Sátoraljaújhely

A településen világörökségi helyszín található

Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely címere Sátoraljaújhely zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Sátoraljaújhelyi
Jogállás	város (1899)
Polgármester	Szamosvölgyi Péter (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	3980
Körzethívószám	47
Testvértelepülései	Lista Lohja Franekeradeel Krosno Nagymihály Sindos Sóvárad Opole Lubelskie Franeker
Népesség
Teljes népesség	12 973 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	200,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	73,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″48.39405, 21.65611
Sátoraljaújhely Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sátoraljaújhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátoraljaújhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg, szlovákul Nové Mesto pod Šiatrom) egy határmenti város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, Magyarországon. A város a Sátoraljaújhelyi járás és kistérség központja. Sátoraljaújhely híres borvidék, és 2002 óta a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj részeként a világörökség része. Gyakran emlegetik "Zemplén fővárosaként", mivel Zemplén vármegye egykori székhelye, és Hegyalja legnagyobb települése.

Fekvése

Sátoraljaújhely városa Észak-Magyarországon, a Zempléni-hegység északkeleti peremén, a szlovák határ közelében helyezkedik el. A város földrajzilag három jelentős tájegység találkozásánál található: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja „kapujában”. A települést körülvevő területet a Bodrog, a Ronyva és a Bózsva-patak völgyei határolják, így Sátoraljaújhelyt hegyek és vizek veszik körül.

Nevének eredete

A város első ismert neve Sátorelő volt. Az „-elő” utótag jelentése 'valami előtt', így a név a Sátor-hegy előtt (aljánál) fekvő településre utalt. Egy helyi legenda szerint ez a település a tatárjárás során elpusztult, és a túlélők egy új közösséget alapítottak, amelyet ezért Sátoraljaújhelynek neveztek el. Bár valószínű, hogy a mongol hordák elérték a térséget, semmi nem utal egy korábbi település pusztulására. Az is ellentmond ennek, hogy a települést a tatárjárás után is Sátorelő néven említik. A város nevének változása csak később, V. István 1261-ben kibocsátott kiváltságlevele után következett be. E kiváltságok eredményeként hospesek (telepesek) érkeztek, és a város fejlődése jelentősen felgyorsult. IV. László 1282-ben kiadott oklevelében említi először a várost „Sátoralja Újhely” (Saturalia Wyhel) néven. Az „Újhely” jelző a település nevében az új betelepülőkre és az általuk épített településrészekre utal. A gyors telepítés emlékét máig őrzi a város szerkezete.

Jelképei

Sátoraljaújhely címere egy arany koronával ékesített álló háromszögletű pajzs, melynek kék mezejében egy arany „V” betű található. A betű szárai között egy arany szőlőfürt lebeg. A város zászlaja két egyenlő vízszintes sávból áll: a felső sáv vörös, az alsó arany (sárga) színű.

A város pecsétjét, amely a ma használatos címer elődje, először 1349-ben említették egy oklevélben. Ez a pecsét különleges a magyar városok között, mivel fő motívuma egy „V” betű, amely a város nevének középkori helyesírás szerinti kezdőbetűje. A betű fölött egy három virágot hordozó szőlővessző található. Az első pecsét felirata „SIGILLVM D VIHEL” (sigillum de Vihel), amelynek jelentése „újhelyi pecsét”. A város kezdőbetűje más felvidéki bányavárosok pecsétjein is megjelenik, ám ott csak kiegészítő motívumként, míg az újhelyi pecsét esetében ez központi elem volt. A legrégibb pecsét valószínűleg nem ez volt. Eredetileg egy háromszögletű pajzsban az Árpádok sávjai (pólyái) voltak, fölötte egy virágzó szőlővesszővel. Ez a motívum megfelelt az Árpádok által alapított királyi városok pecsétjeinek. Később azonban a pecsétet átalakították: a pajzs közepét kivésték, és így alakították ki a „V” betűt. Az eredeti sávok még láthatóak voltak a pecsét szárain. Az Anjouk is használták az Árpádok címereit, így a pecsét átalakítása nem a dinasztiaváltáskor történt, hanem akkor, amikor a város már nem volt királyi kézen. Ekkor a város nem használhatta tovább a királyi címert, ezért kényszermegoldásként hozták létre a „V” betűs pecsétet. A ma használt „V” betű helyén tehát eredetileg egy árpádsávos pajzs állt.

Településrészek

A földrajzilag és történetileg kialakult elkülönült városrészeket a helyi rendeletben településrészként tartják nyilván az alábbi felsorolás szerint: Alsóváros, Barátszer, Belváros, Bodadűlő, Boglyoska, Borsiszer, Cerkó – Mocsárdűlő, Dörzsik, Felsőváros, Hatház, Hecske, Ipartelep, Keleti városrész, Kertváros, Májuskút, Pázsit, Ronyvakert, Szárhegy, Szarvaskert, Torzsás, Újváros, Várhegy, Zsólyomka. A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska és Széphalom, 1985 óta pedig Károlyfalva, mint csatolt települések.

Rudabányácskát a 14. század közepén arany- és ezüstbányászat céljából alapították, melynek nyomai ma is fellelhetők a Bányi-hegy oldalában. A település a 21. században elsősorban turisztikai célpontként jelentős, különösen a Zemplén Kalandpark közelsége miatt, amely kedvelt úti cél a természetjárók és kirándulók körében. A festői völgykatlanban fekvő település nyugodt környezetet biztosít a pihenésre vágyók számára. Itt található a Zempléni Szlovákok Néprajzi Gyűjteménye is.

Széphalom települést rudabányácskai bányászok alapították, eredeti neve Kisbánya volt. A közösség leginkább Kazinczy Ferencről, a magyar nyelvújítás egyik kiemelkedő alakjáról ismert, aki 1806-tól haláláig itt élt. Széphalom ma jelentős kulturális központ, ahol a Kazinczy-emlékcsarnok, Kazinczy Ferenc sírja és a Magyar Nyelv Múzeuma található, amelyek évente sok látogatót vonzanak.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-es években. A település különlegessége, hogy része a Zempléni térség kedvelt turisztikai útvonalainak. Az olyan események, mint a „Károlyfalvi Nyitott Pincék” napja, évente vonzzák a látogatókat a helyi pincesorra. Károlyfalva ma is fontos szerepet játszik Sátoraljaújhely turizmusában, különösen a természetjárók és borkedvelők körében, akik a helyi halastó környékén, vagy a Megyer-hegyi Tengerszemnél találnak kikapcsolódási lehetőségeket.

A "szerek"

A „szer” kifejezés eredetileg olyan területet jelölt, amely nem tartozott a város tulajdonába, tehát nem a város volt a földesura. Az itt élők adójukat nem a városnak, hanem a „szer” birtokosának fizették. A kora újkori Sátoraljaújhely területén négy ilyen „szer” létezett. Ezek közül a legnagyobb a Barátszer volt, amely a Szent Egyed pálos kolostor tulajdonában állt, ahol a „barát” szó a pálos szerzetesekre utalt. A másik ilyen terület a Papszer volt, amely az újhelyi plébánia tulajdonát képezte; ezt a területet a köznyelv napjainkban Papsor néven ismeri, hivatalos neve azonban József Attila utca. A harmadik „szer”, amely a mai Pataki utcával azonosítható, mintegy egy évszázadig a borsi kastély birtokában állt, és Borsiszerként vált ismertté. A negyedik terület a város központjában található Hartai kúria és környéke volt, amely Hartaiszerként volt ismert; ez az épület ma már nem létezik.

Hegyek

Sátoraljaújhely hegyei

Sátoraljaújhely a Zempléni-hegység keleti peremén, egy egykori vulkáni kaldera körül, 300-500 méter magas hegyek lábánál helyezkedik el. A várost körülvevő legjelentősebb hegyek, magasságuk csökkenő sorrendjében, a következők:

• Magas-hegy, 512,7 m
• Kecske-hát, 483 m
• Sátor-hegy (Koporsó-hegy), 459,7 m
• Borz-hegy, 379,2 m
• Feketehegy, 370,3 m
• Várhegy, 334,3 m
• Kis-Szárhegy, 341,6 m
• Tatárka-hegy, 279,4 m
• Kopaszka, 223,9 m

Közlekedés

Közúthálózat

A város látképe a Magas-hegyi kilátóból

Sátoraljaújhely a szlovák határ közvetlen közelében fekszik, amelyet a 37-es főfőút teljes hosszában átszel. A 37-es főútról indul ki a 381-es út, amely a Bodrogköz magyar oldalának településeihez, például Alsóberecki, Karos és Cigánd irányába vezet. Sátoraljaújhely Károlyfalva és Rudabányácska településrészeit a 3718-as út köti össze, amely Kácsárdon keresztül, a Magas-hegy körül kanyargós szerpentinen halad. Ez az útvonal az egykori kisvasút vonalát követi, és a város Torzsás részén csatlakozik vissza a 37-es főútba. A Hegyköz felé, többek között Pálháza és Hollóháza irányába, a 3719-es út vezet. Szlovákia felé két határátkelő is elérhető: a Rákóczi utca mentén található Ronyva-hídon keresztül gyalogos és személygépjármű forgalom, míg a város északi részén lévő határátkelőn tehergépjárművek és kamionok közlekedhetnek.

Autóbusz-közlekedés

Sátoraljaújhelyen a helyi tömegközlekedést a Volánbusz helyközi járatai biztosítják. Az autóbusz-állomás közvetlenül a vasútállomás mellett található, ahonnan távolsági járatok indulnak többek között Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen felé. Az állomás számos helyközi járat kiindulópontja, amelyek a Hegyköz és Bodrogköz településeire közlekednek. A helyi buszjáratok Rudabányácska, Károlyfalva és Széphalom városrészeket szolgálják ki. A város ellentétes pontján, a köztemető közelében található a buszforduló, amely szintén a helyi közlekedés egyik fontos állomása.

Vasút

Sátoraljaújhely vasútállomás

Sátoraljaújhely vasútállomása a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely vasútvonal végén található, épületét Pfaff Ferenc neves építész tervezte. A vasútvonal egykor kétvágányú fővonal volt, de a második világháború után egyvágányúvá alakították át a politikai és földrajzi változások miatt. A Mezőzombor–Sátoraljaújhely vonalszakaszt 2016 és 2019 között korszerűsítették és villamosították, így 2019 májusától a vonatok mozdonycsere nélkül közlekedhetnek Budapestig.

Napközben szinte minden órában indulnak vonatok Szerencs felé, amelyek egy része Miskolcon át közvetlenül Budapestre közlekedik, míg a többi járatnak Szerencsen van csatlakozása Budapest felé. Jelenleg nincs személyszállító vonatközlekedés Slovenské Nové Mesto (Kisújhely) felé; ezen a határkeresztező vágányon kizárólag teherforgalom zajlik.

Az állomás egykor csomópont volt, ahonnan vágányok vezettek Kassa és Ágcsernyő felé. Bár ezek egy része már nem használható, néhány vágány még mindig létezik, és bontásra váró vagonokat tárolnak rajtuk. A városközpontból negyedórás sétával elérhető a határ túloldalán található Kisújhely (Slovenské Nové Mesto) vasútállomása is, ahonnan közvetlen vonatok indulnak Kassa és Tiszacsernyő irányába.

Taxiszolgáltatás

A városközpontban, a Táncsics téren található a taxiállomás, ahol egyéni vállalkozók nyújtanak taxiszolgáltatást.

Kerékpáros lehetőségek

Az 1980-as években felszámolt egykori kisvasút nyomvonalán épült meg a városból Sárospatakig és a Hegyköz felé vezető kerékpárút, amely az EuroVelo 11 nemzetközi kerékpárút-hálózat része. Az útvonal városon átvezető része részben felfestéssel elkülönített kerékpársávon, részben figyelmeztető felfestéssel van kijelölve. Számos egyirányú úton a kerékpárosok behajtása kiegészítő jelzőtáblával engedélyezett. 2021-ben befejeződött a városban egy bérelhető elektromos kerékpáros rendszer kiépítése, amely Szőlőske és Zemplén településekkel együttműködésben valósult meg. A projekt részeként több töltőállomást és kölcsönzőpontot hoztak létre a térségben, lehetővé téve az elektromos kerékpárok kényelmes használatát és kölcsönzését Sátoraljaújhely és a szomszédos szlovákiai települések között.

Hajózás

Közlekedési szempontból a közeli Bodrog folyó érdemel említést, amely III. osztályú víziútnak minősül. Itt legfeljebb 70 méter hosszú, 8,2 méter széles, és 2 méter merülésű, maximum 1000 tonna hordképességű hajók közlekedhetnek. Bár a vízi közlekedés eddig elhanyagolható volt, Felsőbereckinél személyforgalmú révátkelő üzemel. A közelmúltban azonban a turisztikai fejlesztések révén felértékelődött a térség. A kormány döntése alapján a "nyaralóhajó projekt" keretében új kikötőt építenek Felsőberecki felett, a Ronyva torkolatánál, valamint a Bodrog, a Felső-Tisza és a Tisza-tó mentén több helyszínen. Felmerült az ötlet, hogy a Ronyva vízi-úttá váljon a Bodrogtól Sátoraljaújhely belterületéig, de ez egyelőre csak javaslatként létezik.

Turizmus

A Széchenyi tér kávézói

Sátoraljaújhely turizmusa az utóbbi években jelentősen fejlődött, különösen a természetjárás és az aktív kikapcsolódás területén. A várost körülvevő Zempléni-hegység változatos túra- és kerékpárútvonalakkal rendelkezik. A Magas-hegy népszerű kirándulóhely, ahol kilátó is található, amelyről a környező hegyekre nyílik kilátás. A Zemplén Kalandpark a város egyik fő turisztikai vonzereje. Itt található Magyarország leghosszabb ülőszékes libegője, valamint egy bobpálya és egy mászófal központ. A 2024-ben átadott Összetartozás Hídja a park egyik különleges eleme, amely a Szárhegyet és a Várhegyet köti össze, és lenyűgöző panorámát biztosít. Sátoraljaújhely a Tokaji borvidék közelében helyezkedik el, amely világszerte ismert borairól. A városban és környékén rendszeresen tartanak pincenapokat, ahol a látogatók megismerkedhetnek a helyi borokkal és borászatokkal. A város kulturális kínálata is jelentős, rendszeres kiállításokkal, koncertekkel és olyan hagyományőrző eseményekkel, mint a minden év augusztusában megrendezésre kerülő Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztivál. A szálláslehetőségek között megtalálhatók panziók, vendégházak, hotelek, kempingek és turistaházak is. A Sátoraljaújhelyen található Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont a Rákóczi Szövetség által üzemeltetett létesítmény, amely korábban szocialista gyermeküdülő telepként működött. Az épületkomplexumot az állam felújította, és jelenleg hotelként, valamint rendezvényközpontként szolgál, különös figyelmet fordítva a főleg határon-túli diákok számára szervezett nyári táborokra.

Látnivalók

A Szent István nagytemplom és a Hősök tere

Sátoraljaújhely városának központja a Kossuth tér, amely a 19. századi városkép meghatározó eleme, és a történelmi belváros egyik jelentős helyszíne, amely kovácsoltvas erkélyeiről is híres. Itt található a barokk stílusú városháza, amely eredetileg megyeházaként funkcionált, és 18–19. századi levéltári anyagokat is őriz. A tér másik részén áll a késő barokk stílusú Szent István király római katolikus főplébániatemplom, amelyet a helyiek "nagytemplomnak" neveznek. Ez az épület a város egyik legjelentősebb műemléke, és a település legelső, 13. századi templomának helyén épült fel. A templom melletti Hősök tere az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadás áldozatainak emlékművének, Kerényi Jenő "A sassal viaskodó ifjú" című szobrának ad helyet. A Kossuth térhez közeli barokk stílusú Waldbott-kastély, bár jelenleg nem látogatható, jelentős építészeti értéket képvisel a városban. A kastély előtti parkban található a település zenélő szökőkútja, amely fényeffektusokkal és különféle dallamokkal szórakoztatja a látogatókat.

Szent István-kápolna

A 13. században épült Pálos-piarista templom és kolostor szintén a település kiemelkedő vallási és történelmi emlékei közé tartozik. A templomot eredetileg a pálos rend birtokolta, később a piaristák vették át. A templom mellett található a Rákóczi-kápolna, ahol a Rákóczi-család több tagjának szíve nyugszik. A városban található a Szentháromság-kápolna is, amelyet 1710-ben, a pestisjárványt követően fogadalmi kápolnaként építettek. Sátoraljaújhely egyik fontos zarándokhelye Teitelbaum Mózes csodarabbi sírja, amely a régi zsidó temetőben található, és a zsidó közösség mellett a főleg külföldről érkező zarándokok számára is jelentős.

A város borászati hagyományait a Zsólyomkai pincesor és az Ungvári pincék őrzik. Az Ungvári pincék világörökségi helyszínként is számon tartottak. Sátoraljaújhely további különlegessége a világ egyetlen Bortemploma, amely jelenleg ugyan üresen és kihasználatlanul áll, de továbbra is a város borászati múltjának emléke.

A Szár-hegyen található Magyar Kálvária, a 100. Országzászló és a Szent István-kápolna együttese a település egyik legfontosabb történelmi emlékhelyét alkotja, emlékeztetve a trianoni békeszerződés következményeire, amelyek a várost is súlyosan érintették. Az emlékhely részét képezi továbbá a Centenáriumi Turul-emlékmű is. A településhez közeli Vár-hegyen található Újhely várának romja. Bár a terület jelenleg régészeti feltárás alatt áll, a falmaradványok a középkori erődítmény egykori jelentőségét tükrözik. A város természeti látnivalói közül kiemelkedik a Magas-hegyen található tanösvény, amely természetközeli élményeket kínál a látogatóknak, míg a Long-erdő természetvédelmi területe a helyi növény- és állatvilág védett élőhelyeként funkcionál.

Kultúra

Sátoraljaújhely kulturális szempontból jelentős település, amelyet gyakran emlegettek Zemplén vármegye székhelyeként, "Zemplén fővárosaként". A város gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, több neves személyiség kötődik ide, mint például Kazinczy Ferenc nyelvújító és Kossuth Lajos politikus. Továbbra is a megye egyik kulturális központja, amely a turisták számára is vonzó.

A város számos kulturális intézménynek ad otthont, köztük múzeumoknak, színháznak és egy mozinak. A Kazinczy Ferenc Múzeum több gyűjteménnyel és kiállítással várja a látogatókat, amelyek között megtalálhatók történeti, régészeti és biológiai gyűjtemények is. A Magyar Nyelv Múzeuma Széphalmon található, és interaktív kiállítások segítségével mutatja be a magyar nyelv gazdagságát, történetét és változatosságát. A sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön épületében található Börtönmúzeum átfogó képet nyújt a magyarországi büntetés-végrehajtás történetéről és fejlődéséről. A múzeum bemutatja a büntetési rendszerek változásait, a fogvatartottak mindennapjait, valamint a bűnelkövetés következményeit, emellett lehetőséget biztosít múzeumpedagógiai foglalkozásokra és bűnmegelőzési előadásokra is.

A színház és mozi területén a Latabár Árpád Színház és a Latabár Mozi biztosít kulturális szórakozást a helyiek és a látogatók számára. Ezek az intézmények rendszeresen szerveznek színházi előadásokat, filmvetítéseket, valamint különféle rendezvényeket. A Sétálóutca és Rendezvénytér, amely alkalmi színpadával és kivetítőjével a város közösségi és kulturális életének egyik fontos helyszíne, ad otthont minden év augusztusában a Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztiválnak, ahol a világ különböző részeiről érkező néptánccsoportok találkozhatnak és bemutatkozhatnak. Emellett a Kossuth Lajos Művelődési Központ is jelentős szerepet játszik a helyi kulturális programok szervezésében és lebonyolításában.

Sportélet

Sátoraljaújhely sportélete sokrétű, és a helyiek több sportágban is aktívak. A városban több edzőterem is működik, amelyek különféle edzésformákat és fitnesz szolgáltatásokat nyújtanak a helyi lakosok és a látogatók számára​, emellett sportcsarnok és városi uszoda is üzemel. A településen működik a Sátoraljaújhelyi TKSE labdarúgócsapat, amely hosszú múltra tekint vissza. A helyiek rendszeresen szerveznek sporteseményeket, például a Kossuth Staféta futóversenyt, amely összeköti Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot. A Zemplén Kalandpark további sportolási lehetőségeket kínál, beleértve a téli sportokat és egyéb rekreációs tevékenységeket is. A park téli időszakban három alpesi minőségű sípályával rendelkezik, melyeket kilenc hóágyú és hótaposógépek (ratrakok) tartanak karban. A pályákhoz négy gyors felvonó tartozik, és egy síiskola is működik a kezdők számára, továbbá a helyszínen sífelszerelés kölcsönzésére is van lehetőség. A kalandparkban ezen kívül egy 2275 méter hosszú görgős bobpálya, egy hófánk csúszda és egy 1000 m²-es műjégpálya is rendelkezésre áll. A város két kiemelkedő BMX világbajnokot adott: Kun Ádámot, aki 2002-ben Kölnben nyerte el a világbajnoki címet, valamint Katona Dénest, aki 2005-ben Prágában lett világbajnok. Mindketten jelentős szereplők a BMX sportágban, és hozzájárultak Sátoraljaújhely sporttörténetének gazdagításához.

Ipar

A sátoraljaújhelyi dohángyár épülete

A rendszerváltás jelentős hatással volt Sátoraljaújhely ipari életére, különösen a helyi termelőüzemekre és nagyobb foglalkoztatókra. A KGST és a szovjet blokk felbomlását követően a város korábbi piacai nagyrészt megszűntek, míg az új gazdasági lehetőségek még nem alakultak ki. Ennek következményeként több szocialista nagyüzem és szövetkezet felszámolásra vagy bezárásra került. Néhány vállalat új üzleti modellekkel próbált alkalmazkodni, például vegyesvállalatokat alapítottak, míg mások a felszámolást követően új néven folytatták tevékenységüket, vagy székhelyüket más településre helyezték át. Több nagy foglalkoztató azonban végleg megszűnt.

A rendszerváltás utáni időszakban Sátoraljaújhely gazdasága fokozatosan stabilizálódott. Új vállalatok telepedtek meg a városban, illetve a meglévő cégek új tulajdonoshoz kerültek. E folyamat részeként megalapították a Sátoraljaújhelyi Ipari Parkot, amely ma a város legnagyobb ipari létesítményeinek ad otthont. Az ipari parkban többek között gépgyártási, felületkezelési, élelmiszeripari, és tűzállóanyag-gyártási tevékenységekkel foglalkozó vállalatok találhatók. A városban működik egy jelentős dohányfeldolgozó üzem is, melynek története az 1890-es évekig nyúlik vissza.

Mezőgazdaság

Bortemplom - Eredetileg borkereskedelmi központként szolgált, napjainkban azonban üresen áll

A trianoni békeszerződés következtében a város mezőgazdasági területeinek jelentős része is elcsatolásra került. A fennmaradó földterületek a rendszerváltást követő kárpótlási folyamat során kárpótlási jegyek ellenében kerültek új tulajdonosokhoz. Az állami tulajdonban maradt termőföldek, különösen a szőlőültetvények, a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát privatizációja során magánkézbe kerültek. 1993-ban a Borkombinát Tokaj Kereskedőház Zrt. néven gazdasági társasággá alakult át, és székhelyét Sátoraljaújhelyről Tolcsvára helyezte át. A cég a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék legnagyobb felvásárlója és termelői integrátora, miközben a borvidék ültetvényei, pincészetei és feldolgozói egyre inkább hazai és külföldi magántulajdonosokhoz kerültek. A város külterületén található szőlőültetvények a "Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) védelme alatt állnak.

Kereskedelem

A városban a kereskedelem szerkezete is jelentősen átalakult a rendszerváltás után. Nagy bevásárlóközpontok, nemzetközi boltláncok és szupermarketek települtek le a település külső területein. Emiatt a városközpont hagyományos kereskedelmi funkcióját részben elveszítette. Hagyományos kiskereskedelmi üzletek jórészt a Kazinczy utcán és a Rákóczi utcán maradtak, néhány kivételtől eltekintve. A Piac téren hét három napján (kedd, péntek, vasárnap) működik a zöldségpiac, valamint a tehermentesítő út mellett az úgynevezett iparcikk (korábban: KGST) piac.

Intézmények és költségvetési szervek

A városháza főhomlokzata

A rendszerváltás után Sátoraljaújhely közigazgatási rendszere is átalakult, a városi, járási és megyei tanácsokat felváltották az önkormányzati rendszerek. A városban létrejött Sátoraljaújhely Város Önkormányzata, melynek döntéshozó testülete a képviselő-testület, élén a közvetlenül választott polgármesterrel. Az önkormányzat feladatai ellátására több intézményt és gazdasági társaságot alapított, amelyek a város működését és fejlesztését szolgálják.

A központosított államigazgatás területén a megyei kormányhivatal területi szervei, a rendőrség, a tűzoltóság, a bíróság, az ügyészség, valamint az egészségügyi intézmények, mint például a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház, továbbra is fontos szerepet játszanak a város életében.

A város oktatási rendszere sokszínű, állami, egyházi és alapítványi fenntartású intézmények is működnek itt. A közoktatási és szakképzési intézmények közé tartoznak általános iskolák, művészeti iskolák, valamint gimnáziumok, szakképző- és szakközépiskolák, amelyek biztosítják a helyi és a környékbeli fiatalok oktatását.

Helyi sajtó és média

Sátoraljaújhelyben a Zemplén TV szolgálja ki a helyi lakosságot, amely önkormányzati tulajdonú regionális közszolgálati televízióként működik. A televízió adásai a Magas-hegyen elhelyezett műsorszóró adón keresztül jutnak el a környező régiókba, beleértve a Hegyközt, Bodrogközt, Hegyalját, valamint Kelet-Szlovákia és Kárpátalja magyarlakta településeit. 2013-tól a Zemplén TV digitális adását az UHF 55-ös csatornán sugározza. A városban és környékén több rádióállomás is elérhető, köztük a Szent István Rádió (FM 90.6 MHz), az MR1 – Kossuth Rádió (FM 91.9 MHz), az Európa Rádió (FM 100.0 MHz), valamint a Zemplén FM (FM 104,9 MHz). Ezen kívül működik a RádióKul webrádió, amely a Kossuth Lajos Művelődési Központ rádiója. A helyi újságok közé tartozik az Újhelyi Körkép és a Helyi Krónika. A megyei és körzeti sajtótermékek között említhető az Észak-Magyarország napilap, a KULCS magazin, valamint a Nexus Zemplén, amely helyi híreket közvetít.

Közélet

A közéletet Sátoraljaújhelyen a közigazgatási, egyházi, civil és gazdasági szervezetek vezetői formálták, akik különböző fórumokon, a sajtóban, a nyilvánosság előtt is véleményformáló szerepet töltöttek be.

Polgármesterek, városi és járási vezetők 1900–1990 között

• 1919: Csuta Károly – a sátoraljaújhelyi direktórium elnöke
• 1923–1940: Dr. Orbán Kálmán – városi főjegyző, később polgármester
• 1946: Csathó József – városi párttitkár, később polgármester
• 1948–1950: Csathó József – polgármester
• 1956-ban: Kovács Albert – városi párttitkár
• 1956-ban: László Imre – városi párttitkár
• 1956-ban: Wakles György – járási tanácselnök
• 1956-ban: Szűcs István – járási párttitkár
• 1956-ban: Szopkó Béla – a munkástanács vb. elnöke
• 1958-ban: Kazsimerki Ferenc – tanácselnök
• 1990-ben: Gyarmathy László – tanácselnök

Polgármesterek a rendszerváltás (1990) után

Név	Jelölő szervezet	Terminus	Megjegyzés / Források
Katona Rezső	KDNP	1990–1992	Az 1990-es polgármester-választásról a Nemzeti Választási Iroda publikus nyilvántartása alapján csak annak végeredménye állapítható meg.
Laczkó Károly	SZDSZ	1992–1998	…
	SZDSZ-Fidesz-KDNP–MDF		Az 1994-es választás eredményei:
Szamosvölgyi Péter	Fidesz–MDF	1998–	Az 1998-as választás eredményei:
	Fidesz		A 2002-es választás eredményei:
	Fidesz–KDNP		A 2006-os választás eredményei:
	Fidesz		A 2010-es választás eredményei:
	Fidesz–KDNP		A 2014-es választás eredményei:
			A 2019-es választás eredményei:

Híres személyek

Sátoraljaújhely városa számos olyan személyiség szülőhelye, akik jelentős szerepet játszottak a magyar kultúrában, tudományban és közéletben. A város története során itt született vagy élt több festőművész, akik templomok és középületek díszítésében jeleskedtek. Az irodalmi élet is gazdagodott Sátoraljaújhelyről származó írók és költők munkássága által, akik közül néhányan a magyar irodalom meghatározó alakjaivá váltak. A város orvosi és tudományos hagyományai is jelentősek, több elismert orvos, gyógyszerész és kutató is innen indult el pályafutásán, hozzájárulva az ország egészségügyi és tudományos életének fejlődéséhez. Emellett a város színházművészeti élete is figyelemre méltó, több neves színész és rendező kötődik ide, akik a magyar színjátszás történetében hagytak maradandó nyomot. Végül, Sátoraljaújhely politikai szempontból is jelentős, hiszen több közéleti szereplő és politikus is innen származik, akik fontos szerepet töltöttek be Magyarország történelmi és politikai eseményeiben. Ezek a személyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy Sátoraljaújhely neve ismertté váljon a magyar kultúra és történelem színterén

Demográfiai adatok

Sátoraljaújhely népességének változása 2002 és 2019 között

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Sátoraljaújhely lakossága 18 335 fő volt, akiknek 93%-a magyar, 6%-a cigány, és 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Kisebb magyarországi német közösség él a városhoz tartozó Károlyfalva településrészen.

A 2011-es népszámlálás során a 15 655 lakos közül 88,6% magyarnak, 12,3% cigánynak, 1,6% szlováknak, 1,1% németnek, és kisebb arányban románnak, ukránnak és más nemzetiségűnek vallotta magát. A vallási hovatartozás tekintetében a lakosság 32,1%-a római katolikus, 19,4%-a református, 11,9%-a görögkatolikus volt, míg 12,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,5% nem nyilatkozott).

A 2022-es adatok alapján a lakosság létszáma 13 274 fő. Közülük 88,6%-a magyar, 4,3%-a cigány, 1,4%-a szlovák, és kisebb arányban német, ukrán, bolgár, ruszin és román nemzetiségűnek vallotta magát. Vallási megoszlás tekintetében a római katolikusok aránya 27,5%, a reformátusoké 17,8%, a görögkatolikusoké 10%, míg 6,8% felekezeten kívüli (35,8% nem nyilatkozott).

Története

Kutatástörténet

A Zempléni Levéltár termei Sátoraljaújhelyen

A város történelméről sok legenda és történelmi tévedés él a köztudatban, melyek fő forrása Vende Aladár újságíró és amatőr kutató Sátoraljaújhelyről szóló munkája. Az írás, a Magyarország Vármegyéi és Városai című monográfiasorozatban jelent meg, amiben Vende mint segédszerkesztő vett részt, és amihez mint újságíró a helyszínen gyűjtötte az információkat. A monográfia főszerkesztője Borovszky Samu volt. Vende munkáját a modern történelemtudományi kutatások már meghaladták, ennek ellenére a benne szereplő téves információkat gyakran újrafelhasználják még napjainkban is. Történelmi tévedései ellenére, a könyv érdekes betekintést nyújt a 19. század végi és 20. század eleji Sátoraljaújhely életébe. A város történelmének megismerése a szocializmus időszakában kapott új lendületet. Olyan kutatók foglalkoztak vele, mint Détshy Mihály, Fügedi Erik, Csorba Csaba, Fehér József, Hőgye István és Kováts Dániel. Az ezredforduló után Tringli István kutatta a város történelmét, és számos tanulmánya és könyve jelent meg róla. Ebből az időszakból érdemes még megemlíteni Zelenák István írását Szepsi Laczkó Máté tevékenységéről, és a Tokaji Aszú legendájáról. 2008 óta a vár régészeti feltárása újabb információkkal gazdagítja a település történelmének megismerését. Az eredményekről több beszámoló is megjelent, melyek szerzői között megtalálhatók Ringer István, Hegyi Dóra, Szoboszlay Gergely és Novák Ádám.

A honfoglalást megelőző korok

Az emberi jelenlét a Zempléni-hegység peremvidékein már a paleolit (őskőkorszak) és neolit (újkőkorszak) kortól kimutatható. Az itt található ásványok, mint például az obszidián, a jáspis, az agyag és a kvarcit felhasználásával készült eszközök maradványai különböző kultúrák jelenlétét igazolják. A hegység peremén és a Hegyközben feltárt kőkori telepek is ezt erősítik. Kelet-Magyarország, és ezzel Sátoraljaújhely környéke is beletartozott a gravetti kultúra néven ismert késő paleolitkori vadászó-gyűjtögető csoportok elterjedési területébe. 2002-ben neolitikus településre utaló leleteket (cserepeket, obszidiánszilánkokat), valamint a bronzkori Füzesabony-kultúrához tartozó település maradványaira bukkantak, de részletes feltárás nem történt. A vaskorban Zemplén területén kelták éltek, de hozzájuk kapcsolódó konkrét leletanyag a város területén egyelőre nem került elő. 2014-ben a honfoglalást megelőző időszakból származó, késő avar kori, feltehetőleg szláv vagy avar település nyomaira bukkantak az Ortói-dűlő néven ismert területen.

A honfoglalástól Mohácsig (895 - 1526)

Ismeretlen évszázadok (9-12. század)

Sátoraljaújhely településről semmiféle írott forrás nem áll rendelkezés 1261 előtt. Anonymus a Gesta Hungarorumban említi a környéket, de csak a Sátorhalmának nevezett hegyet (ma: Sátor-hegy) vagy hegycsoportot, valamint a Ronyva és a Bodrog folyókat, településről még nem beszél a szöveg. A mű szerint Árpád vezér Ketelnek adományozta ezt a vidéket: "Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik ("saturholmu descendit in budrug"). S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfából Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben." A környéken - például a közeli karosi temetőben - előkerült jelentős honfoglalás-kori vezéri sírok arra utalnak, hogy ez a terület valószínűleg korai uralkodói szállásterület volt.

A város megalapítása

Sátoraljaújhely korai történelme bizonytalan; alapításának körülményei nem teljesen tisztázottak. A 11-12. századból nem maradtak fenn hiteles írott források, amelyek a mai Sátoraljaújhelyre vonatkoznának; ezek csak a 14. századtól kezdve jelennek meg nagyobb számban. Továbbá a város belterületének és környékének régészeti feltárása még nem történt meg, ami szintén nehezíti a korai történelem rekonstruálását. Sátoraljaújhely hivatalos alapítási évének 1261-et tekintik, amikor V. István herceg kiváltságokat adományozott az akkor még Sátorelő néven ismert település lakóinak. István, mint herceg, szerette volna jelentősen előremozdítani a falvak és városok fejlődését az általa irányított országrészben, ezért 1261-ben városi rangot és az ezzel járó kiváltságokat adományozott a közösségnek. Ezek a jogok – gazdasági, kormányzati és kereskedelmi – nagymértékben ösztönözték a betelepülést és a város fejlődését. Nem egyértelmű, hogy a kiváltságlevél kibocsátása előtt voltak-e már építmények a mai város területén, vagy csak ezt követően kezdték el az első építményeket felhúzni. Bár lehetséges, hogy már létezett néhány épület, a kiváltságok hatására hospesek (telepesek) érkeztek, ami a későbbi dokumentumokban úgy jelenik meg, mintha új várost alapítottak volna. Emiatt egyes történészek, például Tringli István, a kiváltságlevelet alapítólevélnek tekintik. A királyi betelepítés következtében a város neve is megváltozott; egy IV. László által 1282-ben kiadott oklevél már „Sátoralja Újhely” (Saturalia Wyhel) néven hivatkozik a településre. A telepesek etnikai hátteréről csak feltételezések vannak; a környék más településeihez hasonlóan – mint például Bodrogolaszi – lehettek nyugat-európai vallonok vagy németek, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. A város első ismert személynevei sem utalnak vallon vagy német eredetre, így ha voltak is ilyen telepesek, valószínűleg gyorsan beolvadtak a magyarságba. A 13. században a jobbágyok még szabadon költözhettek, ezért a telepesek között helyi népek, például magyarok, szlovákok vagy lengyelek is lehettek.

A kiváltságlevél tartalma

Az 1261-es sátoraljaújhelyi kiváltságlevél számos jogot és kötelezettséget rögzített a város lakói számára. A kiváltságlevél alapján a lakosoknak földbért kellett fizetniük Szent István napján, amely két pondusnyi (4,87 gram) ezüst értékének felelt meg. A bírói ítélkezés terén a pataki ispán nem rendelkezhetett felettük; kisebb ügyekben saját bírájuk hozott döntést, míg nagyobb esetekben a király ítélkezett. A lakosok szabad halászati jogot kaptak a Bodrog folyón, amely korábban a földesurat illette meg. Öröklési jogaik szerint az örökös nélküli hospesek jószágai felett szabadon rendelkezhettek. Emellett vámmentes vásárt tarthattak hétfőnként, és a szabad emberek szabadon letelepedhettek a városban. Évente lehetőségük volt új bírót választani, valamint szabadon választhattak papot is. A város lakói vámmentességet élveztek a környező hét vármegyében, és veszély esetén a Sátor-hegyi várba menekülhettek, ahol a várnagy ítélkezett felettük. Szabadon küldhettek követet a királyhoz.

A lakosokra azonban kötelezettségek is hárultak. Tizedet kellett fizetniük, ahogy a pataki hospesek is. Ha egy év alatt nem építettek a telkükön, elveszíthették azt. Közösen kellett gondoskodniuk a vár ciszternájának vízellátásáról, és részt kellett venniük a helyi igazságszolgáltatásban. Katonai szolgálatot kellett teljesíteniük a város és a vár védelme érdekében, valamint kötelesek voltak vendégül látni a királyt, ha az ellátogatott hozzájuk.

Az első épületek

Sátoraljaújhely első jelentős épületei a városközpontban épült Szent Imre plébánia, a Szent Egyed pálos kolostor, a Szent István ágostonos kolostor, és a Várhegyen épült vár voltak. A Szent Imre plébánia valamikor a 13. század közepén épült, és a mai katolikus főplébániatemplom helyén állt. Ez eredetileg kelet-nyugati tájolással épült, ahogy az a középkorban gyakori volt, és a 18. század elejéig fal vette körül. A templom környékén a főút kiszélesedett, majd újra összeszűkült, kialakítva egy orsó alakot, és a város központját, és itt jött létre a piac is. A templom körül elhelyezkedő főút és néhány párhuzamos utca alkotta a város korai magját. A két szerzetesrend és a kolostorok építésének pontos dátuma nem ismert, de nagyjából egybeeshet a város megalakulásával. A Szent Egyed pálos kolostor a város határain kívül telepedett meg, és a később Barátszernek nevezett terület tartozott a fennhatósága alá. A remetéket, akik később a kolostort megalapították, egy 1281-ben keletkezett oklevél említi először. A Szent István ágostonos kolostor a település határain belül feküdt, jobbágyai a város lakói voltak. Erről a szerzetesrendről egy későbbi, 1324-ben keletkezett irat számol be először először.

Pálos-piarista templom és rendház

Az újhelyi vár építésének pontos időpontja nem ismert, de valószínűleg a 13. század első felében kezdődött. Újhely vidéke ekkor a pataki erdőispánsághoz tartozott, és a korabeli források "Patak váraként" hivatkoznak rá. Ez a kifejezés akkoriban még nem a később épült Sárospataki várra utalt. Sárospatak 1201-es kiváltságlevele még nem említi a várat, ami azt sugallja, hogy annak építése később kezdődhetett. Az 1261-es újhelyi kiváltságlevél szerint, amikor V. István ifjabb király kiváltságokat adományozott Sátoraljaújhelynek, a vár építése már folyamatban volt. Az 1262-es évben István herceg a Balogsemjén nemzetséghez tartozó, Ubul fia Mihály ispán részére adományozta a sátoraljaújhelyi vár északi tornyát, amely ekkor még nem volt teljesen kész. A Balogsemjén nemzetség ezen ága csupán István hercegsége és királysága, valamint Kun László uralkodása alatt birtokolta a vár egy részét. Később azonban elveszítették befolyásukat és ezzel együtt a várrészüket is. Fontos megjegyezni, hogy várbeli birtoklásuk nem jelentette azt, hogy a királyi uradalom vagy Újhely városa is a tulajdonukba került volna. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a vár építése a 13. század első felében kezdődött és a második felében fejeződött be. A vár jelentette a város egyetlen védelmét, ugyanis véd művek vagy falak építésére soha nem kapott engedélyt.

Királyi birtok és belháborúk (13. század)

Az első kiváltságlevél még nem utalt szőlőművelésre, azonban a 14. századból már számos adat található erre vonatkozóan;A 13. század második felében Sátoraljaújhely gazdasági szerepe egyre erősödött, különösen a szőlőkultúra és a borkészítés révén, amely a város legfontosabb bevételi forrásává vált. Várát eredetileg a tatárok elleni védekezés céljából építették, azonban az első jelentős katonai konfliktus, amely a város környékét érintette, 1264-ben tört ki. Ebben az évben IV. Béla király és fia, István herceg között belháború bontakozott ki, amely során a környéken is komoly harcok zajlottak. 1281-ben vagy 1282-ben újabb konfliktus érintette a környéket, amikor az Aba nemzetséghez tartozó Finta lázadt fel László király ellen, aki 1 hónapot töltött Újhely várában. Később, 1285-ben, amikor a tatárok ismét betörtek Magyarországra, a környéken is pusztítottak, bár nem egyértelmű, hogy Sátoraljaújhelyt érintette-e ez az esemény. A sátoraljaújhelyi kiváltságok nem sokkal élték túl az Árpád-ház uralmát. A városi jogokat először Kun László erősítette meg 1284-ben, majd III. András 1291-ben ismételten jóváhagyta azokat. Azonban további megerősítések nem maradtak fenn, ami arra utalhat, hogy ilyen dokumentumok később nem is készültek. A városi szabadságok fennmaradásához elengedhetetlen volt a kiváltságok ismételt megerősítése, amely ebben az esetben elmaradt. Sátoraljaújhely mindvégig a pataki ispánság, majd a pataki uradalom részét képezte, amelyet az Árpád-házi uralkodók közvetlen irányításuk alatt tartottak.

Lázadások kora (14. század)

1312-ben komoly harcok zajlottak a vidéken, amikor Aba Amádé fiai fellázadtak I. Károly király ellen, és támadásokat indítottak a pataki ispánság és a király hívei ellen. Ezt az uralkodó Június 15-én Rozgonynál leverte. Pár évvel később, 1314 második felében vagy 1315 elején, a király újabb lázadás célpontjává vált, amikor az Ákos nemzetségbeli István nádor fiai, Csák Máté harcosainak segítségével, felgyújtották Sárospatakot. 1316 végén Petenye fia Péter, zempléni ispán, szintén fellázadt a király ellen, bár ennek a lázadásnak az eseményeiről keveset tudunk. Az 1312 és 1316 közötti harcok valószínűleg Sátoraljaújhelyt is érintették, bár erről a források nem nyújtanak konkrét információt. Az Árpád-háziak végig uralmuk alatt tartották a pataki ispánságot, - és ezzel Sátoraljaújhelyt is - de Károly Róbert uralkodása alatt kétszer is elajándékozta azt. Először valamikor 1310-es évek harcai során, aztán 1327 körül. Ennek következménye az lett, hogy a település oklevele a középkori jogfelfogás szerint érvényét vesztette, mivel a benne szereplő kiváltságokat csak közvetlen királyi uralom alatt lehetett értelmezni.

A Perényi és Pálóci családok uralmának kezdete (15. század)

1390-ben Perényi Miklós, a szörényi bán, kérte Zsigmond királytól a pataki uradalmat, és bár a király kiállította az adományozásról szóló oklevelet, Perényi mégsem lett a birtok tulajdonosa. Ennek oka az volt, hogy Patak és környéke Mária királynő kezén volt, aki nem járult hozzá az adományozáshoz. 1392-ben Zsigmond király mégis elcserélte ezt a birtokot Perényivel, és neki adta Patakot annak tartozékaival együtt. Ez az adományozás nem járt együtt azzal, hogy a birtok teljesen kikerült volna a királyi joghatóság alól, mivel a király fenntartotta a jogot, hogy a birtokot visszavegye vagy más hűbéresének adományozza. A birtoklás gyakran átmeneti volt, különösen ha az adott nemesi család kihalt vagy elvesztette a királyi kegyet. Perényi Miklós 1428-ban utódok nélkül elhunyt, ezért Sátoraljaújhely és a pataki ispánság visszaszállt a királyra.

1429-ben Zsigmond király a pataki uradalmat egy másik bárói család, a Pálóci testvéreknek adományozta: György esztergomi érseknek, Mátyus országbírónak és Imrének. A Pálóciak uralma alatt, 1450-ben, hosszú idő után először bővült az uradalom területe, ugyanis megvásárolták az Újhellyel szomszédos Szépbányát, más néven Bányácskát, amely ma Rudabányácska néven ismert. 1453-ban, amikor V. László elfoglalta a magyar trónt és igyekezett stabilizálni a polgárháború utáni helyzetet, megerősítette a Pálóciakat birtokaikban, köztük a pataki uradalomban is. 1490–1492 között, amikor János Albert lengyel herceg megkísérelte megszerezni a magyar trónt, a Pálóciak Újhely várából akadályozták meg, hogy a lengyel trónkövetelő magyar hívei elérjék a herceg táborát. A lengyel csapatok erre reagálva rövid időre elfoglalták a várat és Patak városát, valószínűleg Újhellyel együtt. 1514-ben a város lakói közül többen is csatlakoztak a keresztes hadjárat résztvevőihez, akik feldúlták a két kolostort, megsemmisítették azok okleveleit, és birtokaikat elfoglalták. A Pálóciak 1526-ig maradtak az uradalom birtokosai, függetlenül attól, hogy időnként felosztották egymás között vagy zálogba adták azt.

Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig (1526–1711)

A mohácsi csata következményei és a Perényiek második uralma (16. század)

A mohácsi csatában elhunyt Pálóci Antal nem hagyott maga után gyermekeket. Végrendeletében nővérét és annak gyermekeit nevezte meg örököseinek, és ehhez II. Lajos király hozzájárulását kérte, ám maga a király is elesett a csatában. A csatát követő zűrzavaros időszakban Perényi Péter, temesi ispán, aki Pálóci Antal anyjának révén rokon volt, elfoglalta a pataki uradalmat. Bár ez a lépés jogilag nem volt megalapozott, Perényi Péter birtoklását először Szapolyai János, majd I. Ferdinánd is elismerte a politikai támogatás fejében. A Perényi család, különösen a nádori vagy terebesi ág, két generáción át birtokolta az uradalmat, és számos jelentős változást hozott, amelyek hosszú távon meghatározták az uradalom életét.

A Perényi család ezen ága 1508-ban megszerezte a dél-dunántúli Siklós várát, amelyet fő rezidenciájuknak választottak. Az oszmán veszély miatt később elhatározták, hogy rezidenciájukat az északkeleti országrészbe helyezik át, és Sárospatakot választották új központjuknak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az elhatározás még nem jelentette azonnali költözésüket. Sátoraljaújhelyt ekkor még a Pálóci család birtokolta, egészen 1526-ig, amikor is a család férfiága kihalt. Csak ezt követően, 1526 után került Sátoraljaújhely ténylegesen a Perényi család birtokába. Az átköltözést során jelentős számú szlavón (a forrásokban tótokként szerepelnek) és magyar nemest, valamint jobbágyot hoztak magukkal, akik főként Sárospatakon és Újhelyen telepedtek le, és szolgálataikért cserébe házaik és földjeik mentesültek a földesúri adók alól.

A Perényi család uralma kezdetben nem volt mentes a kihívásoktól. Perényi Péter 1526-ban Ferdinánd király oldalára állt, ami miatt János király a Perényiek birtokait királyi tulajdonnak nyilvánította, bár ténylegesen nem tudta azokat elfoglalni. A helyi pálos és ágostonos szerzetesek János királyt tekintették földesuruknak, és tőle kérték a korábban Pálóci István által adományozott újhelyi és toronyai kilencedek megerősítését, beleértve Kassató birtokát is. Szapolyai János ekkor Újhelyt saját városának tekintette. 1528 februárjában János király, aki az ország közepéről menekült, személyesen ostromolta meg az újhelyi várat, és az ostrom alatt a pálos kolostorban lakott. A várat védő Atinai Simon várnagy végül feladta a várat, de 1528 nyarán Ferdinánd seregei visszafoglalták. Szeptemberben Atinai, aki János király pártjára állt, ismét visszavette a várat, amely ezek után a kevés erődítmények egyikévé vált, amelyek hűek maradtak Szapolyaihoz a következő hónapokban is. 1529 tavaszán Perényi saját várnagyát német katonákkal ostromolta meg, és új várnagyot nevezett ki. Az ostromok során a katonák a környező területeket is pusztították, és János király hívei később is betörtek az uradalom területére. Perényi, elkerülve, hogy nemrég épült pataki vára mellett egy nehezen védhető erődítmény álljon, nem törekedett az újhelyi vár újjáépítésére, amit 1538-ra már romos állapotban lévő várként emlegettek, és később sem próbálták helyreállítani. A vár körül zajló harcok valószínűleg a városra is hatással voltak. Az újhelyi vár megsemmisülése után a Perényi család úgy döntött, hogy Sárospatak városát erősítik meg, falakkal vették körül, és ott egy új rezidenciát építettek maguknak. A falakkal védett településeket Magyarországon ekkoriban "civitasnak" nevezték, még akkor is, ha földesúri irányítás alatt álltak. Ennek eredményeként Sárospatak, az uradalom központja, civitas rangot kapott, míg Sátoraljaújhely továbbra is mezővárosként (oppidum) maradt ismert.

Az 1530-as években kezdtek elterjedni a reformáció tanai a városban, mivel Perényi Péter ekkortól kezdve támogatta a reformáció eszméit. A katolikus intézményrendszer megszűnése már ebben az időszakban megkezdődött. Az 1540-es években Perényi Gábor földesúr utasítására került sor a város és az egész uradalom reformálására. 1548-ban már biztosan protestáns lelkész szolgált a városban. Mivel a Perényi család evangélikus volt, az újhelyi gyülekezet is evangélikus hitvallású volt 1567-ig. Ezt követően, bár formális váltás nélkül, a város és környéke lakói áttértek a helvét hitvallásra.

Perényi Péter fia, Perényi Gábor, 1563-ban megállapodást kötött Miksa királlyal birtokai jövőbeli sorsáról. Ebben elfogadta, hogy amennyiben fiúörökös nélkül hal meg, a pataki uradalom a törvényes öröklési rend alapján visszaszáll a királyra. 1566-ban Szulejmán szultán hadjáratot indított Magyarország ellen, amelyben szövetségese, János Zsigmond erdélyi fejedelem is részt vett. János Zsigmond feladata az volt, hogy az ország keleti részén kösse le a királyi csapatokat, miközben az oszmán fősereg a Dunántúlon harcolt. János Zsigmond mellett egy krími tatár kontingens is haladt, amely valószínűleg északról, a Bózsva völgyén keresztül hatolt be a pataki uradalomba, és hatalmas pusztítást végzett. Sátoraljaújhely városa története során talán a legsúlyosabb háborús károkat szenvedte el: a krími tatárok a város épületeinek a 86%-át felégették, beleértve az ágostonos kolostort is, és számos lakost rabszolgának hurcoltak el. Az ágostonos kolostort már korábban feloszlatták vagy magától megszűnt, de amikor a tatárok felgyújtották, az épület már elhagyottan állt. Birtokait és ingatlanait az uradalom korábban lefoglalta, és a kolostor emléke fokozatosan elhalványult. A pálos kolostor története azonban egészen másként alakult. Míg a reformáció első évtizedeiben a kolostor fennmaradt, ezt főként azzal magyarázhatjuk, hogy önálló birtok volt, és a környező protestáns földesurak nem rendelkeztek teljes joggal felette. A szerzetesi élet azonban fokozatosan megszűnt: a város lakói protestánsokká váltak, és megszűntek az adományok, ami hozzájárult a kolostor felbomlásához. Perényi Gábor elvitte a kolostor arany- és ezüst kegytárgyait, valamint a miseruhákat, és lefoglalta a kolostor jószágait. 1559-ben állítólag visszaszolgáltatta az elvett értékeket, cserébe a pálosok lemondtak a perindításról. Ekkor az ungvári és újhelyi kolostoroknak már közös vikáriusuk volt, ami a pálos közösségek felbomlását jelezte. 1567-ben Perényi Gábor elhunyt, és vele együtt kihalt a Perényiek leggazdagabb ága. Halála után, a pataki uradalom visszaszállt a királyra, és a kamara vette át a kezelését.

Átmeneti időszak (1567–1608)

A mohácsi csatában elesett Pálóci család birtokára a ruszkai Dobó-család is igényt tartott, ám nem tudták megszerezni azt a Perényi családtól. Az utolsó Perényi 1567-es halála után a város visszakerült a királyhoz, és kamarai birtokként kezelték. Ekkor nyílt lehetőség a Dobó család számára újra. 1573-ban Miksa király zálogba adta az uradalmat Dobó István özvegyének és fiának, Dobó Ferencnek. Dobó Ferenc 1602-es halála után a birtok öröklése bonyolult jogi folyamaton ment keresztül. Először a királyi kamara foglalta le, majd egy éves vita után Dobó Ferenc özvegye, Perényi Zsófia kapta meg. Az 1604-ben kitört Bocskai-felkelés idején a királyi csapatok és Bocskai hajdúi többször átvonultak a környéken, ami jelentős pusztítást okozott. 1605-ben Giorgio Basta királyi hadvezér seregei, majd 1606-ban és 1607-ben Bocskai hajdúi dúlták fel a várost. Basta csapatai még a szőlőhegyi épületeket is felgyújtották. Az „újhelyi szőlők pusztulására” a későbbi években, például 1617-ben is hivatkoztak.1608 után, a birtok Zeleméri Borbálára szállt, majd az ő lánya, Lorántffy Zsuzsanna révén I. Rákóczi György birtokába került. A Dobó család és örököseik, majd a Rákócziak református hitet követtek, és az 1670-es évekig a város lakosságának többsége is ezt a vallást követte. A reformáció jelentős hatást gyakorolt a város szellemi arculatára, meghatározva annak kulturális és vallási életét.

A Rákócziak kora (17. század)

1630-ban II. Ferdinánd király lemondott a pataki uradalom zálogjogáról, és örökösödési joggal átadta azt I. Rákóczi Györgynek és feleségének. Ugyanebben az évben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmé vált, és a Rákóczi család több tagja is viselte ezt a tisztséget a későbbiekben. Bár Erdélyben önálló fejedelemként uralkodtak, pataki uradalmuk a királyi Magyarország területéhez tartozott, amelyet – más nemesekhez hasonlóan – királyi kegyből birtokoltak, még akkor is, ha konfliktusban álltak a Habsburg uralkodóval. 1644-ben Eszterházy Miklós, a Rákóczi György elleni harcoló királyi hadvezér, pusztítást végzett a pataki uradalom területén, beleértve a borsi kastélyt és Újhely városát is. Utóbbit ki is fosztotta 1648-ban meghalt I. Rákóczi György fejedelem. Végrendeletében a törvényes öröklés rendjének megfelelően a pataki uradalmat özvegy feleségére Lorántffy Zsuzsannára, és fiára, II. Rákóczi Györgyre hagyta. A Rákócziak idején növekedett a nemesség aránya Sátoraljaújhely lakosságában. 1648-ban már 26 kiváltságos nemesi házat jegyeztek fel a városban. A legnagyobb telekkel a városba költözött nemesek közül a Hartai család rendelkezett, akik négy telek összevonásával alakítottak ki egy kis uradalmat, ez volt a Hartai szer. Az „uram” tiszteleti szót 1648-ban csupán hat jómódú nemes neve mellett használták a városban. 1654-ben Lorántffy Zsuzsanna egy földesúri kastélyt építtetett, valószínűleg az egykori ágostonos kolostor helyén. A kastély virágkora csak néhány évig tartott. A pataki uradalom későbbi urai még átmenetileg sem laktak itt, így a kastély félig üresen álló gazdasági épületként romladozott a város szélén. II. Rákóczi György 1660-ban hunyt el. Birtokai özvegyére, Báthory Zsófiára, és fiára, az ifjú I. Rákóczi Ferencre szálltak. Férje halála után, Báthory Zsófia visszatért a katolikus hitre, és vele együtt fia is katolikussá vált. A korábban a reformációt támogató Rákóczi család ezzel a katolicizmus mellé állt. Báthory Zsófia birtokain, így Sátoraljaújhelyben is, megvonta a református egyház jövedelmeit, és megkezdte a templomok átvételét, amelyeket katolikusoknak adott át. Az 1663-64-es török háború további megpróbáltatásokat hozott a térség számára. Eközben I. Rákóczi Ferenc csatlakozott az I. Lipót király ellen szervezkedő Wesselényi-összeesküvéshez. Az összeesküvést 1670-ben leleplezték; Rákóczi kegyelmet kapott, de a sárospataki várat királyi katonaság szállta meg. A Sátoraljaújhelyen élő, a felkelés tervezésében csak urukat követő nemesek birtokait elkobozták, például Baksa István, Dajka István, Kazinczy Péter és Rádi István esetében. A birtokaikat elvesztő, többségükben református nemesek Erdélybe menekültek, ahol hadakat gyűjtöttek.

Az elmenekült nemeseket kezdetben bujdosóknak, majd kurucoknak nevezték. 1672-ben indították első támadásukat a királyi csapatok által megszállt pataki uradalom ellen, amit 1678-ban megismételtek. A kuruc támadások 1682-ben értek véget, amikor I. Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona, házasságot kötött Thököly Imrével, a kurucok vezetőjével. 1683-ban a királyi csapatok kivonultak Patakról, és az uradalom Thököly uralma alá került, amíg a királyi hadsereg 1685-ben vissza nem foglalta a sárospataki várat. 1686-ban Domoki István, Farkas Sándor és Dajka István sátoraljaújhelyi nemesek, akik korábban kuruc szervezkedésben vettek részt, elvesztették birtokaikat. Az uradalom és Sátoraljaújhely ezután kamarai kezelésbe került 1688-ig. A kurucok 1670-es évekbeli támadásai, valamint Thököly uralmának megszűnése súlyos elszegényedést hozott a város lakóira. Az 1688-as urbárium szerint csak néhány háztartás maradt adóképes, és az uradalmi épületek is hanyatlásnak indultak. A város külsején jól láthatóak voltak a pusztulás nyomai: a kastély elhanyagolt állapotban volt, és a fogadó leégett. A lakosság mozgása is jelentős volt, mivel 1693 és 1704 között a házak lakói nagyrészt kicserélődtek.

1697-ben egy rövid ideig tartó parasztfelkelés tört ki a területen, amelyet hegyaljai felkelés néven ismer a történetírás. Ebben 55 sátoraljaújhelyi lakos vett részt, nemesek és parasztok vegyesen. A mozgalom a sátoraljaújhelyi Boldogasszony napi vásáron kezdődött, ahol a felkelők megölték a pataki vár katonai parancsnokát, és elfoglalták a pataki és a tokaji várat, de a felkelést néhány héten belül leverték.

I. Rákóczi Ferenc gyermekei, Julianna és II. Rákóczi Ferenc, 1693-ban megosztották örökségüket, amit 1699-ben véglegesítettek. A pataki uradalom és Sátoraljaújhely városa teljes egészében II. Rákóczi Ferenc tulajdonába került. Később, 1701-ben, Rákóczi összeesküvésben vett részt a király ellen, ami miatt letartóztatták, de sikerült megszöknie börtönéből, és Lengyelországba menekült. Letartóztatása után birtokait, beleértve a pataki uradalmat is, a kamara lefoglalta, majd 1702-ben a sárospataki várat lerombolták. 1703-ban Rákóczi visszatért Lengyelországból, és háborút indította hosszú ideje regnáló I. Lipót ellen, ez volt a Rákóczi-szabadságharc néven ismert eseménysorozat. A kuruc seregek elfoglalták az uradalmat, így Rákóczi ismét birtokosa lett. 1704-ben egy tűzvész teljesen elpusztította a Barátszer nevű településrészt. Mivel ez a terület ekkor még nem volt összefüggésben Újhellyel, a tűz valószínűleg nem okozott károkat magában a városban. A pataki vár maradványa 1710. november 10-én került királyi csapatok kezére, és rövidesen Sátoraljaújhely is megadta magát. A Rákóczi-szabadságharcot a szatmári béke zárta le, amit II. Rákóczi Ferenc nem volt hajlandó elfogadni és ratifikálni, és emiatt Lengyelországba, majd Franciaországba, végül pedig Törökországba távozott önkéntes száműzetésbe, ahol politikai okok miatt Rodostóban (ma Tekirdağ) telepedett le. Rákóczi birtokait végül a Habsburgok elkobozták, és a császári hatalom alatt álló új tulajdonosok kezébe kerültek, ezzel véget ért a Rákóczi család befolyása a város felett.

Szepsi Laczkó Máté és a tokaji aszú legendája

A tokaji aszú és Szepsi Laczkó Máté története szorosan összefonódott a magyar borkultúra és a Rákóczi-család történetével. A legenda szerint Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, az első aszúbort a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus szőlőjének terméséből készítette el. Az aszúbor elkészítése a szüret késlekedése miatt történt, amikor a szőlőszemek töppedtek és aszúsodtak, így létrejött egy különlegesen édes desszertbor, amelyet Szepsi Laczkó Máté húsvéti ajándékként mutatott be Lorántffy Zsuzsannának. Bár ez a történet széles körben elterjedt, történészek, például Zelenák István, kimutatták, hogy nincs valóságalapja. Az aszúkészítés már az ókorban is ismert volt, Magyarországon pedig már a 16. században is említik az aszúbort az írott források. Az egyik ilyen legkorábbi írásos említés az aszúról Garai Máté 1571-es öröklevelében található. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az aszúkészítés folyamata fokozatosan alakult ki a térségben, és nem köthető Szepsi Laczkó Mátéhoz vagy egyetlen évszámhoz.

A Rákóczi-szabadságharc leverésétől a kiegyezésig (1711–1867)

A szatmári béke után a Rákóczi-birtokokat elkobozták, így Sátoraljaújhely is Trauthson osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban a pataki uradalom részeként Bretzenheim hercegé lett.

A város kereskedelme a 18. században virágzásnak indult a görög és zsidó kereskedők tevékenysége révén, amely hamar túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot több csapás is sújtotta: 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben pedig árvíz pusztított a városban. Az 1848-49-es szabadságharc alatt, 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

1871-ben megnyílt a Magyar Északkeleti Vasút Szerencs–Sátoraljaújhely vonala. A vasútépítés során komoly viták alakultak ki a pályaudvar elhelyezéséről, mert az építtető vasúttársaság és az állam eltérően vélekedett annak pontos helyéről, mint ahogy azt az újhelyiek szerették volna. A századfordulón megépült a Szerencs–Sátoraljaújhely–Kassa vasútvonal, majd az Újhely–Csap-vonal, amelyek kereskedelmi és vasúti csomóponttá tették a várost.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemben zajlott: 1896-ban létesült a városi villamos erőmű, 1906-ban pedig megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, amely 1906-ban nyílt meg Sátoraljaújhelyi „Erzsébet Közkórház” néven, 40 belgyógyászati, 40 sebészeti, 120 elmeággyal és 6 férőhelyes elkülönítő részleggel. A kórház jelenleg Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház néven működik a városban.

A kiegyezéstől a trianoni békeszerződésig (1867–1920)

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén Megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap pedig 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült 1883-ban, megalakult a Kazinczy-kör 1902-ben, sportegyletek szerveződtek 1890-ben, valamint tornacsarnok és fürdő nyílt 1900-ban.

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá vált, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket. A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

A trianoni békeszerződéstől a második világháború végéig (1920–1945)

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom 1936-ban a város feletti Szár-hegyen közadakozásból Magyar Kálvária emlékhelyet épített az elszakított városoknak emléket állító 13 bástyaszerű stációval, a hegytetőn a 100. Országzászlóval és az 1938-ban felszentelt Szent István-kápolnával (melyeket 1946-ban leromboltak, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Füzérkomlóstól egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. Sajnos a balsai Tisza-hidat a II. világháború végén felrobbantották, onnantól csak Kenézlő-Tiszapartig közlekedett a kisvasút.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai foglyok kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból a kassai lista szerint 2567 fő zsidó származású lakost deportáltak és hurcoltak el koncentrációs táborokba.

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német és a velük szövetséges egységeket.

A második világháború végétől a rendszerváltásig (1945–1989)

Sátoraljaújhely 1950-ig Zemplén vármegye székhelye volt. Megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, az 1950-es megyerendezéskor vesztette el, 1950. január 1-én.

Ugyancsak 1950-ben alakult meg szovjet mintára a tanácstörvény (1950.évi I.tv.) alapján a helyi közigazgatás intézménye, a városi tanács.

A kisvasút városon áthaladó szakaszát, majd a teljes vonalhálózatát az 1980-as évek elején felszámolták.

A rendszerváltástól napjainkig (1989–)

A rendszerváltás után a közigazgatás, az oktatási- és szociális ellátórendszer, valamint az ipar és a kereskedelem is jelentős és többszöri változáson ment keresztül.

Történelmi leírások a városról

Vályi András leírása (1796)

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796) című művében az alábbiakat írja a városról:

"Újhely. Sátorallya Újhely. Ujhelinum. Jeles hegyallyai Város Zemplén Vármegyében, földesura a Királyi Kamara, és mások is, lakosai katolikusok, óhitűek, evangélikusok, reformátusok, és zsidók is, fekszik Sárospatakhoz egy jó mértföldnyire, Sátor hegye alatt elég kies helyen, s a Vármegye szép Háza, és Gyűlései által nevezetesíttetik. Ronyva vize nedvesíti egy részét. Egyik Szentegyháza Szent Imrének tiszteletére épült, melyet Imre Erdély-Országi Vajda, és Zemplén Vármegyének akkori Főispánja építtetett. Másik pedig 1355-től fogva a Római Szent Pál Szerzetén lévő Atyáknak birtokuk vala, s Szent Egidiusnak emlékezetére van szentelve. A Rákóczi nevét viselő díszes Kápolna e Szentegyház mellett jeles épület, s több nevezetességekkel, itten van Csepelényi Györgynek teste, aki egyedül maradt vala az Osmanoknak dühösködésekkor e volt Paulinusoknak Klastromában, fogságba került, s 1672-ben feje vétetett az ellenségeskedők által. A Szent Háromságnak tiszteletére szentelt Kápolnát pedig 1709-ben pestis idején a Lakosok építtették. Az Óhitűeknek Templomjukat Keriatovich Tódor, a Reformátusokét pedig Perényi Péter építtette vala. Jó nagy Synagógájok van a Zsidóknak is itten. Épületei a Városnak a Magyarok szokása szerint épültek. Jeles ellenben a Vármegye-Háza, mely 1768-ban készült, s más néhány épületek is díszesítik e Várost. Nagy Szentegyháza elkezdődött, de félbe hagyattatott. Szőlőhegyei híresek, a melyeknek terméseit magas hegye alatt épült kőpincékben sok esztendőkig eltarthatják; határja jó termésű, vagyonai jelesek, borai híresek, vásárai hasznosak, és népesek; levegője egészséges, egy részét Bodrog vize nedvesíti; kedves, és valóban oltalmas lakást szolgáltat Lakosainak; elegyes, sárga, és fekete nyirkos földje háromnyomásbéli, terem gabonát, árpát, és zabot; jó borral bővelkedik, fa nélkül pedig szűkölködik."

Fényes Elek leírása (1851)

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében a következőket írja (sátoralja)Újhelyről:

"Újhely (Sátoraljaújhely), Zemplén vármegye magyar-orosz-tót mezőváros, a Ronyva patak mellett, igen kellemes vidéken, Sáros-Patakhoz északra 1 és fél mérföldnyire: 2401 romai katolikus, 1464 görög katholikus, 1174 református, 120 evangélikus, 26 nem egyesült óhitű, 1125 zsidó lakos. Romai és görög katholikus parochia; református szentegyház; synagóga. A romai katholikusoknak két templomuk, s ugyanannyi kápolnájuk van. A parochiális templomot Palóczy Imre erdélyi vajda építtette. A reformátusok egyházát pedig Perényi Péter, a nádor fia; a görög egyesültekét herceg Keriatovich, ki ide a várhegyre várat is építtetett, s a helységet orosz gyarmatokkal annyira benépesítette, hogy már 1390-ben városnak neveztetett. A város nem igen rendesen épült, s házai többnyire alacsonyak. Kiemelkednek ezek közt a csinos izlésű megyeház, a romai katholikus gymnasium épületei, s néhány nemesi udvarházak. Említést érdemel még a Győrnél 1809-ben elesett felkelő nemes vitézek emlékoszlopa, a császári és királyi postahivatal. A romai katholikus gymnasiumban piaristák tanítanak. A várostól nyugatra, szép hegyek közt látható a tábori-sátor formát ábrázoló Sátor hegye is, melytől a város nevét vette. – Egyébiránt Újhely még a Hegyaljához tartozik, s tágas kiterjedésű szőlőhegyei igen nemes bort teremnek. A bor jóságára nagy befolyással vannak az itteni, mintegy 300-ra menő száraz pinczék. Szántóföldjei gondos művelés mellett mind búzát és kukoricát, mind más gabonanemeket bőven adnak, s 2834 holdat foglalnak el; rétjei jók; legelője a népességhez képest igen szűk; erdeje elég. Mesteremberei számosak, s mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, melyet a felföldi tótok vesznek meg… Később a sárospataki várhoz kapcsoltatott, s ezen várossal együtt került a mostani birtokosának, herceg Bretzenheimnak kezére. Különben a városnak vannak néhány kiváltságai, s határában több nemesek bírnak szabad földeket."

A Pallas nagy lexikonában (1897)

A Pallas nagy lexikona 1897-ben az alábbiakat írja a településről:

"Nagyközség Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásában, a Ronyva partján és a Hegyalja sátoralakú hegyei tövében; fejlődő és élénk városka, a vármegye törvényhatóságának és a járás szolgabírói hivatalának, királyi törvényszék, járásbíróság, királyi közjegyzőség, pénzügyi igazgatóság és pénzügyőrség, királyi tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, magyar királyi erdőgondnokság, folyam- és kultúrmérnöki hivatal, állami állatorvos és csendőrszakaszparancsnokság székhelye. Van római katolikus főgimnáziuma, tanonciskolája, vármegyei közkórháza, 2 takarékpénztára és népbankja, dohánygyára (200 munkás), téglagyára, és nagy államivasúti főműhelye. Élénk kereskedést űz fával és egyéb terményekkel. Van adóhivatala, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Itt székel a Bodrogközi Tiszaszabályozási Társulat, a Zemplénvármegyei Orvos-Gyógyszerészegyesület és több más közhasznú egyesület és társulat. A Magyar Nyelvet és Népnevelést Terjesztő Egyesület 1882-ben alakult. Itt jelenik meg a Zemplén című hetilap (XXVII. évfolyam) és a Közérdek című szaklap (IV. évfolyam). Lakóinak száma (1891) 13 017, köztük 11 047 magyar, 853 német, 909 tót; hitfelekezet szerint 4909 római katolikus, 2096 görög katolikus, 271 ágostai evangélikus, 1717 helvét és 4018 zsidó. Határa 7150 hektár."

Testvérvárosai

• Franeker, Hollandia (1991)
• Sindos, Görögország (2000)
• Lohja, Finnország (1990)
• Sóvárad, Románia
• Krosno, Lengyelország (2006)
• Opole Lubelskie, Lengyelország (2003)
• Nagymihály, Szlovákia

Források

• Vende Aladár.szerk.: Borovszky Samu: Sátoraljaújhely, Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Országos Monografia Társaság (1900) 
• Csorba Csaba, Fehér József, Hőgye István, Kováts Dániel. Sátoraljaújhely 1261–1986. Sátoraljaújhely: Sátoraljaújhely Város Tanácsa (1986). ISBN 963 03 2634 5 
• Csorba Csaba. Sátoraljaújhely város kiváltságlevele 1261. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (1986). ISBN 963 01 7564 9 
• Kováts Dániel. Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája. Sátoraljaújhely: Szamosvölgyi Péter (2008). ISBN 978 963 88003 0 5 
• Tringli István. Magyar Várostörténeti Atlasz 2. – Sátoraljaújhely. Budapest: MTA Történettudományi Intézet (2011). ISBN 978 963 9627 44 4 
• Tringli István (2011). „Sátoraljaújhely a középkorban”. Széphalom - A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, Sátoraljaújhely 21, 247–262. o, Kiadó: Kazinczy Ferenc Társaság kiadó. 
• Tringli István (2011). „Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt”. Erősségénél fogva várépítésre való - Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére, Nyíregyháza 68, 377–396. o, Kiadó: Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága. ISSN 8110 0133 8110. 
• Tringli István. Hagyományos térszemlélet és az utcafejlődés történeti típusai a régi Sátoraljaújhelyen (2011). ISBN 978 963 473 463 5 
• Tringli István. Sátoraljaújhely első kiváltságai. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó (2012). ISBN 978 963 312 095 8 
• Zelenák István. Szepsi Laczkó Máté és a Tokaji Aszú. Erdőbénye: Erdőbénye Község Önkormányzata (2012) 
• Tringli István (2021). „A szent királyok emlékezete a középkori Sátoraljaújhelyen”. Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon, Miskolc (6), 31–41. o, Kiadó: Herman Ottó Múzeum. 

További információk

• A város hivatalos honlapja
• A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár története
• Sátoraljaújhely – Hegyköz Turizmusáért Egyesület honlapja