Kishegy
Kishegy (Măgura) | |
Kishegy ortodox fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Blenkemező |
Rang | falu |
Községközpont | Blenkemező |
Irányítószám | 457278 |
SIRUTA-kód | 142417 |
Népesség | |
Népesség | 4 fő (2011. okt. 31.)[1] |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 499 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 18′ 54″, k. h. 23° 42′ 20″47.315088°N 23.705590°EKoordináták: é. sz. 47° 18′ 54″, k. h. 23° 42′ 20″47.315088°N 23.705590°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kishegy témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kishegy település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyilondától keletre, Kisborszó és Blenkemező közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kishegy nevét 1590-ben említette először oklevél Magura néven. Ekkor Kővár tartozéka volt. 1629-ben Nagy-Magura, 1750-ben Magura 1890-ben Galgó-Magura, később nevét Kis-Hegy-re változtatták.
Kishegy vagy Magura újabb telepítésű hely. Mivel 1567-ben, Kővár tartozékainak felsorolásakor még nem fordult elő, 1567 és 1590 között települhetett be. 1597-ben a Kővárhoz tartozó település Báthori Zsigmond fejedelem birtoka volt. 1602-ben Giorgio Basta teljesen elpusztította; az 1603. évi urbárium is új telepítésű helynek mondta. 1607 előtt néhai Rácz Péter fia Ádám birtoka volt, 1676-ban Sarmasághy Zsigmond, Rácz Judit Daczó Györgyné, Rácz Katalin Erdélyi Györgyné és Rácz Zsuzsánna Erdélyi Sándorné birtoka volt, és a Rácz családé volt még 1694-ben is.
1736-ban berkeszi Galambos Samu, Orbán Elek, Rácz Anna Komáromi Ferencné és Rácz Péter birtoka volt, a Rácz család tagjaié volt még 1816-ban is. 1898-ban nagyobb birtokosai Boheczel László, Onyiga Simon és Szilárd, Girán Gergely, Pável István birtoka volt örökség és vásárlás útján.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 185 lakosa volt, ebből 179 román, 6 német, 166 görögkatolikus, 13 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Sălaj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.