Hilyó

	Hilyó (Hýľov)
	; Hilyó zászlaja
	; Hilyó zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Kassa-környéki
Rang	község
Első írásos említés	1318
Polgármester	Stanislav Bernát
Irányítószám	044 12
Körzethívószám	055
Forgalmi rendszám	KS
	Népesség
Teljes népesség	512 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	20 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	480 m
Terület	23,86 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 43′ 48″, k. h. 21° 06′ 14″48.730000°N 21.103889°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 48″, k. h. 21° 06′ 14″48.730000°N 21.103889°E
	Hilyó weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hilyó témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hilyó (szlovákul: Hýľov) falu Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése

Kassától 11 km-re, nyugatra fekszik.

Története

1330-ban „Hylo”, 1332-ben „Hylou” néven említik. Neve az ősszláv gyl (= süvöltő madár) főnévből származik. 1330-ban Csurka István fiai: Tamás, Miklós és János osztoztak a családi birtokon. A falutól délnyugatra, az Ida-patak jobb partján ekkor kisebb vár is állt, melynek azonban ma nyoma sincs. A falu temploma az 1320-as években épült, de erről az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék még nem tesz említést. 1367-ben Nagy Lajos király oklevele kisidai Csurka Tamás fiát Pétert és testvérét megerősíti birtokában. Mivel a falu határában ezüstöt bányásztak, ennek jövedelmét 1401-ben Luxemburgi Zsigmond a maga számára vette át. 1427-ben 18 portát számláltak a településen, ez hozzávetőlegesen 140 lakost jelent. Bár Kassa mindent elkövetett, hogy a falut megszerezze, 1446-ban a birtokvitában még Gecse Györgynek, Istvánnak és Miklósnak ítélték. 1491-ben II. Ulászló király Kassa városának adta. 1553-ban 11 és fél portája volt 30 lakossal. A 16–17. században délről, a török elől nagy számú magyar menekült érkezett a településre, ennek következtében az átmenetileg magyar többségű lett. 1657-ben a fintai Daróczi István barokk kastélyt épített ide. 1696-ban hat parasztcsalád mellett egy bíró és egy zsellércsalád élt itt. 1720-ban 11 paraszti ház állt a településen. 1773-ban 51 családjából 41 gazda és 10 zsellér volt. A 18. században határában vasat bányásztak és a 19. században vasolvasztó hámor is épült ide.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HILLÓ. Tót falu Abaúj Várm. földes Ura B. Mesko Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kassához nap. ny. egy mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával ékes, határjának nagy része köves, sovány, és hegyes; de vagyonnyait jól eladhattya.”^[2]

1828-ban 79 házában 659 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból, erdei munkákból, fűrészelésből éltek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hilyó, (Hilow), magas hegyek közt fekvő tót falu, Abauj vmegyében: 592 kath., 6 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Van egy régi kastélya, vasbányája és hámora, fürészmalma s szép fenyves erdeje. F. u. b. Mesko. Ut. p. Kassa.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Aranyidkáról visszatérve Kassa felé, egy kis kitérővel a Mexikobányán alul, utunkba ejtjük Hilyó községet, melynek 94 háza, 528 tót lakosa van. Postája Aranyidka. Katholikus templomának alapja nagyon régi, 1783-ban széplaki és enyiczkei báró Meskó Jakab ujjáépitette. E község nevezetessége egy nagy ódonszerü kastély, melynek oldalhomlokzatán a következő felirat olvasható: »Hoc Opus Fieri Curavit Generosus Dnus Stephanus Daróci De Finta Anno Dei 1657. Do.« Amiből kitünik, hogy e kastélyt 1657-ben fintai Daróczi István épitette. 1736-ban már báró Meskó Jakab tulajdona volt, ki azt vadászkastélynak használta, nagyterjedelmü és sziklába vájt kitünő pinczéit pedig borpinczéknek. Jelenlegi tulajdonosa özv. gróf Zichy Rezsőné szül. Péchy Jakobina, ki leányágon a báró Meskó családból származik.”^[4]

A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 597 lakosából 548 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 476 lakosából 419 szlovák és 28 magyar anyanyelvű lakosa volt.

1941-ben 512 lakosából 463 szlovák és 49 magyar volt.

2001-ben 454 lakosából 451 szlovák volt.

2011-ben 480 lakosából 447 szlovák volt.

2021-ben 512 lakosából 504 szlovák, 1 (+1) magyar, (+2) ruszin, 3 (+2) egyéb és 4 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Nevezetességei

Szent Borbála tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1783-ban épült, 1958-ban megújították.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
↑ ma7.sk

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. április 4.)

[5] 7.sk

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]