegnő |
Gyermekei | egy gyermek: Suzanne Lindon |
Szülei | Alix Dufaure Laurent Lindon |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke |
Iskolái | Cours Florent |
Kitüntetései | – |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1983–napjaink |
Híres szerepei |
|
Díjai | |
César-díjak | |
Legjobb színész Mennyit ér egy ember? (2016) | |
További díjak | |
Jean Gabin-díj (1989) legjobb színész (Cannes-i Fesztivál, 2015) Lumières-díj (2016) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincent Lindon témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vincent Lindon (Boulogne-Billancourt, 1959. július 15. –) César-díjas francia színész, rendező és forgatókönyvíró. A Mennyit ér egy ember? című filmdráma főszerepében nyújtott alakításáért a 2015-ös cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb alakítás díját, 2016-ban pedig a legjobb színésznek ítélt César-díjat.
Élete
[szerkesztés]Családja és ifjú évei
[szerkesztés]Apja Laurent Lindon, az Audioline cég igazgatója volt, anyja, Alix Dufaure, a Marie Claire női magazin újságírója, aki révén Lindon Jules Dufaure francia miniszterelnök és Rémy Joseph Isidore Exelmans marsall leszármazottja.[8][9] Apai nagyapja, Raymond Lindon bíró, 1929 és 1959 között Étretat polgármestere.[8] Nagybátyja Jérôme Lindon, aki 1948-tól 2001-ig a párizsi Les Éditions de Minuit könyvkiadó igazgatója volt. Dédszülei Fernande Citroën, André Citroën nővére, valamint Alfred Lindon (1916-ig Abner Lindenbaum), a krakkói származású zsidó ékszerkészítő és modern műgyűjtő.[9]
Szülei ötéves korában elváltak, anyja néhány évvel később hozzáment Pierre Bénichou újságíróhoz.[10] Az esemény nagy megrázkódtatás volt Lindon számára, amitől tikkje lett, ez azonban színházi vagy filmszerepein nem látszódik.[11]
Párizs 7. kerületében, a Victor Duruy nevét viselő gimnáziumban érettségizett.[12] Kereskedelmi főiskolai előkészítőre kezdett járni, azonban 22 nap után bejelentette, nem érdekli ez a szakma. 1979-ben édesanyja jelmeztervezői asszisztensi munkát szerzett neki Alain Resnais Amerikai nagybácsim (1980) című romantikus drámájának forgatásán, ahol elsősorban Gérard Depardieu mellett kellett dolgoznia.[13]
Ezt követően hat hónapra New Yorkba ment, hogy rádiós promóciós asszisztensként dolgozzon nagybátyja, Eric Dufaure mellett, aki akkor alapította a Cachalot Records zenei kiadót (Ian North, Die Hausfrauen, Medium Medium, Malaria, Stars of the Streets, Comateens , Made in France, Personal Effects).[14] Párizsba visszatérve nevelőapja, Pierre Bénichou talált neki egy másik apró munkát: a színész-komikus Coluche mikrofonjaiért volt felelős, annak 1981. évi turnéin. Egy ideig a Le Matin de Paris napilap kifutófiújaként is dolgozott, mielőtt beiratkozott volna François Florent párizsi színiiskolájába.
Színészi pályafutása
[szerkesztés]Vincent Lindon 1983-ban debütált Paul Boujenah Le Faucon című filmjében, majd kisebb szerepeket játszott; így foglalkoztatta többek között Bertrand Blier (A mi történetünk), Jean-Jacques Beineix (Betty Blue) és José Pinheiro (A zsaru szava). 1988-ban Claude Pinoteau rábízta (A párizsi diáklány) férfi főszerepét. A következő évben teljesítményét Jean Gabin-díjjal ismerték el.[15] A nagyközönség számára igazán ismertté Victor Barelle szerepe tette Coline Serreau 1992-ben bemutatott Hétköznapi csetepaté című vígjátékában.
2005-ben Emmanuel Carrère A bajusz című filmjével a Cabourg-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Arany Swann díjat.[16] 2013-ban felkérték a 39. Deauville-i Amerikai Filmfesztivál zsűrielnökének.[17]
2015-ben Stéphane Brizé Mennyit ér egy ember? című filmdrámájában egy munkanélküli férfit alakított, amivel a 68. cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, 2016-ban pedig – öt sikertelen jelölés után – a legjobb színésznek ítélt César-díjat.[18][19] 2021-ben ismét Stéphane Brizével forgatott egy hasonló zsánerű filmet Un autre monde címmel. Az alkotás 2022 márciusában került mozikba.[20]
2022-ben felkérték a jubileumi 75. Cannes-i Fesztivál, és egyben a versenyfilm-zsűri elnökének.[21]
Magánélete
[szerkesztés]Vincent Lindon az 1980-as években közel tíz éven át élt együtt Claude Chirac-kal, Jacques Chirac kisebbik lányával. 1992-ben ismerkedett meg Karolina monacói hercegnővel; a nagy médianyilvánosságot kapott kapcsolatuk 1995-ben ért véget.[22]
1998-ban feleségül vette Sandrine Kiberlain színésznőt, akit az Irrésolu 1993-as forgatása óta ismert és akivel 1997-ben a Hetedik mennyország-ban ismét együtt játszott. Házasságukból 2000. április 13-án született Suzanne, aki ugyancsak színész-rendezői pályára lépett (Seize printemps). A pár 2003-ban elvált.[23] Lindonnak egy előző kapcsolatából van egy fia is, az 1996 decemberében született, 2021-ben színészként debütált Marcel Gitard.[24]
Válogatott filmográfia
[szerkesztés]Színészként
[szerkesztés]Év | Magyar cím | Eredeti cím | Szerep | Magyar hang[25] | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|---|
1982 | Guy de Maupassant | Férfi a strandon | |||
1983 | Le faucon | A felügyelő | |||
1984 | Fiatal lány szigete | L'île de la jeune fille bleue | Frédéric | Fazekas István | tévéfilm |
Végjáték | L'addition | Magnum | |||
A mi történetünk | Notre histoire | Brechet | |||
1985 | A zsaru szava | Parole de flic | Dax | ||
1986 | Betty Blue | 37°2 le matin | Richard, a fiatal rendőr | ||
Suivez mon regard | Az 1. sz. erőszaktevő | ||||
Prunelle Blues | Fernand | ||||
Diplomás örömlány | Half Moon Street | Sonny | |||
Yiddish Connection | Zvi | ||||
1987 | Utolsó nyár Tangerben | Dernier été à Tanger | Roland Barrès | Kerekes József | |
Egy szerelmes férfi | Un homme amoureux | Bruno Schlosser | |||
1988 | Néhány nap velem | Quelques jours avec moi | Fernand | ||
A párizsi diáklány | L'étudiante | Ned | Rátóti Zoltán (1. sz.) | ||
Háda János (2. sz.) | |||||
1990 | La Baule-ban történt | La Baule-les-Pins | Jean-Claude | ||
Vannak napok... és vannak holdak | Il y a des jours... et des lunes | Sylvain, a fogadós | Józsa Imre | ||
Gaspard et Robinson | Robinson | ||||
1991 | Nyecsajev visszatér | Netchaïev est de retour | Daniel Laurencon / Nyecsajev | Jakab Csaba | |
La cabine | kisjátékfilm | ||||
1992 | Szép história | La Belle Histoire | Simon Choulel | ||
Hétköznapi csetepaté | La crise | Victor Barelle | |||
1993 | Tout ça... pour ça ! | Lino | |||
1994 | L'irrésolu | François | |||
1995 | A gyűlölet | La haine | A részeg férfi | Rosta Sándor | |
1996 | Vite strozzate | Francesco | |||
Tébolyult szenvedély | Les victimes | Pierre Duval | Kaszás Attila | ||
Gyönyörű zöld | La Belle Verte | Max | |||
1997 | Fred | Fred | |||
Hetedik mennyország | Le Septième Ciel | Nico | |||
1998 | Paparazzi | Michel Verdier | Széles László | ||
A szenvedély iskolája | L'école de la chair | Chris | |||
1999 | Az anyósom | Belle maman | Antoine | Szakácsi Sándor | |
Az én szép kis vállalkozásom | Ma petite entreprise | Ivan Lansi | |||
Botrány nélkül | Pas de scandale | Louis Jeancourt | |||
2001 | Szabad szerda | Mercredi, folle journée! | Martin Socoa | Szakácsi Sándor | |
Káosz | Chaos | Paul | |||
2002 | A bátrak szövetsége | Le frère du guerrier | Thomas | Széles László | |
Péntek este | Vendredi soir | Jean | Kautzky Armand | ||
2003 | Egykék | Filles uniques | Bruno | ||
Az élet ára | Le coût de la vie | Coway | |||
Les clefs de bagnole | Színész, ki akar forgatni Laurent-nal | ||||
2004 | Fő a bizalom | La confiance règne | Christophe Gérard | ||
2005 | A bajusz | La moustache | Marc Thiriez | Kőszegi Ákos | |
L'avion | Pierre | ||||
2006 | Selon Charlie | Serge | |||
2007 | Szerintem ez szerelem | Je crois que je l'aime | Lucas | ||
Ceux qui restent | Bertrand Liévain | ||||
2008 | Barátaim, szerelmeim | Mes amis, mes amours | Mathias | ||
Sárkányvadászok | Chasseurs de dragons | Lian-Chu | fr. szinkron | ||
Bűntelenül | Pour elle | Julien Auclert | |||
2009 | Isten hozott! | Welcome | Simon Calmat | ||
Mese a szerelemről | Mademoiselle Chambon | Jean | Csankó Zoltán | ||
2011 | Un coeur qui bat | a narrátor | tévéfilm | ||
La permission de minuit | David | ||||
Pater | Vincent Lindon | ||||
Toutes nos envies | Stéphane | ||||
Complices | Vincent Lindon | videó kisfilm | |||
2012 | Augustine | Jean-Martin Charcot professzor | |||
Quelques heures de printemps | Alain Évrard | ||||
2013 | Les salauds | Marco Silvestri | |||
2014 | Mea Culpa | Simon | |||
2015 | Egy szobalány naplója | Journal d'une femme de chambre | Joseph | Kamarás Iván | |
Mennyit ér egy ember? | La loi du marché | Thierry Taugourdeau | Jakab Csaba | ||
A kis herceg | The Little Prince | Az üzletember | fr. szinkron | ||
A fehér lovagok | Les chevaliers blancs | Jacques Arnault | |||
2017 | Rodin – Az alkotó | Rodin | Auguste Rodin | Rátóti Zoltán | |
2018 | Kutyák szigete | Isle of Dogs | Főnök | fr. szinkron | |
A jelenés | L'apparition | Jacques Mayano | |||
Sztrájk a gyárban | En guerre | Laurent Amédéo | |||
2019 | Casanova – Az utolsó szerelem | Dernier Amour | Giacomo Casanova | Gáspár Sándor | |
2020 | Mon Cousin | Pierre Pastié | |||
2021 | Titán | Titane | Vincent | Epres Attila | |
Un autre monde | Philippe Lemesle | ||||
Enquête sur un scandale d'État | Jacques Billard | ||||
2022 | Szerelemmel, szenvedéllyel | Avec amour et acharnement | Jean | ||
2023 | Comme un fils | Jacques Romand | |||
2024 | A második felvonás | Le Deuxième acte | Guillaume |
Filmkészítőként
[szerkesztés]Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | Megjegyzés | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Színész | Író | Rendező | Producer | ||||
1998 | Paparazzi | Igen | Igen | Nem | Nem | ||
2001 | Pas d'histoires! | Nem | Igen | Igen | Nem | szkeccsfilm, Cyrano rész | |
2011 | Pater | Igen | Igen | Nem | Nem | ||
2011 | Complices | Igen | Igen | Nem | Nem | videó kisfilm | |
2015 | Mennyit ér egy ember? | La loi du marché | Igen | Nem | Nem | Igen | |
2018 | Sztrájk a gyárban | En guerre | Igen | Nem | Nem | Igen | |
2020 | Mon Cousin | Igen | Igen | Nem | Igen | ||
2021 | Un autre monde | Igen | Nem | Nem | Igen |
Fontosabb díjak és jelölések
[szerkesztés]Év | Díj | Kategória | Jelölt mű | Eredmény | Megj. |
---|---|---|---|---|---|
1989 | Jean Gabin-díj | Elnyerte | [15] | ||
1993 | César-díj | Legjobb színész | Hétköznapi csetepaté | Jelölve | |
2000 | César-díj | Legjobb színész | Az én szép kis vállalkozásom | Jelölve | |
2005 | Cabourg-i Filmfesztivál | Arany Swann (legjobb színész) | A bajusz | Elnyerte | |
2007 | Chlotrudis-díj | Legjobb férfi alakítás | Elnyerte | ||
2008 | Sarlat-i Filmfesztivál | Legjobb férfi alakítás | Bűntetlenül | Jelölve | |
César-díj | Legjobb színész | Ceux qui restent | Jelölve | ||
Kristály Glóbusz | Legjobb színész | Jelölve | |||
2010 | César-díj | Legjobb színész | Isten hozott! | Jelölve | |
Kristály Glóbusz | Legjobb színész | Jelölve | |||
Lumières-díj | Legjobb színész | Jelölve | |||
Ezüst Szalag díj | Európai Ezüst Szalag | Elnyerte | |||
2013 | César-díj | Legjobb színész | Quelques heures de printemps | Jelölve | |
Kristály Glóbusz | Legjobb színész | Jelölve | |||
2016 | César-díj | Legjobb színész | Mennyit ér egy ember? | Elnyerte | |
2015-ös cannes-i fesztivál | Legjobb férfi alakítás | Elnyerte |
| ||
Európai Filmdíj | Legjobb színész | Jelölve | |||
Lumières-díj | Legjobb színész | Elnyerte | |||
Egy szobalány naplója | Elnyerte | ||||
Magritte-díj | Tiszteletbeli Magritte | Elnyerte | |||
2019 | Lumières-díj | Legjobb színész | Sztrájk a gyárban | Jelölve | |
2021 | A DiscussingFilm kritikusainak díja | Legjobb mellékszereplő színész | Titán | Elnyerte | [27] |
Európai Filmdíj | Legjobb színész | Jelölve | [28] | ||
Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége | Legjobb mellékszereplő színész | Elnyerte | [29] | ||
2022 | Lumières-díj | Legjobb színész | Jelölve | ||
Filmkritikusok Nemzeti Szövetsége (NSFC, (USA) | Legjobb mellékszereplő színész | Jelölve | [30] | ||
Filmkritikusok Társasága | Legjobb mellékszereplő színész | Jelölve | [31] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Roglo
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ http://www.aveleyman.com/ActorCredit.aspx?ActorID=10373
- ↑ a b Béatrice Gurrey: Vincent Lindon, nature vive (francia nyelven). lemonde.fr. Le Monde, 2009. március 23. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ a b Jean-Louis Beaucarnot – Frédéric Dumoulin: Dictionnaire étonnant des célébrités. (franciául) Paris: First Éditions. 2015. ISBN 9782754070522
- ↑ Dominique de Saint Pern: Vincent Lindon : " Tomber dans l'autosatisfaction me tuerait " (francia nyelven). lemonde.fr. Le Monde, 2014. május 1. [2022. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Aurélien Ferenczi: Itinéraire d'un maniaco-expressi (francia nyelven). telerama.fr, 2009. április 17. [2022. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Bernard Genies: Cannes. Vincent Lindon : "Je suis Rodin" (francia nyelven). nouvelobs.com, 2017. május 12. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Pascal Riche: Portrait : Sans tenue de gala. (francia nyelven). liberation.fr, 1996. szeptember 11. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Alexandra Klinnik: Au nom du « fantasme »… Pourquoi Vincent Lindon a refusé d’être filmé à la radio (francia nyelven). lemonde.fr, 2017. május 23. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ a b 2008-ban Louis de Funès javaslatára alapított díj „a francia filmművészet reménységei számára”. A fiatal színészeknek adományozott díj 2006-ig viselte Jean Gabin nevét, amikor is egy jogi vita után Patrick Dewaere nevét kapta meg.
- ↑ A díj elnevezése egyfajta szójáték: a trófea valóban két hattyút (angolul: swan) ábrázol, ám valójában Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének hősére utal.
- ↑ Vincent Lindon président du jury à Deauville (francia nyelven). allocine.f. AlloCiné, 2013. május 15. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Tout le Palmarès du 68e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2015. május 24.) (Hozzáférés: 2015. május 24.) arch (angolul), (franciául), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
- ↑ Palmarès 2016 - 41 ème cérémonie des César (francia nyelven). Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2016. február 27. [2016. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
- ↑ Margaux Baralon: « Un autre monde » de Stéphane Brizé : le coût des affaires (francia nyelven). troiscouleurs.f, 2022. február 14. [2022. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Alexandre Mottot: Vincent Lindon président du jury du 75e festival de Cannes (francia nyelven). francebleu.fr. Radio France, 2022. április 26. [2022. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
- ↑ Lea Cardinal: Caroline de Monaco radicale avec Vincent Lindon lors de leur rupture, elle a fait livrer ses affaires dans une caisse (francia nyelven). gala.fr, 2019. március 19. [2021. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Charlotte Chapuis: Sandrine Kiberlain se confie sur sa relation privilégiée avec son ex-mari Vincent Lindon (francia nyelven). parismatch.com. Paris Match, 2022. január 20. [2022. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
- ↑ Vincent Lindon : qui sont ses enfants Marcel et Suzanne ? (francia nyelven). closermag.fr, 2020. szeptember 27. [2020. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
- ↑ Vincent Lindon az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Tout le Palmarès du 68e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2015. május 24.) (Hozzáférés: 2015. május 24.) arch (angolul), (franciául), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
- ↑ Anderson, Erik. „‘Titane,’ ‘Spencer,’ ‘Mass’ top 3rd DiscussingFilm Critics Association awards”, AwardsWatch, 2022. január 4.
- ↑ European Film Awards Nominations 2021 (amerikai angol nyelven). European Film Academy , 2021. november 9. (Hozzáférés: 2021. november 9.)
- ↑ ‘Drive My Car’ and ‘The Power of the Dog’ Win Top Prizes at L.A. Film Critics Association Awards 2021 (Full List) (amerikai angol nyelven). finance.yahoo.com . (Hozzáférés: 2021. december 20.)
- ↑ White, Abbey: ‘Drive My Car’ Named Best Picture by National Society of Film Critics (amerikai angol nyelven). The Hollywood Reporter , 2022. január 8. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
- ↑ “The Power of the Dog” Leads the 2021 Seattle Film Critics Society Nominations. Seattle Film Critics , 2022. január 10. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Vincent Lindon című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Vincent Lindon a PORT.hu-n (magyarul)
- Vincent Lindon az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Vincent Lindon. UniFrance.org. Paris: Centre national du cinéma et de l’image animée (CNC) (2022) (Hozzáférés: 2022. április 30.) (franciául), (angolul), (spanyolul), (japánul).
- Vincent Lindon az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Vincent Lindon Profile. Famousfix.com (2022) (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.) (angolul).