Sátoraljaújhely

A településen világörökségi helyszín található

Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely címere Sátoraljaújhely zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Sátoraljaújhelyi
Jogállás	város (1899)
Polgármester	Szamosvölgyi Péter (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	3980
Körzethívószám	47
Testvértelepülései	Lista Lohja Franekeradeel Krosno Nagymihály Sindos Sóvárad Opole Lubelskie Franeker
Népesség
Teljes népesség	12 973 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	200,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	73,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″48.39405, 21.65611
Sátoraljaújhely Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sátoraljaújhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátoraljaújhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg; szlovákul Nové Mesto pod Šiatrom) határmenti város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. A Sátoraljaújhelyi járás és kistérség székhelye. Borvidék és 2002 óta világörökségi helyszín; a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj része, "Zemplén fővárosa", Hegyalja legnagyobb települése, Zemplén vármegye egykori székhelye.

Fekvése

Sátoraljaújhely városa Észak-Magyarországon, a Zempléni-hegység északkeleti peremén, valamint a Kelet-szlovákiai-alföld délnyugati részén, a szlovák határ közelében fekszik. Földrajzilag három jelentős tájegység találkozásánál helyezkedik el: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Tokaj-Hegyalja „kapujában”. A város környezetében a Bodrog, a Ronyva és a Bózsva-patak völgyei terülnek el, így Sátoraljaújhely a hegyek és a vizek közé szorítva található.

Nevének eredete

A város neve eredetileg Sátorelő volt. Az -elő szó jelentése 'valami előtt', tehát a 'Sátor-hegy előtt (aljánál) fekvő település'. A helyi legenda szerint ez a település a tatárjárás során elpusztult, és a túlélők új közösséget alapítottak, így lett az új helység neve Sátoraljaújhely, azonban erre semmilyen korabeli bizonyíték nincs. A város nevének változásai valójában V. István 1261-ben kibocsájtott kiváltságlevelével, és gazdasági intézkedéseivel vannak összefüggésben. A kiváltságok és az új betelepülőknek köszönhetően, a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és az új lakók számos új épülettel gazdagították a települést. Ezt a gyors fejlődést örökítette meg IV. László 1282-ben keletkezett oklevele. László ebben nemcsak hogy megerősítette az V. István által adományozott kiváltságokat, de már Sátoralja Újhely (Saturalia Wyhel) néven hivatkozik a közösségre. A város új nevében szereplő -újhely szótag tehát a nem sokkal korábban érkezett új betelepülőkre, és az általuk épített új településrészekre utal, nem pedig egy teljesen új város alapítására. E gyors telepítés emlékét máig őrzi a város alaprajza.

Jelképei

A város címere egy arany koronával ékesített álló háromszögletű pajzs. A pajzs kék mezejében arany „V” betű. A betű szárai között szintén arany szőlőfürt lebeg. Zászlaja két egyenlő vízszintes sávból áll. A felső vörös, az alsó pedig arany (sárga) színű.

Településrészek

A földrajzilag, történetileg kialakult elkülönült városrészeket a helyi rendeletben településrészként tartják nyilván, az alábbi felsorolás szerint: Alsóváros, Barátszer, Belváros, Bodadűlő, Boglyoska, Borsiszer, Cerkó – Mocsárdűlő, Dörzsik, Felsőváros, Hatház, Hecske, Ipartelep, Keleti városrész, Kertváros, Májuskút, Pázsit, Ronyvakert, Szárhegy, Szarvaskert, Torzsás, Újváros, Várhegy, Zsólyomka. A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska és Széphalom. 1985 óta pedig Károlyfalva, mint csatolt települések.

Rudabányácskát a 14. század közepén arany- és ezüstbányászat céljából alapították, melynek nyomai ma is fellelhetők a Bányi-hegy oldalában. A település a 21. században elsősorban turisztikai célpontként jelentős, különösen a Zemplén Kalandpark közelsége miatt, amely kedvelt úti cél a természetjárók és kirándulók körében. A festői völgykatlanban fekvő település nyugodt környezetet biztosít a pihenésre vágyók számára. Itt kapott helyet a Zempléni Szlovákok Néprajzi Gyűjteménye című kiállítás is.

Széphalom települést rudabányácskai bányászok alapították, eredeti neve Kisbánya volt. A közösség leginkább Kazinczy Ferencről, a magyar nyelvújítás egyik kiemelkedő alakjáról ismert, aki 1806-tól haláláig élt itt. Széphalom ma jelentős kulturális központ, ahol a Kazinczy-emlékcsarnok, Kazinczy Ferenc sírja és a Magyar Nyelv Múzeuma található, melyek évente sok látogatót vonzanak.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-es években. A település különlegessége, hogy része a Zempléni térség kedvelt turisztikai útvonalainak. Az olyan események, mint a „Károlyfalvi Nyitott Pincék” napja évente vonzzák a látogatókat a Felső pincesorra. Károlyfalva ma is fontos szerepet játszik Sátoraljaújhely turizmusában, különösen a természetjárók és borkedvelők körében, akik a helyi halastó környékén, vagy a Megyer-hegyi Tengerszemnél találnak kikapcsolódási lehetőségeket

A "szerek"

A város látképe a Magas-hegyi kilátóból

A „szer” kifejezés eredetileg olyan területet jelölt, amely nem tartozott a város tulajdonába, tehát nem a város volt a földesura. Az itt élők adójukat nem a városnak, hanem a „szer” birtokosának fizették.[9] A kora újkori Sátoraljaújhely területén négy ilyen „szer” létezett. Ezek közül a legnagyobb a Barátszer volt, amely a Szent Egyed pálos kolostor tulajdonában állt, ahol a „barát” szó a pálos szerzetesekre utalt. A másik ilyen terület a Papszer volt, amely az újhelyi plébánia tulajdonát képezte; ezt a területet a köznyelv napjainkban Papsor néven ismeri, hivatalos neve azonban József Attila utca. A harmadik „szer”, amely a mai Pataki utcával azonosítható, mintegy egy évszázadig a borsi kastély birtokában állt, és Borsi szerként vált ismertté. A negyedik terület a város központjában található Hartai kúria és környéke volt, amely Hartai szerként volt ismert; ez az épület ma már nem létezik.

Hegyek

Sátoraljaújhely hegyei

Sátoraljaújhely a Zempléni-hegység keleti peremén, egy egykori vulkáni kaldera körül, 300-500 méter magas hegyek lábánál helyezkedik el. A várost körülvevő legjelentősebb hegyek, magasságuk csökkenő sorrendjében, a következők:

• Magas-hegy, 512,7 m
• Kecske-hát, 483 m
• Sátor-hegy (Koporsó-hegy), 459,7 m
• Borz-hegy, 379,2 m
• Feketehegy, 370,3 m
• Várhegy, 334,3 m
• Kis-Szárhegy, 341,6 m
• Tatárka-hegy, 279,4 m
• Kopaszka, 223,9 m

Közlekedés

Közúthálózat

Sátoraljaújhely a szlovák határ közvetlen közelében fekszik, amelyet a 37-es főút teljes hosszában átszel. A város tehermentesítésére 2008-ban új útvonalat alakítottak ki, amelyen belül a teherforgalom közlekedik. A 37-es főútról indul ki a 381-es út, amely a Bodrogköz magyar oldalának településeihez, például Alsóberecki, Karos és Cigánd irányába vezet. Sátoraljaújhely Károlyfalva és Rudabányácska településrészeit a 3718-as út köti össze, amely Kácsárdon keresztül, a Magas-hegy körül kanyargós szerpentinen halad. Ez az útvonal az egykori kisvasút vonalát követi, és a város Torzsás részén csatlakozik vissza a 37-es főútba. A Hegyköz felé, többek között Pálháza és Hollóháza irányába, a 3719-es út vezet. Szlovákia felé két határátkelő is elérhető: a Rákóczi utca mentén található Ronyva-hídon keresztül gyalogos és személygépjármű forgalom, míg a város északi részén lévő határátkelőn tehergépjárművek és kamionok közlekednek.

Autóbusz-közlekedés

Sátoraljaújhelyen a helyi tömegközlekedést részben a Volánbusz helyközi járatai biztosítják. Az autóbusz-állomás közvetlenül a vasútállomás mellett található, ahonnan távolsági járatok indulnak többek között Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen felé. Az állomás számos helyközi járat kiindulópontja is, amelyek a Hegyköz és Bodrogköz településeire közlekednek. A helyi buszjáratok Rudabányácska, Károlyfalva és Széphalom városrészeket szolgálják ki.

Vasút

Sátoraljaújhely vasútállomás

Sátoraljaújhely vasútállomása a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal végén található, és épületét Pfaff Ferenc neves építész tervezte. A vasútvonal egykor kétvágányú fővonal volt, de a második világháború után egyvágányúvá alakították át a politikai és földrajzi változások miatt. A Mezőzombor-Sátoraljaújhely vonalszakaszt 2016 és 2019 között korszerűsítették és villamosították, így 2019 májusától a vonatok mozdonycsere nélkül közlekedhetnek Budapestig.

Napközben szinte minden órában indulnak vonatok Szerencs felé, amelyek egy része Miskolcon át közvetlenül Budapestre közlekedik, míg a többi járatnak Szerencsen van csatlakozása Budapest felé. Jelenleg nincs személyszállító vonat közlekedés Slovenské Nove Mesto (Szlovákújhely) felé; ezen a határkeresztező vágányon kizárólag teherforgalom zajlik.

Az állomás egykor csomópont volt, ahol vágányok vezettek Kassa és Ágcsernyő felé. Bár ezek egy része már nem használható, néhány vágány még mindig létezik, és bontásra váró vagonokat tárolnak rajtuk. A városközpontból negyedórás sétával elérhető a határ túloldalán található Kisújhely (Slovenské Nove Mesto) vasútállomása is, ahonnan közvetlen vonatok indulnak Kassa és Tiszacsernyő irányába.

Taxiszolgáltatás

A városközpontban, a Táncsics téren található a taxiállomás, ahol egyéni vállalkozók nyújtanak taxiszolgáltatást.

Kerékpáros lehetőségek

Az 1980-as években felszámolt egykori kisvasút nyomvonalán épült meg a városból Sárospatakig és a Hegyköz felé vezető kerékpárút, amely az EuroVelo 11 nemzetközi kerékpárút-hálózat része. Az útvonal városon átvezető része részben felfestéssel elkülönített kerékpársávon, részben figyelmeztető felfestéssel van kijelölve. Számos egyirányú úton a kerékpárosok behajtása kiegészítő jelzőtáblával engedélyezett. 2021-ben befejeződött a városban egy bérelhető elektromos kerékpáros rendszer kiépítése, amely Szőlőske és Zemplén településekkel együttműködésben valósult meg. A projekt részeként több töltőállomást és kölcsönzőpontot hoztak létre a térségben, lehetővé téve az elektromos kerékpárok kényelmes használatát és kölcsönzését Sátoraljaújhely és a szomszédos szlovákiai települések között.

Hajózás

Közlekedési szempontból a közeli Bodrog folyó érdemel említést, amely III. osztályú víziútnak minősül. Itt legfeljebb 70 méter hosszú, 8,2 méter széles, és 2 méter merülésű, maximum 1000 tonna hordképességű hajók közlekedhetnek. Bár a vízi közlekedés eddig elhanyagolható volt, Felsőbereckinél személyforgalmú révátkelő üzemel. A közelmúltban azonban a turisztikai fejlesztések révén felértékelődött a térség. A kormány döntése alapján a "nyaralóhajó projekt" keretében új kikötőt építenek Felsőberecki felett, a Ronyva torkolatánál, valamint a Bodrog, a Felső-Tisza és a Tisza-tó mentén több helyszínen. Felmerült az ötlet, hogy a Ronyva vízi-úttá váljon a Bodrogtól Sátoraljaújhely belterületéig, de ez egyelőre csak javaslatként létezik.

Turizmus

A Széchenyi tér kávézói

Sátoraljaújhely turizmusa az utóbbi években jelentősen fejlődött, különösen a természetjárás és az aktív kikapcsolódás területén. A várost körülvevő Zempléni-hegység változatos túra- és kerékpárútvonalakkal rendelkezik. A Magas-hegy népszerű kirándulóhely, ahol kilátó is található, amelyről a környező hegyekre nyílik kilátás. A Zemplén Kalandpark a város egyik fő turisztikai vonzereje. Itt található Magyarország leghosszabb ülőszékes libegője, valamint egy bobpálya és egy mászófal központ. A 2024-ben átadott Összetartozás Hídja a park egyik különleges eleme, amely a Szárhegyet és a Várhegyet köti össze, és lenyűgöző panorámát biztosít. Sátoraljaújhely a Tokaji borvidék közelében helyezkedik el, amely világszerte ismert borairól. A városban és környékén rendszeresen tartanak pincenapokat, ahol a látogatók megismerkedhetnek a helyi borokkal és borászatokkal. A város kulturális kínálata is jelentős, rendszeres kiállításokkal, koncertekkel és olyan hagyományőrző eseményekkel, mint a minden év augusztusában megrendezésre kerülő Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztivál. A szálláslehetőségek között megtalálhatók panziók, vendégházak, hotelek, kempingek és turistaházak is. A Sátoraljaújhelyen található Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont a Rákóczi Szövetség által üzemeltetett létesítmény, amely korábban szocialista gyermeküdülő telepként működött. Az épületkomplexumot az állam felújította, és jelenleg hotelként, valamint rendezvényközpontként szolgál, különös figyelmet fordítva a főleg határon-túli diákok számára szervezett nyári táborokra.

Látnivalók

A Szent István nagytemplom és a Hősök tere

Sátoraljaújhely városának központja a Kossuth tér, amely a 19. századi városkép meghatározó eleme, és a történelmi belváros egyik jelentős helyszíne, amely kovácsoltvas erkélyeiről is híres. Itt található a barokk stílusú városháza, amely eredetileg megyeházaként funkcionált, és 18–19. századi levéltári anyagokat is őriz. A tér másik részén áll a késő barokk stílusú Szent István király római katolikus főplébániatemplom, amely a város egyik legjelentősebb műemléke, és amely a település legelső, 13. századi templomának helyén épült fel. A templom melletti Hősök tere az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadás áldozatainak emlékművének, Kerényi Jenő "A sassal viaskodó ifjú" című szobrának ad helyet. A Kossuth térhez közeli barokk stílusú Waldbott-kastély, bár jelenleg nem látogatható, jelentős építészeti értéket képvisel a városban. A kastély előtti parkban található a település zenélő szökőkútja, amely fényeffektusokkal és különféle dallamokkal szórakoztatja a látogatókat.

Szent István-kápolna

A 13. században épült Pálos-piarista templom és kolostor szintén a település kiemelkedő vallási és történelmi emlékei közé tartozik. A templomot eredetileg a pálos rend birtokolta, később a piaristák vették át. A templom mellett található a Rákóczi-kápolna, ahol a Rákóczi-család több tagjának szíve nyugszik. A városban található a Szentháromság-kápolna is, amelyet 1710-ben, a pestisjárványt követően fogadalmi kápolnaként építettek. Sátoraljaújhely egyik fontos zarándokhelye Teitelbaum Mózes csodarabbi sírja, amely a régi zsidó temetőben található, és a zsidó közösség mellett a főleg külföldről érkező zarándokok számára is jelentős.

A város borászati hagyományait a Zsólyomkai pincesor és az Ungvári pincék őrzik. Az Ungvári pincék világörökségi helyszínként is számon tartottak. Sátoraljaújhely további különlegessége a világ egyetlen Bortemploma, amely jelenleg ugyan üresen és kihasználatlanul áll, de továbbra is a város borászati múltjának emléke.

A Szár-hegyen található Magyar Kálvária, a 100. Országzászló és a Szent István-kápolna együttese a település egyik legfontosabb történelmi emlékhelyét alkotja, emlékeztetve a trianoni békeszerződés következményeire, amelyek a várost is súlyosan érintették. Az emlékhely részét képezi továbbá a Centenáriumi Turul-emlékmű is. A településhez közeli Vár-hegyen található Újhely várának romja. Bár a terület jelenleg régészeti feltárás alatt áll, a falmaradványok a középkori erődítmény egykori jelentőségét tükrözik. A város természeti látnivalói közül kiemelkedik a Magas-hegyen található tanösvény, amely természetközeli élményeket kínál a látogatóknak, míg a Long-erdő természetvédelmi területe a helyi növény- és állatvilág védett élőhelyeként funkcionál.

Kultúra

Sátoraljaújhely kulturális szempontból jelentős település, amelyet gyakran emlegettek Zemplén vármegye székhelyeként, "Zemplén fővárosaként". A város gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, több neves személyiség kötődik ide, mint például Kazinczy Ferenc nyelvújító és Kossuth Lajos politikus. Továbbra is a megye egyik kulturális központja, amely a turisták számára is vonzó.

A város számos kulturális intézménynek ad otthont, köztük múzeumoknak, színháznak és egy mozinak. A Kazinczy Ferenc Múzeum több gyűjteménnyel és kiállítással várja a látogatókat, amelyek között megtalálhatók történeti, régészeti és biológiai gyűjtemények is. A Magyar Nyelv Múzeuma Széphalmon található, és interaktív kiállítások segítségével mutatja be a magyar nyelv gazdagságát, történetét és változatosságát. A sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön épületében található Börtönmúzeum átfogó képet nyújt a magyarországi büntetés-végrehajtás történetéről és fejlődéséről. A múzeum bemutatja a büntetési rendszerek változásait, a fogvatartottak mindennapjait, valamint a bűnelkövetés következményeit, emellett lehetőséget biztosít múzeumpedagógiai foglalkozásokra és bűnmegelőzési előadásokra is.

A színház és mozi területén a Latabár Árpád Színház és a Latabár Mozi biztosít kulturális szórakozást a helyiek és a látogatók számára. Ezek az intézmények rendszeresen szerveznek színházi előadásokat, filmvetítéseket, valamint különféle rendezvényeket. A Sétálóutca és Rendezvénytér, amely alkalmi színpadával és kivetítőjével a város közösségi és kulturális életének egyik fontos helyszíne, ad otthont minden év augusztusában a Zemplén Nemzetközi Néptáncfesztiválnak, ahol a világ különböző részeiről érkező néptánccsoportok találkozhatnak és bemutatkozhatnak. Emellett a Kossuth Lajos Művelődési Központ is jelentős szerepet játszik a helyi kulturális programok szervezésében és lebonyolításában.

Sportélet

Sátoraljaújhely sportélete sokrétű, és a helyiek több sportágban is aktívak. A városban több edzőterem is működik, amelyek különféle edzésformákat és fitnesz szolgáltatásokat nyújtanak a helyi lakosok és a látogatók számára​, emellett sportcsarnok és városi uszoda is üzemel. A településen működik a Sátoraljaújhelyi TKSE labdarúgócsapat, amely hosszú múltra tekint vissza. A helyiek rendszeresen szerveznek sporteseményeket, például a Kossuth Staféta futóversenyt, amely összeköti Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot. A Zemplén Kalandpark további sportolási lehetőségeket kínál, beleértve a téli sportokat és egyéb rekreációs tevékenységeket is. A park téli időszakban három alpesi minőségű sípályával rendelkezik, melyeket kilenc hóágyú és hótaposógépek (ratrakok) tartanak karban. A pályákhoz négy gyors felvonó tartozik, és egy síiskola is működik a kezdők számára, továbbá a helyszínen sífelszerelés kölcsönzésére is van lehetőség. A kalandparkban ezen kívül egy 2275 méter hosszú görgős bobpálya, egy hófánk csúszda és egy 1000 m²-es műjégpálya is rendelkezésre áll. A város két kiemelkedő BMX világbajnokot adott: Kun Ádámot, aki 2002-ben Kölnben nyerte el a világbajnoki címet, valamint Katona Dénest, aki 2005-ben Prágában lett világbajnok. Mindketten jelentős szereplők a BMX sportágban, és hozzájárultak Sátoraljaújhely sporttörténetének gazdagításához.

Ipar

A sátoraljaújhelyi dohángyár épülete

A rendszerváltás jelentős hatással volt Sátoraljaújhely ipari életére, különösen a helyi termelőüzemekre és nagyobb foglalkoztatókra. A KGST és a szovjet blokk felbomlását követően a város korábbi piacai nagyrészt megszűntek, míg az új gazdasági lehetőségek még nem alakultak ki. Ennek következményeként több szocialista nagyüzem és szövetkezet felszámolásra vagy bezárásra került. Néhány vállalat új üzleti modellekkel próbált alkalmazkodni, például vegyesvállalatokat alapítottak, míg mások a felszámolást követően új néven folytatták tevékenységüket, vagy székhelyüket más településre helyezték át. Több nagy foglalkoztató azonban végleg megszűnt.

A rendszerváltás utáni időszakban Sátoraljaújhely gazdasága fokozatosan stabilizálódott. Új vállalatok telepedtek meg a városban, illetve a meglévő cégek új tulajdonoshoz kerültek. E folyamat részeként megalapították a Sátoraljaújhelyi Ipari Parkot, amely ma a város legnagyobb ipari létesítményeinek ad otthont. Az ipari parkban többek között gépgyártási, felületkezelési, élelmiszeripari, és tűzállóanyag-gyártási tevékenységekkel foglalkozó vállalatok találhatók. A városban működik egy jelentős dohányfeldolgozó üzem is, melynek története az 1890-es évekig nyúlik vissza.

Mezőgazdaság

Bortemplom - Eredetileg borkereskedelmi központként szolgált, napjainkban azonban üresen áll

A trianoni békeszerződés következtében a város mezőgazdasági területeinek jelentős része is elcsatolásra került. A fennmaradó földterületek a rendszerváltást követő kárpótlási folyamat során kárpótlási jegyek ellenében kerültek új tulajdonosokhoz. Az állami tulajdonban maradt termőföldek, különösen a szőlőültetvények, a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát privatizációja során magánkézbe kerültek. 1993-ban a Borkombinát Tokaj Kereskedőház Zrt. néven gazdasági társasággá alakult át, és székhelyét Sátoraljaújhelyről Tolcsvára helyezte át. A cég a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék legnagyobb felvásárlója és termelői integrátora, miközben a borvidék ültetvényei, pincészetei és feldolgozói egyre inkább hazai és külföldi magántulajdonosokhoz kerültek. A város külterületén található szőlőültetvények a "Tokaj" oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) védelme alatt állnak.

Kereskedelem

A kereskedelem szerkezete is átalakult a városban. Nagy bevásárlóközpontok, nemzetközi boltláncok, szupermarketek települtek le a város külső területein illetve a városon belül, de a városközponton kívül. Emiatt a városközpont hagyományos kereskedelmi funkcióját részben elveszítette. Hagyományos kiskereskedelmi üzletek jórészt a Kazinczy utca elején és a Rákóczi utcán maradtak, pár kivételtől eltekintve. A hét három napján (kedd, péntek, vasárnap) működik a Piac téren a zöldségpiac, valamint a tehermentesítő út mellett az úgynevezett iparcikk (régen: KGST) piac.

Intézmények és költségvetési szervek

A városháza főhomlokzata

A rendszerváltás után Sátoraljaújhely közigazgatási rendszere is átalakult, a városi, járási és megyei tanácsokat felváltották az önkormányzati rendszerek. A városban létrejött Sátoraljaújhely Város Önkormányzata, melynek döntéshozó testülete a képviselő-testület, élén a közvetlenül választott polgármesterrel. Az önkormányzat feladatai ellátására több intézményt és gazdasági társaságot alapított, amelyek a város működését és fejlesztését szolgálják.

A központosított államigazgatás területén a megyei kormányhivatal területi szervei, a rendőrség, a tűzoltóság, a bíróság, az ügyészség, valamint az egészségügyi intézmények, mint például a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház, továbbra is fontos szerepet játszanak a város életében.

A város oktatási rendszere sokszínű, állami, egyházi és alapítványi fenntartású intézmények is működnek itt. A közoktatási és szakképzési intézmények közé tartoznak általános iskolák, művészeti iskolák, valamint gimnáziumok, szakképző- és szakközépiskolák, amelyek biztosítják a helyi és a környékbeli fiatalok oktatását.

Helyi sajtó és média

Sátoraljaújhelyben a Zemplén TV szolgálja ki a helyi lakosságot, amely önkormányzati tulajdonú regionális közszolgálati televízióként működik. A televízió adásai a Magas-hegyen elhelyezett műsorszóró adón keresztül jutnak el a környező régiókba, beleértve a Hegyközt, Bodrogközt, Hegyalját, valamint Kelet-Szlovákia és Kárpátalja magyarlakta településeit. 2013-tól a Zemplén TV digitális adását az UHF 55-ös csatornán sugározza. A városban és környékén több rádióállomás is elérhető, köztük a Szent István Rádió (FM 90.6 MHz), az MR1 – Kossuth Rádió (FM 91.9 MHz), az Európa Rádió (FM 100.0 MHz), valamint a Zemplén FM (FM 104,9 MHz). Ezen kívül működik a RádióKul webrádió, amely a Kossuth Lajos Művelődési Központ rádiója. A helyi újságok közé tartozik az Újhelyi Körkép és a Helyi Krónika. A megyei és körzeti sajtótermékek között említhető az Észak-Magyarország napilap, a KULCS magazin, valamint a Nexus Zemplén, amely helyi híreket közvetít.

Közélet

A közéletet Sátoraljaújhelyen a közigazgatási, egyházi, civil és gazdasági szervezetek vezetői formálták, akik különböző fórumokon, a sajtóban, a nyilvánosság előtt is véleményformáló szerepet töltöttek be.

Polgármesterek, városi és járási vezetők 1900–1990 között

• 1919: Csuta Károly – a sátoraljaújhelyi direktórium elnöke
• 1923–1940: Dr. Orbán Kálmán – városi főjegyző, később polgármester
• 1946: Csathó József – városi párttitkár, később polgármester
• 1948–1950: Csathó József – polgármester
• 1956-ban: Kovács Albert – városi párttitkár
• 1956-ban: László Imre – városi párttitkár
• 1956-ban: Wakles György – járási tanácselnök
• 1956-ban: Szűcs István – járási párttitkár
• 1956-ban: Szopkó Béla – a munkástanács vb. elnöke
• 1958-ban: Kazsimerki Ferenc – tanácselnök
• 1990-ben: Gyarmathy László – tanácselnök

Polgármesterek a rendszerváltás (1990) után

Név	Jelölő szervezet	Terminus	Megjegyzés / Források
Katona Rezső	KDNP	1990–1992	Az 1990-es polgármester-választásról a Nemzeti Választási Iroda publikus nyilvántartása alapján csak annak végeredménye állapítható meg.
Laczkó Károly	SZDSZ	1992–1998	…
	SZDSZ-Fidesz-KDNP–MDF		Az 1994-es választás eredményei:
Szamosvölgyi Péter	Fidesz–MDF	1998–	Az 1998-as választás eredményei:
	Fidesz		A 2002-es választás eredményei:
	Fidesz–KDNP		A 2006-os választás eredményei:
	Fidesz		A 2010-es választás eredményei:
	Fidesz–KDNP		A 2014-es választás eredményei:
			A 2019-es választás eredményei:

Híres személyek

Sátoraljaújhely városa számos olyan személyiség szülőhelye, akik jelentős szerepet játszottak a magyar kultúrában, tudományban és közéletben. A város története során itt született vagy élt több festőművész, akik templomok és középületek díszítésében jeleskedtek. Az irodalmi élet is gazdagodott Sátoraljaújhelyről származó írók és költők munkássága által, akik közül néhányan a magyar irodalom meghatározó alakjaivá váltak. A város orvosi és tudományos hagyományai is jelentősek, több elismert orvos, gyógyszerész és kutató is innen indult el pályafutásán, hozzájárulva az ország egészségügyi és tudományos életének fejlődéséhez. Emellett a város színházművészeti élete is figyelemre méltó, több neves színész és rendező kötődik ide, akik a magyar színjátszás történetében hagytak maradandó nyomot. Végül, Sátoraljaújhely politikai szempontból is jelentős, hiszen több közéleti szereplő és politikus is innen származik, akik fontos szerepet töltöttek be Magyarország történelmi és politikai eseményeiben. Ezek a személyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy Sátoraljaújhely neve ismertté váljon a magyar kultúra és történelem színterén

Demográfiai adatok

Sátoraljaújhely népességének változása 2002 és 2019 között

A 2001-es népszámlálás adatai szerint Sátoraljaújhely lakossága 18 335 fő volt, akiknek 93%-a magyar, 6%-a cigány, és 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Kisebb magyarországi német közösség él a városhoz tartozó Károlyfalva településrészen.

A 2011-es népszámlálás során a 15 655 lakos közül 88,6% magyarnak, 12,3% cigánynak, 1,6% szlováknak, 1,1% németnek, és kisebb arányban románnak, ukránnak és más nemzetiségűnek vallotta magát. A vallási hovatartozás tekintetében a lakosság 32,1%-a római katolikus, 19,4%-a református, 11,9%-a görögkatolikus volt, míg 12,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,5% nem nyilatkozott).

A 2022-es adatok alapján a lakosság létszáma 13 274 fő. Közülük 88,6%-a magyar, 4,3%-a cigány, 1,4%-a szlovák, és kisebb arányban német, ukrán, bolgár, ruszin és román nemzetiségűnek vallotta magát. Vallási megoszlás tekintetében a római katolikusok aránya 27,5%, a reformátusoké 17,8%, a görögkatolikusoké 10%, míg 6,8% felekezeten kívüli (35,8% nem nyilatkozott).

Történelem

Kutatástörténet

A Zempléni Levéltár termei Sátoraljaújhelyen

A város történelméről sok legenda és történelmi tévedés él a köztudatban, melyek fő forrása Vende Aladár újságíró és amatőr kutató, Sátoraljaújhelyről szóló munkája. Az írás, a Magyarország Vármegyéi és Városai című monográfiasorozatban jelent meg, amiben Vende mint segédszerkesztő vett részt, és amihez mint újságíró a helyszínen gyűjtötte az információkat. A monográfia főszerkesztője Borovszky Samu volt. Vende munkáját a modern történelemtudományi kutatások már meghaladták, ennek ellenére a benne szereplő téves információkat gyakran idézik még napjainkban is. Történelmi tévedései ellenére, a könyv értékes betekintést nyújt a 19. század végi és 20. század eleji Sátoraljaújhely kulturális életébe. A város történelmének megismerése a szocializmus időszakában is folytatódott. Olyan kutatók tanulmányozták, mint Détshy Mihály, Fügedi Erik, Csorba Csaba, Fehér József, Hőgye István és Kováts Dániel. Az ezredforduló után Tringli István foglalkozott a város történelmével részletesen, 2011 és 2012 között több tanulmánya is megjelent a témában. Ebből az időszakból érdemes még megemlíteni Zelenák István írását Szepsi Laczkó Máté tevékenységéről, és a Tokaji Aszú legendájáról. Napjainkban a vár régészeti feltárása járul hozzá újabb információkkal a település történelmének megismeréséhez. Ennek eredményeiről több beszámoló is megjelent, melyek szerzői Hegyi Dóra, Ringer István, Szoboszlay Gergely, és Novák Ádám.

A honfoglalást megelőző korok

Az emberi jelenlét a Zempléni-hegység peremvidékein már a paleolit (őskőkorszak) és neolit (újkőkorszak) kortól kimutatható. Az itt található ásványok, mint például az obszidián, a jáspis, az agyag és a kvarcit felhasználásával készült eszközök maradványai különböző kultúrák jelenlétét igazolják. A hegység peremén és a Hegyközben feltárt kőkori telepek is ezt erősítik. Kelet-Magyarország, és ezzel Sátoraljaújhely környéke is beletartozott a gravetti kultúra néven ismert késő paleolitkori vadászó-gyűjtögető csoportok elterjedési területébe. 2002-ben neolitikus településre utaló leleteket (cserepeket, obszidiánszilánkokat), valamint a bronzkori Füzesabony-kultúrához tartozó település maradványaira bukkantak, de részletes feltárás nem történt. A vaskorban Zemplén területén kelták éltek, de hozzájuk kapcsolódó konkrét leletanyag a város területén egyelőre nem került elő. 2014-ben a honfoglalást megelőző időszakból származó, késő avar kori - feltehetőleg szláv vagy avar - település nyomaira bukkantak az Ortói-dűlő néven ismert területen.

A honfoglalástól Mohácsig (895 - 1526)

Az alapítás előtt

A Sátoraljaújhely környezetéről és magáról a településről kevés konkrét információ áll rendelkezésre a honfoglalás és a város első írásos említése között. Anonymus a Gesta Hungarorumban említi a környéket, de csak a Sátorhalmának nevezett hegyet (ma: Sátor-hegy), valamint a Ronyva és a Bodrog folyókat, településről még nem beszél a szöveg. A mű szerint Árpád vezér Ketelnek adományozta ezt a vidéket: "Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik ("saturholmu descendit in budrug"). S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfából Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben." A környéken - például a közeli karosi temetőben - előkerült jelentős honfoglalás-kori vezéri sírok arra utalnak, hogy ez a terület valószínűleg korai uralkodói szállásterület volt.

A város megalapítása

Sátoraljaújhely korai történelme bizonytalan; alapításának körülményei nem teljesen tisztázottak. A 11-12. századból nem maradtak fenn hiteles írott források, amelyek a mai Sátoraljaújhelyre vonatkoznának; ezek csak a 14. századtól kezdve jelennek meg nagyobb számban. Továbbá a város belterületének és környékének régészeti feltárása még nem történt meg, ami szintén nehezíti a korai történelem rekonstruálását.

Sátoraljaújhely hivatalos alapítási évének 1261-et tekintjük, amikor V. István ifjabb király kiváltságokat adományozott az akkor még Sátorelő néven ismert településnek. A "Sátorelő" név jelentése "Sátor-hegy eleje” (alja), amely a Sátor-hegy lábánál fekvő településre utal. A helyi legenda szerint Sátorelő egy korábbi település neve volt, amely a tatárjárás során elpusztult, és a túlélők újraalapították egy védettebb helyen, ekkor kapta az új település a Sátoraljaújhely nevet. Ez a történet azonban nem igazolható hiteles írott forrásokkal vagy régészeti leletekkel, és néhány történelmi tény is ellentmond ennek. Bár valószínű, hogy a mongol hordák elérték a térséget, semmi nem utal egy korábbi település pusztulására.

A kiváltságlevél kibocsátását követő két évtizeden belül a település neve megváltozott, hiszen egy IV. László által 1282-ben kiadott oklevél már 'Sátoralja Újhely' (Saturalia Wyhel) néven hivatkozik a városra. Nem egyértelmű, hogy a kiváltságlevél 1261-es kibocsátása előtt vagy után épültek-e az első épületek, de történelmi tények és a dokumentum részletei alapján feltételezhető, hogy egy már létező település kapta a kiváltságokat. Ugyanakkor a kiváltságlevél hatására új telepesek (hospesek) is érkeztek, ami a későbbi dokumentumokban úgy jelenik meg, mintha új várost alapítottak volna.

Néhány részlet segít tisztázni a névváltozás okait. V. István az 1261-es kiváltságlevélben azért adományozott jogokat Sátorelőnek, mert a helyi lakosok hűségesen szolgálták őt korábbi látogatásakor. Ez azt bizonyítja, hogy a település már létezett a dokumentum kibocsátásakor, tehát nem ekkor alapították. V. István 1239-ben született, tehát a tatárjárás idején még kisgyermek volt, és amikor később felnőttként Sátorelőn járt, a tatár támadások már rég véget értek. A kiváltságlevélben a település továbbra is az eredeti „Sátorelő” néven szerepel, ami arra utal, hogy a település nem pusztult el a tatárjárás során, és folyamatosan lakott maradt. Ha a település valóban elpusztult volna a mongol invázió alatt, logikus lenne, hogy 1261-ben már egy új névvel, például „Újhely” néven említenék a levélben. Mivel ez nem történt meg, ez megerősíti, hogy a város nem új alapítású településként kapta a kiváltságokat. Az „Újhely” név csak később, két évtizeddel a kiváltságlevél kibocsátása után jelent meg először, valószínűleg az új betelepülők és a város gyors fejlődése következtében. Az eredeti település fennmaradása és a névváltozás időzítése tehát arra utal, hogy a város nem elpusztult, majd újjáépült település, hanem folyamatos fejlődés eredményeként nyerte el új nevét.

A névváltozás inkább V. István gazdasági intézkedéseivel állhat összefüggésben. István, mint ifjabb király, szerette volna jelentősen előremozdítani a falvak és városok fejlődését az általa irányított országrészben, ezért 1261-ben városi rangot és az ezzel járó kiváltságokat adományozott a közösségnek. Ezek a jogok – gazdasági, kormányzati és kereskedelmi – nagymértékben ösztönözték a betelepülést és a város fejlődését. Új telepesek érkeztek, akik számos új épülettel gazdagították a várost. A telepesek etnikai hátteréről csak találgatni lehet; a környék más településeihez hasonlóan – mint például Olaszliszka – talán nyugat-európai vallonok lehettek, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. A város első ismert személynevei sem utalnak vallon eredetre, így ha voltak is vallon telepesek, gyorsan beolvadtak a magyarságba. Ugyanakkor a 13. században a jobbágyok még szabadon költözhettek, így lehettek helyi népek is.

A kiváltságlevél tartalma

Az 1261-es városi kiváltságlevél számos fontos jogot és kiváltságot biztosított Sátoraljaújhely számára, amelyek meghatározták a város középkori fejlődését és gazdasági megerősödését:

1. Szabad bíró- és papválasztás: A település lakói szabadon választhatták meg saját bíráikat és papjukat, akik a város ügyeit intézték, biztosítva ezzel a helyi közigazgatás autonómiáját.
2. Szabad vásártartás: A városnak évente egy szabad vásárt engedélyeztek, ahol a kereskedők mentesültek a vámfizetési kötelezettség alól. Ez a kiváltság nagyban hozzájárult a helyi gazdaság fellendüléséhez, mivel a kereskedelem számára kedvező feltételeket biztosított.
3. Adómentesség: A város lakói többféle adómentességet élveztek, különös tekintettel a kereskedelmi vámok alóli mentességre a hét környező vármegyében. Emellett halászati jogokat is kaptak a Bodrog folyón, ami tovább növelte a település gazdasági lehetőségeit.
4. Örökösödési jogok: A városi polgárok szabadon rendelkezhettek birtokaik fölött, azaz örökölhették, eladhatták vagy ajándékozhatták azokat. Ez a jog garantálta a városi polgárok tulajdonjogának biztonságát, és hosszú távon hozzájárult a stabil gazdasági fejlődéshez.
5. Igazságszolgáltatási kiváltságok: A város saját bírái és tisztségviselői intézhették a kisebb ügyeket, míg a nagyobb jelentőségű jogi esetekben királyi bíróság döntött. Ez az igazságszolgáltatási önállóság növelte a település jogi függetlenségét és megerősítette a helyi önkormányzatot.
6. Menedékjog: Sátoraljaújhely vára menedéket nyújtott az ellenséges támadások elől menekülők számára, ami megerősítette a település védelmi szerepét. A város lakói és a környező falvak lakói egyaránt biztonságban érezhették magukat a település falain belül.

Ezek a kiváltságok nemcsak a település gazdasági fejlődését segítették elő, hanem hozzájárultak a város társadalmi szerkezetének megerősítéséhez is, és hosszú távon biztosították Sátoraljaújhely kiemelkedő szerepét a környék életében. A városi kiváltságlevél nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is előírt Sátoraljaújhely lakói számára. Ezek közé tartozott:

1. Adófizetési kötelezettség: Bár többféle adómentességet élveztek, a város lakóinak meg kellett fizetniük a földbért (terragiot) és egyéb járulékokat, amennyiben ezek fennálltak.
2. Építési kötelezettség: A lakosoknak kötelező volt a nekik kiosztott telken egy év leforgása alatt épületet emelniük, ellenkező esetben elveszíthették a telket, amit másnak adhattak át, aki vállalja az építkezést.
3. Katonai védelem biztosítása: A város lakóinak kötelességük volt katonai védekezésre felkészülni, különösen a városban található erődítmény, a vár és a ciszterna fenntartásával kapcsolatban.
4. Éves adózás: A lakóknak évente két font dénárt kellett fizetniük a királyi kincstárnak a Szent István napján esedékes adóként.
5. Igazságszolgáltatás támogatása: A város lakóinak részt kellett venniük a helyi igazságszolgáltatásban, beleértve a tanúskodást és a királyi bírói döntések végrehajtásának támogatását.

Ezek a kötelezettségek biztosították, hogy a város fenntartása és védelme mellett a közösség gazdasági és jogi stabilitása is fennmaradjon.

Az első épületek

1351-ben I. Lajos király Sátoraljaújhelyet Koriatovics Tódor hercegnek, egy legyőzött litván fejedelem fiának adományozta, aki rutén telepeseket hozott a területre. A város a 13. és 14. század folyamán királyi, illetve királynői birtokként szerepelt. 1429-ben Luxemburgi Zsigmond Pálóczy György esztergomi érseket és testvéreit nevezte ki a vidék urává.

A 16. század folyamán a Pálóczy és a Perényi család között hosszú ideig tartó rivalizálás zajlott, amely gyakran fegyveres összecsapásokba torkollott Újhely várának és birtokának megszerzéséért. 1533-ban a Perényi család végül megszerezte az irányítást, és protestáns meggyőződésüknek megfelelően katolikus intézmények helyett protestáns iskolákat alapítottak Patakon és Újhelyen. Az újhelyi vár jelentősége azonban fokozatosan csökkent a sárospataki várkastély mellett, és 1558-ban Telekessy Imre császári hadvezér parancsára lerombolták.

Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig (1526–1711)

1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották Sátoraljaújhely városát. 1567 és 1573 között kamarai birtokként kezelték, majd 1573-tól a Dobó család birtokába került. 1605 és 1607 között Bocskai István hajdúi foglalták el a várost, 1608-ban pedig Lorántffy Mihály lányai örökölték.

1616-tól a Rákóczi család birtokolta a várost házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után a birtokot menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

1697-ben egy újhelyi országos vásáron tört ki a hegyaljai felkelés Tokaji Ferenc vezetésével, amely egész térséget forrongásba hozta, és előfutára lett a Rákóczi-szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokkal támogatta a várost, és testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után a Rákóczi-birtokokat elkobozták, így Sátoraljaújhely is Trauthson osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban a pataki uradalom részeként Bretzenheim hercegé lett.

A város kereskedelme a 18. században virágzásnak indult a görög és zsidó kereskedők tevékenysége révén, amely hamar túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot több csapás is sújtotta: 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben pedig árvíz pusztított a városban. Az 1848-49-es szabadságharc alatt, 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

A Rákóczi-szabadságharctól a kiegyezésig (1711–1867)

1871-ben megnyílt a Magyar Északkeleti Vasút Szerencs–Sátoraljaújhely vonala. A vasútépítés során komoly viták alakultak ki a pályaudvar elhelyezéséről, mert az építtető vasúttársaság és az állam eltérően vélekedett annak pontos helyéről, mint ahogy azt az újhelyiek szerették volna. A századfordulón megépült a Szerencs–Sátoraljaújhely–Kassa vasútvonal, majd az Újhely–Csap-vonal, amelyek kereskedelmi és vasúti csomóponttá tették a várost.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemben zajlott: 1896-ban létesült a városi villamos erőmű, 1906-ban pedig megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, amely 1906-ban nyílt meg Sátoraljaújhelyi „Erzsébet Közkórház” néven, 40 belgyógyászati, 40 sebészeti, 120 elmeággyal és 6 férőhelyes elkülönítő részleggel. A kórház jelenleg Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház néven működik a városban.

A kiegyezéstől a trianoni békeszerződésig (1867–1920)

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén Megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap pedig 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült 1883-ban, megalakult a Kazinczy-kör 1902-ben, sportegyletek szerveződtek 1890-ben, valamint tornacsarnok és fürdő nyílt 1900-ban.

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá vált, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket. A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

A trianoni békeszerződéstől a második világháború végéig (1920–1945)

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom 1936-ban a város feletti Szár-hegyen közadakozásból Magyar Kálvária emlékhelyet épített az elszakított városoknak emléket állító 13 bástyaszerű stációval, a hegytetőn a 100. Országzászlóval és az 1938-ban felszentelt Szent István-kápolnával (melyeket 1946-ban leromboltak, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Füzérkomlóstól egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. Sajnos a balsai Tisza-hidat a II. világháború végén felrobbantották, onnantól csak Kenézlő-Tiszapartig közlekedett a kisvasút.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai foglyok kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból a kassai lista szerint 2567 fő zsidó származású lakost deportáltak és hurcoltak el koncentrációs táborokba.

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német és a velük szövetséges egységeket.

A második világháború végétől a rendszerváltásig (1945–1989)

Sátoraljaújhely 1950-ig Zemplén vármegye székhelye volt. Megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, az 1950-es megyerendezéskor vesztette el, 1950. január 1-én.

Ugyancsak 1950-ben alakult meg szovjet mintára a tanácstörvény (1950.évi I.tv.) alapján a helyi közigazgatás intézménye, a városi tanács.

A kisvasút városon áthaladó szakaszát, majd a teljes vonalhálózatát az 1980-as évek elején felszámolták.

A rendszerváltástól napjainkig (1989–)

A rendszerváltás után a közigazgatás, az oktatási- és szociális ellátórendszer, valamint az ipar és a kereskedelem is jelentős és többszöri változáson ment keresztül.

Történelmi leírások a városról

Vályi András leírása (1796-ból)

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796.) című művében az alábbiakat írja a városról:

"Újhely. Sátorallya Újhely. Ujhelinum. Jeles hegyallyai Város Zemplén Várm. földes Ura a Kir. Kamara, és mások is, lakosai katolikusok, ó hitüek, evangelikusok, reformátusok, és zsidók is, fekszik S. Patakhoz egy jó mértföldnyire, Sátor hegye alatt elég kies helyen, s a Vármegye szép Háza, és Gyűlései által nevezetesíttetik. Ronyva vize nedvesíti egy részét.

Egygyik Szentegyháza Sz. Imrének tiszteletére épült, mellyet Imre Erdély-Országi Vajda, és Zemplén Vármegyének akkori Fő Ispánnya építtetett. Másik pedig 1355diktől fogva a R. Sz. Pál Szerzetén lévő Atyáknak bírtokok vala, s Sz. Egidiusnak emlékezetére van szentelve. A Rákóczi nevét viselő díszes Kápolna, e Szentegyház mellett jeles 557épület, s több nevezetességekkel itten van Csepelényi Györgynek teste, a ki egyedül maradott vala az Ozmanoknak dühösködésekkor e vólt Paulinusoknak Klastromában, fogságba került, s 1672. feje vétetett az ellenségeskedők által.

A Szent Háromságnak tiszteletére szentelt Kápolnát pedig 1709-dikben pestisnek idején a Lakosok építtették. Az Óhitüeknek Templomjokat Keriatovich Tódor, a Reformátusokét pedig Perényi Péter építtette vala. Jó nagy Zsinagógájok van a Zsidóknak is itten. Épületei a Városnak a Magyarok szokások szerént épültek. Jeles ellenben a’ Vármegye-Háza, melly 1768-dikban készült s más némelly épületek is díszesítik e Várost. Nagy Szentegyháza elkezdetett, de félbe hagyattatott.

Szőlőhegyei híresek, a mellyeknek terméseit magas hegye alatt épültt kő pintzékben sok esztendőkig eltarthattyák; határja jó termésű, vagyonnyai jelesek, borai híresek, vásárjai hasznosak, és népesek; levegője egésséges, egy részét Bodrog vize nedvesíti; kedves, és valóban óltós lakást szolgáltat Lakosainak; elegyes, sárga, és fekete nyirkos földgye 3 nyomásbéli, terem gabonát, árpát, és zabot; jó borral bővelkedik, fa nélkül pedig szűkölködik."

Fényes Elek leírása (1851-ből)

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében az alábbiakat írja (sátoralja)Újhelyről:

"Ujhely (Sátoralja-), Zemplén v. magyar-orosz-tót mv., a Ronyva pataka mellett, igen kellemes vidéken, Sáros-Patakhoz északra 1 1/2 mfldnyire: 2401 romai, 1464 g. kathol., 1174 ref., 120 evang., 26 n. e. óhitü, 1125 zsidó lak. Romai és g. kath. parochia; ref. szentegyház; synagóga.

A rom. katholikusoknak két templomuk, s ugyanannyi kápolnájuk van. A paroch. templomot Palóczy Imre erdélyi vajda épittette. A reformatusok egyházát pedig Perényi Péter, a nádor fia; a gör egyesültekét hg. Keriatovich, ki ide a várhegyre várat is épite, s a helységet orosz gyarmatokkal annyira megnépesité, hogy már 1390-ben városnak nevezteték.

A város nem igen rendesen épült, s házai többnyire alacsonyak. Kitünőbbek ezek közt a csinos izlésü megyeház, a rom. kath. gymnasium épületei, s némelly nemes udvarházak. Emlitést érdemel még a Győrnél 1809-ben elesett felkelő nemes vitézek emlékoszlopa, a cs. k. postahivatal. A r. kath. gymnasiumban piaristák tanitanak.

A várostól nyugotra szép hegyek közt láthatni a tábori-sátor formát ábrázoló Sátor hegyét is, mellytől a város nevezetét vette. – Egyébiránt Ujhely még a Hegyaljához tartozik, s tágas kiterjedésü szőlőhegyei igen nemes bort teremnek. A bor jóságára nagy befolyással vannak az itteni, mintegy 300-ra menő száraz pinczék. Szántóföldei gondos mivelés mellett mind buzát és kukoriczát, mind más gabonanemeket bőven adnak, s 2834 holdat foglalnak el; rétei jók; legelője a népességhez képest igen szűk; erdeje elég.

Mesteremberei számosak, s mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, mellyet a felföldi tótok vesznek meg…

Későbben a s. pataki várhoz kapcsoltatott, s ezen várossal együtt jött a mostani birtokosának, hg. Breczenheimnak kezére. Különben a városnak vannak némelly kiváltságai, s határában több nemesek birnak szabad földeket."

A Pallas nagy lexikonában

A Pallas nagy lexikona 1897-ben az alábbiakat írja a településről: nagyközség Zemplén vármegye S.-i j.-ban, a Ronyva partján s a Hegyalja sátoralaku hegyei tövében; fejlődő és élénk városka, a vármegye törvényhatóságának és a járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszék, járásbiróság, kir. közjegyzőség, pénzügyiigazgatóság és pénzügyőrség, kir. tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, m. kir. erdőgondnokság, folyam- és kulturmérnöki hivatal, állami állatorvos és csendőrszakaszparancsnokság székhelye. Van r. kat. főgimnáziuma, tanonciskolája, vármegyei közkórháza, 2 takarékpénztára és népbankja, dohánygyára (200 munkás), téglagyára, s nagy államivasúti főműhelye. Élénk kereskedést űz fával és egyéb terményekkel. Van adóhivatala, vasúti állomása, Posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt székel a bodrogközi tiszaszabályozási társulat, a zemplénvármegyei orvos-gyógyszerészegyesület és több más közhasznu egyesület és társulat. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület 1882. alakult. Itt jelenik meg a Zemplén címü hetilap (XXVII. évf.) és a Közérdek c. szaklap (IV. évf.). Lakóinak száma (1891) 13 017, köztük 11 047 magyar, 853 német, 909 tót; hitfelekezet szerint 4909 r. kat., 2096 gör. kat., 271 ág. evang.,1717 helvét és 4018 zsidó. Határa 7150 ha.

Testvérvárosai

• Franeker, Hollandia (1991)
• Sindos, Görögország (2000)
• Lohja, Finnország (1990)
• Sóvárad, Románia
• Krosno, Lengyelország (2006)
• Opole Lubelskie, Lengyelország (2003)
• Nagymihály, Szlovákia

Források

• Vende Aladár.szerk.: Borovszky Samu: Sátoraljaújhely, Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Országos Monografia Társaság (1900) 
• Csorba Csaba, Fehér József, Hőgye István, Kováts Dániel. Sátoraljaújhely 1261–1986. Sátoraljaújhely: Sátoraljaújhely Város Tanácsa (1986). ISBN 963 03 2634 5 
• Csorba Csaba. Sátoraljaújhely város kiváltságlevele 1261. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (1986). ISBN 963 01 7564 9 
• Kováts Dániel. Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája (2008) 
• Tringli István (2011). „Sátoraljaújhely a középkorban”. Széphalom - A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, Sátoraljaújhely 21, 247–262. o, Kiadó: Kazinczy Ferenc Társaság kiadó. 
• Tringli István (2011). „Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt”. Erősségénél fogva várépítésre való - Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére, Nyíregyháza 68, 377–396. o, Kiadó: Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága. ISSN 8110 0133 8110. 
• Tringli István. Hagyományos térszemlélet és az utcafejlődés történeti típusai a régi Sátoraljaújhelyen (2011). ISBN 978 963 473 463 5 
• Tringli István. Sátoraljaújhely első kiváltságai. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó (2012). ISBN 978 963 312 095 8 
• Zelenák István. Szepsi Laczkó Máté és a Tokaji Aszú. Erdőbénye: Erdőbénye Község Önkormányzata (2012) 
• Novák Ádám (2024). „Újhely vára mint főúri rezidencia”. Castrum - A Castrum Bene Egyesület Folyóirata, Budapest 2024 (1–2), 5–25. o. ISSN 1787-1093. 

További információk

• A város hivatalos honlapja
• A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár története
• Startlap linkgyűjtemény
• Sátoraljaújhely – Hegyköz Turizmusáért Egyesület honlapja